Nagyon imádtam!!! :))
Lebilincselően izgalmas volt, kellőképp fordulatos, helyenként hatalmas mosollyal az arcomon, máskor pedig meghatódva vagy épp körmöt rágva néztem :)

Nagyon tetszett az íve, a keret, hogy Jang Tae San már a legelején találkozik a kislánnyal és innentől folyamatosan „befolyásolja” a döntéseiben, erőt ad neki és viszi mindig előre ❤
Imádtam ezt a kislányt! Tüneményes volt, ahogy beszélt, ahogy mesélt. (Kedvencem persze a hegyről és napról szóló meséje volt ❤ Az anyukát is imádtam, ahogy reagált ilyenkor, illetve ahogy az egész betegséggel, kórházban töltött életükkel kapcsolatban viselkedett. Le a kalappal! ❤)

Nagyon szurkoltam a boldog befejezésért, és bár nem rózsaszín ködös – vagy éppen ezért – maximálisan elégedett vagyok.
Lee Joon Gi pedig… áh, inkább el sem kezdem! XDD