Anyám és más futóbolondok a családból (2015) 83% 178★

Keserédes történet egy évszázadon átívelő magyar nő életéről, sorsáról. Nagyon finom, szép és érzelmes, kiemelve, de nem a szánkba tukmálva a történelmünk fontosabb pillanatait; mindezt egy átlagpolgár szemén keresztül. Néha elnehezedik a szív, de ezt a kellemes, nem erőltetett, ugyanakkor lágy humorral jól oldja. A film hangulata és a színészi játék mindent visz. A címet ugyan nem érzem telitalálatnak, de megállja a helyét. Jó film. Nagyon tetszett.

Ebben a filmben a legnagyobb meglepetés Szabó T. Anna volt. :) Néztem hogy mennyire hasonlít rá ez a színésznő aki Margitot játssza. És lám, annyira hasonlított hogy ő volt. :)

Berta volt a mi főszereplőnk, és az ő élete mögött vágtatott és változott a történelem száz év alatt. De ő akkor is élt, élni akart, és ha kellett, hát költözött.
Lajos meg maradjon ki a történelemből. Így kell túlélni. :)

Képeskönyv a magyar történelem elmúlt 100 évébe, jó karakterekkel és ötletes képi megoldásokkal, amin igen jól szórakoztam, annak ellenére, hogy a film második fele egyes helyeken igen elkeserítő lett, de ilyen a magyar történelem és sors, mit lehet ezzel tenni. Fekete Ibolya érzékenyen nyúlt a 20.század különböző tragédiáihoz és úgy tudja ezeket bemutatni, hogy az embert nem nyeli el a komor valóság, a folyamatos költözések jó ritmust adnak a filmnek és a szükségességük jól keveredik egy idő utáni abszurditásukkal. A film humora és hangulata összességében igen jó és a színészek is rendesen odateszik magukat, mindenki jól játszik. Egyes jelenetek és megszólalások pedig olyan szépen lefestik a magyar történelem egyes darabjait, hogy az embernek belefájdul a szíve.
Egyes jeleneteket és helyzeteket elnéztem volna még spoiler és egy-egy karakter további sorsáról jó lett volna többet is megtudni spoiler, valamint a szereplőket is lehetett volna erősebben öregíteni, de ezek voltak kb. az egyedüli problémáim. A cím talán jobban illett volna a történetre, ha a ’30-as években összeálló baráti társaságon vagy Gardóékon/Milléken nagyobb lett volna a hangsúly, de így is remek az összkép és a súlya ellenére is megmelengette ez a film a szívemet, mindenkinek bátran ajánlom.

A 20. századi magyar történelem két órában egy család történetén keresztül. Szóval semmi extra. Már ha egy család történetét a semmi extra kategóriájába sorolhatjuk.
Szerintem érdemes.

Hát fiam, ez elég jó volt! :) „Lajos, te maradj ki a történelemből!”

Újabb példa arra hogy VAN JÓ MAGYAR FILM. Minden volt benne, ami kellett. Humor, fájdalom, pörgés… mindenkinek csak ajánlani tudom :)

Sok kedves jelenet volt benne a gondok, fájdalmak, félelmek megmutatása mellett. Tetszett, hogy a történelmi háttér megelevenítése korabeli képek bevágásával lett megoldva.
Örülök, hogy megnéztem.
Ami zavart, hogy időnként nehéz volt követni, hogy ki kicsoda. Elég pörgős volt ezen a téren (is) a film, de hozzájárult a káoszhoz a fejemben az is, hogy a cím azt sugallja, hogy a lány fog mesélni az anyjáról, s van, hogy ez így is van, de többnyire a mesélő maga az anya. Szóval teljesen átjött az idős nő zavara, hogy „akkor most te vagyok én?”.:)

Megnézésre javaslom, különösen a fiatalabb korosztálynak.
Sok kedves pillanata volt a filmnek, ha egyfajta lapozgatós képeskönyvként nézzük, akkor egészen kellemes. Egyébként nem különösebben nagy film.
A sok rokon között én már az elején elvesztem, de igazából ez persze nem is volt annyira fontos.
Szerintem ez a 7 csillag, amit adok rá teljesen reális.

Majd elfelejtettem, a legszebb az elveszett pénztárcás jelent volt. Már csak ezért is megérte megnézni.

Az eleje tetszett meg a vége. Azok a részek, ahol Danuta Szaflarska és Básti Juli jelenetei vannak. A többi nem adott újat. Van benne egy Cseh Tamás dal a róka futásáról, annak is örültem.

Annyi érzelem van belesűrítve 108 percbe, hogy azt el sem tudom mondani. De hiába is próbálnám, látni kell a filmet , hogy értse az ember. Berta életét követhetjük végig, és az elején még el is vesztem egy kicsit, annyi név és rokoni kapcsolat volt felsorolva, hogy nem tudtam megjegyezni. Nem is volt lényeges igazából, mert Berta volt a középpontban.
Mivel ő a mesélő, fontos volt, hogy szerethető karakter legyen, és szerintem nagyon jól megírták a karakterét. A kornak ellentmondva nem megy férjhez, amint lehet, és nagyon ügyesen megáll a saját lábán is. Szerettem benne, hogy nem olyan elveszett, és mindig feltalálta magát, nem láttuk egyszer sem, hogy kesergett volna, mert nem tudta, mit tegyen. A film első fele inkább vidám, ott sokszor nevettem is, de ahogy haladunk előre a történelemben, egyre komorabb lesz, és noha később is elhangzik egy-egy humoros mondat, azért nem a vidámság a jellemző. És aztán már izgultam, aggódtam és féltem, a végén meg még kicsit sírtam is, és ahogy hallottam az orrfújásokat a moziteremben, nem csak én voltam így. Nagyon tetszett, ahogy a film Berta életén keresztül mutatta be Magyarország utóbbi kb. 100 évét, nem hangsúlyosan, csak utalásokkal, finoman a háttérbe húzódva.
Mindenkinek ajánlom a filmet, mert iszonyú érdekes volt.