Jó volt Kevin Costnert újra – idős fejjel – látni. Én bírtam őt. Tetszett a történet – annak ellenére, hogy Vivi rémes volt és sokszor gyermeteg – vígjátéki – volt az akciódús történethez képest. A kis néger Ethan születésénél pedig sírtam. Nagyszerű érzés lehet egy nagy, szerető család közepette átélni ezeket a nehéz órákat. Annyira tapinthatóan körbevette a kismamát a segítő, bátorító, gyengéd, odafigyelő szeretet, hogy komolyan meghatódtam!