1945 (2017) 77% 131★

Jó film, kellett.
Az külön öröm, hogy a tisztes és fontos szándék mellé sikerült egy igen jó filmet odatenni.
Aminek a nyelvezete egyszerű, érthető, nincs benne kilógó moralizálás, szájbarágás, hamis édeskésség vagy épp melodramatikusság.
Néhány kisebb filmes szőrszál ugyan észrevehető, de nem kifejezetten zavaró, és persze nem is egyformán látunk. Másrészről vannak persze finomabb filmes utalások is, amiket megint csak vagy észreveszünk, vagy nem (például a mozdony fekete füstje), de anélkül is működik a film.
A történet gyakorlatilag valós időben zajlódik, a szereplők jók (nekem Szarvas József játéka emelkedett ki).
Nem igazán tudom mihez hasonlítani filmet, ami szintén értéke, merthogy a film kapcsán megteremtődik – legalább a film erejéig – egy világ bennünk. Egy olyan világ, amiről eddig és így nem nagyon beszéltek nekünk a moziban.

Én magam sokat értetlenkedek és borzongok a magyar zsidók elvitelét övező társadalmi fejelfordításon. Most, a film után annyival gondolok többet, mást a történtekről, hogy sajnos ez egy általános emberi gyengeség és bűnre való hajlandóság. Hogy apránként arrébb toljuk a törvény határait és szerezni akarunk és nem elengedni. S minél jobban eltérünk az ember törvényétől, annál jobban belefeketülünk.
Mi magyarok is – mint nemzet – elbuktunk ezen a próbán, amibe a második világháború gyakorlatilag minden európai nemzetet és embert belesodort.
Nem a bukásunkat szégyellem igazán, hanem annak a tulajdonképpeni elmismásolását, az őszinte szembenézés hiányát, a sietős tovahaladást.
Azt gondolom, hogy fölmérhetetlen a veszteség és a seb, ami itt és rajtunk keletkezett. Ezt gyászolni kellene legelőbb, hogy gyógyulhassunk.
Leginkább ez hiányzik szerintem, az őszinte gyász.

Adja Isten, hogy ezzel a filmmel ez el tudjon kezdődni.

Fényképezte: Ragályi Elemér. Fekete-fehér. Elképesztő arcok kerültek elő a varázscilinderből, kezdve Székely B. Miklóssal rögtön az első jelenetben..
Zeneszerző: Szemző Tibor
És az az aggályom, hogy nem fogom tudni majd komolyan venni Rudolf Pétert pocakosan, kis bajusszal, kopaszon, egy pillanat alatt elszállt.
Rendes, becsületes moziballada, szépen lassan mendegélő történet, bele lehet feledkezni: ahogy a helyi karhatalom oldalkocsis motorkerékpáron végigszáguld a jegenyesoron, az oldalkocsiban Szentes István jegyző tajtékzik, kalapja alól patakzik a hidegveríték … Nagyon tetszett.

A novellát elolvastam előtte, de a film egész más hangsúlyokat használ, jól ki van pótolva. Ez egyrészt cselekményesebbé tette az egészet, másrészt a novella-béli csattanó a filmben kevésbé drámaira van visszafogva, ami megint csak jó ötlet, Amit ezzel mondani akartam: lehet a novellát elé venni, nem baj, vagy utólag is érdemes elolvasni, mert más élmény.

Az alaptörténetről többet, mint amit a hivatalos filmismertetők mondanak, nem is érdemes szólni. Ez egy szituációs játék, amelyben a központ a mindent mozgató helyi megmondóember, ás az a riadalom és felbolydulás, amit két zsidóember tudott okozni, amint 1945 augusztusában végigsétált ezen a falun. És az is persze, – az összes összetevőjével – amiért az a két zsidóember ezt a sétát megtette.

Elég komoly és komor film rengeteg értékes mondanivalóval és érzelemmel… Történelem, vallások, gyász, esküvő, halál, tiltott szerelem és ál szeretet… Árulás, rettegés, képmutatás…stb.
Egyes elemek nem jöttek úgy át, de megértem hogy egyeseknek többet tud adni ez a film, mint nekem. A színészek fájdalmasan jól alakítottak, a zenei és a képi hatások fergetegesek voltak.

Vonatérkezéstől távozásig, jóléttől a zuhanásig, lopástól a büntetésig, keretbe foglalja a filmet. A rettegés, hogy a kétes jogon szerzett vagyon mivé lesz…másé vagy porrá.
A jegyző úr rendezi a falu életét, de még otthon sem tud rendet tartani. A lelkiismeret egyeseket kötélig visz, míg másokat a vonathoz. A tetőponton fellélegezhetnek egyesek, de valakinek már késő…
És fantasztikus ötlet a feszültséggel együtt vibráló mennydörgés, majd a megtisztító esővíz sűrű hullása. No és persze a vonatkémény koromfekete, gomolygó füstje.

Van ugye a film mint technika kivitelezés, dramaturgia, színvilág, ritmus, stb. Aztán van, ugye a film, aminek mondanivalója van. (Ha van.) A kettő nem biztos, hogy találkozik. Van technikailag jó film, rossz mondanivalóval és van ez fordítva is.

Az 1945 technikailag zseniális film. De tényleg! Minden ízében western film. Minden ízében profi. Helyén vannak a képek, a látószögek, a szimbólumok, a zene, az alakok, a színészi játék. Majdnem minden. Ami nem, arra nyugodtan spongyát vethetünk. (Maraggyá' má': kövezett főtér a faluban, Magyarországon, drogériával a főtéren, kétszintes házakkal?) Nincs üresjátéka, nincsenek felesleges párbeszédek, az első perctől az utolsóig leköt. Komolyan.

Van mondanivalója is. Úgy gondolom, nem árulok el túl sokat, hiszen már annyi helyen lehetett olvasni a filmről, ha azt mondom, erről szól: a második világháború zűrzavarát kihasználva a faluban a magyarok így-úgy lenyúlják az elhurcolt zsidók vagyonát, és két zsidó visszatérése a faluba felbolydít mindent. Vagyis: ideje lenne már becsületesen szembenézni azzal, mi tettünk mi magyarok! (Mondjuk én pont nem tudom, melyik oldalon állok, mert vegyük észre az ilyen filmek miatt is vannak oldalak, hiszen folyik bennem jász vér is, zsidó is, meg cigány is, meg mittudomén.) Mert kinek ház jutott, kinek drogéria, kinek varrógép, de mindenkinek valami, a fejesnek is, a kis parasztnak is, de még a tisztelendőnek is valami, mert ijedtségében, hogy visszajöttek a zsidók, ő is azonnal odarebben a főkolompos jegyző irodájába.

És nekem nagyjából itt, illetve egy kicsivel ezelőtt lett elegem a film mondanivalójából. Egyfelől mert a kollektív bűnösség elve a világ egyik legostobább, legkegyetlenebb, adott esetben legrasszistább hozzáállása. Aki kollektív bűnösséget kiált, gyakorlatilag maga is elköveti a népcsoport utálatát. Egy faj utálatát.
A fotelből, illetve jól megideologizálva, tudva, hogy mit miért fogalmazunk, persze lehet és marha könnyű kígyót-békát kiabálni, de háborúban, fegyverekkel szembenézve, a családunkat, a gyerekeinket féltve, tudva, hogy biztosak lehetünk a retorzióban a kiállás hősiesség. De nem vagyunk mindannyian hősök. Ám egy komplett nemzeten számon kérni, amit Európa nagyhatalmai sem tudtak megakadályozni, aminek a fegyveres megállításai is évekig tartott, és amiről a nyugati nagyok is tudtak, de mégsem léptek semmit, nos, az több mint tévedés: az aljas csúsztatás és gonoszság. (És akkor még szót sem ejtettem sem a drezdai, sem a hiroshimai-nagaszaki-i népirtásokról.

Az 1945-ben mindenki hibás, aki magyar. Vagy aki nem zsidó. Ebben a filmben csak a zsidóknak van méltósága (zseniális a két színész, főleg az öregebbik). Mindenki más gazember, tolvaj, gyújtogató. Van aki inkább elrejti a zsidó házban talált szajrét, van aki fellógatja magát, csak nem kelljen szembenézni azzal, ami történt, van, aki nem ért egyet semmivel, de egy szót sem szól, inkább külföldre menekül, van, aki fittyet hány mindenre, még az esküvője napján is csak a lábaközének a jóléte érdekli, és így tovább. Még a kocsis és a fia, talán bennük van valami méltóság, de voltaképpen ők is szó nélkül engedelmeskednek a jegyző-kutyája állomásfőnöknek. Akkor is, ha vannak gesztusaik a zsidók felé. S persze mindennek a megkoronázása, amikor a film végén a mozdony fekete füstje beteríti a magyar tájat. Ami nem nehezen értelmezhető szimbólum.

A központi könyvtárban a zsidósággal, a zsidóság történelmi szerepével, az integrációjával a holokauszttal minimum őt méter széles, kettőhúsz magas polcon sorakoznak a könyvek. A jó részük a holokauszttal foglalkozik. A második világháborúról szóló könyvek nem itt vannak. Ezért amikor egy filmnek az az üzenete, hogy szembe kell néznünk a népünk bűneivel, hogy felelősek vagyunk mindannyian, kezdek frusztrált és ideges lenni. Hányszor még és milyen formában kell megtenni? És még hány évig?

Nem, nem érzem magamat bűnösnek olyan dolgok miatt, amiket akkor követtek el, amikor még nem is éltem, olyan emberek, akik tán már meg is haltak, mire megszülettem. A kollektív bűnösséget, ezt írtam már, egyfajta kifordított zsidózásként vagyok képes csak értelmezni. Ezért a magam részéről felháborodva visszautasítom a vádat.

Igen, gyalázatos dolgok történtek akkoriban. Vérforralón gyalázatosak. Igen, ocsmány dolog a faji előítélet, vérforraló a rasszizmus (MINDEN oldalról!). De egy népbe hetvennégy éve azt verni, hogy ő tehet egy másik nép komplett szenvedéseiről a háborús időben tanúsított passzivitása miatt… Illetve immár azért is, mert kirabolta az elhurcoltakat. Nem kétséges, hogy volt ilyen. Nem kétséges, hogy van benne gazemberség, pláne, ha még tett is az elhurcolásért a vagyon végett. Kötélre vele! De az vesse például a varrógép tulajdonosára az első követ, aki a kulákok, a gazdák kisemmizésénél, pát évvel a filmben történtek ideje után, kiálltak a kommunisták által kirabolt, tönkretett, meggyilkolt társadalmi rétegek, az arisztokrácia, a polgárság, a papság mellett. Ha bármi érvük volt rá, hogy így tegyenek, akkor hadd köpjem szemen őket! Mert, ugye, lehet-e bármi jogos érv a zsidók elhurcoltatása mellett? S ha nem, akkor bizony mások nyomorúsága esetén sem.

Emiatt azonban, bármennyire is minden képkockájában zseniális ez a film, képtelen vagyok szeretni. Ha az általános emberit emelte volna ki, és nem egy immár szokásos, mintegy kötelező nézőpontú mondanivalót akarna átnyomni, tárt karral ölelném. Ha mindezt a zsidó téma mellett tenné, még kettőt szereznék az öleléshez.

Mert gondoljuk, feltételezve, de meg nem engedve, hogy valami kifordított helyzetben, amikor mondjuk a zsidók kerülnek fizikai uralomra, amikor a portájuk mellett ott lenne egy üresen hagyott porta, gazda nélkül, kulcsra zárás nélkül, és várható, hogy a szomszéd házakból megindul a portyázó had, nos, akkor ott és akkor valaki odamenne, gondosan belakatolná a kertkaput, és az egész zsidó falu fegyelmezetten őrizné a házat és a portékáit, amíg az elhurcolt magyar évek múlva netán visszatér? Életszerű ez? Emberszerű ez? A zsidóság zsidó és nem pusztán az emberi mivoltát minősítené, ha elhordanák a berendezést, ha ügyeskedéssel kisajátítanák a házakat?

A magyar irodalomban van legalább egy nagyon jó példa az általános emberi kiemelésére: Karinthy Frigyes Barabbás* cím novellája. Jézus ott áll Pilátus előtt, aki megkérdezi, kit engedjen szabadon, Jézust, akiben nem talált semmi bűnt, vagy Barabbást, a rablógyilkost? Az ott álló zsidó tömegből egyénenként mindenki „Jézust!” kiált, de mire a rengeteg egyéni hang összeáll, valami titokzatos módon a hangok összeállva „Barabbást!” kiáltanak. Fájdalmasan zseniális és valami elementáris emberismeretről szól a novella. S Karinthy nemigen vádolható antiszemitizmussal.

Úgy gondolom, ez az egyébként zseniális alkotás, a pompás dramaturgiával, a nagyszerű képeivel, a ritmusával, a szimbólumaival, a zenéjével, a pazar színészi játékaival, nos, mert magyarnak vallom magamat, egyszerűen szemen köpött. Mert rasszista film: utálja, elítéli a magyarokat. Így egy tömbben. Méltósága csak a zsidó áldozatnak van. (Meg egy magyarnak, aki megőrizte, amit rábíztak.)

* Karinthy novelláját itt olvashatod el:
canadahun.com/forums/legális-e-bookok.199/

Zseniális, hogy fekete fehérben adják.
Nagyon jók a szereplők is, tehetséges színészeket válogattak össze.

Elképesztően jó filmnek tartom a maga gyomorforgató voltával együtt. Mert nagyon fontos szerintem, hogy ez a fajta múltfeldolgozás és kommunikáció is előtérbe kerüljön.

Rengeteget tesz a hangulathoz fekete-fehérsége, és a jobbnál jobb kamerabeállítások is. Kedvenceim voltak a végtelen pusztában gyaloglósak, amibe valahogy az egész korszak belesűrűsödött.
Válogatott és zseniális színészi gárda, nagyformátumú alakítások mindenkitől, még annak ellenére is, hogy egy-egy embernek csak szösszenetnyi jelenetei vannak, de a jól megírt történet miatt mindnekinek nagyon pontos és erős helye van a cselekményben.

Baromira jól összepakolt mozi! Amit azért nem könnyű kimondani egy ilyen témájú filmre, hiszen… A történetmesélés tempója, és az információ adagolása ugyanolyan feszültséget kelt, mint a két ember megjelenése a faluban. Olyan volt majdnem, mint egy thriller. A patadobogás rendszeres bevágása, mint az óra ketyegése, rohadt jó! Egy-két döccenést leszámítva piszok jó alakítások voltak benne. Alulértékelt film, pedig nagyon fontos témá(k)ról beszél. Hú, a záró jelenet szimbolikája pedig… Az úgy rendesen odavág.

Ez nekem most nem nagyon jött be. Pedig mennyire szerettem volna hogy ez egy kedvenc legyen számomra

Jó film. Szenzációs, hogy fekete fehér, és Rudolf Péter fergeteges!