2018-ban szerepelt a kolozsvári TIFF filmfesztiválon, akkor került a várólistámra, de sajnos csak most tudtam megnézni.
Atyagatya, ez egy nagyon, de nagyon erős film!
A nyomasztó hangulat az elejétől jelen van, de egyre inkább ránknehezedik, ahogy halad előre lassan, vontatottan a cselekmény. A színészek fantasztikusak! Sok olyan jelenet volt, ahol tényleg visszafojtott lélegzettel figyeltem, hogy mi lesz.
Ez nem is film, hanem ballada. Kellett.
A végén a vihar elmossa a feszültséget, de az utolsó kép nagyon metaforikus: az eltávolodó vonat fekete füstje ott marad a levegőben még sokáig…
Nézzétek meg, érdemes!

PS. Csak azért, mert mostanában láttam a második Árnyalat-filmet is, és bár nem kéne őket egy napon emlegetni, de: ebben a filmben egy pár másodperces szexjelenetben több szenvedély volt, mint a Szürke másfél órájában…