Megint a mostmár úgymond szokásos „szerelmes beteg tinik” sztori, néhány csavarral. A humor aranyos, a feel good részek jól működnek, az utolsó 30-40 percben pedig a megrázó képsorok folyamatosan felüllicitálják egymást. Valami mégis hiányzott, nekem az Éjjeli napfény jobban bejött.