Az 1800-as évek második felében egy debreceni család okos lánya férjhez megy egy vidéki földbirtokoshoz, Jablonczay Kálmánhoz. A házaspár a férj kastélyába költözik. Az eleinte boldognak induló házasságból három gyermek születik, de az új asszony, Rickl Mária hamarosan ellentétbe keveredik a… [tovább]
Régimódi történet (2006–2006) 30★
Képek 1
Szereposztás
Kedvencelte 5
Várólistára tette 61
Kiemelt értékelések
Nyctea
Nagyon vegyes érzéseim vannak. A könyvet imádom, a sorozatról pedig mindenhonnan csak jókat hallottam, ezért nagyon kíváncsi voltam rá és ennek megfelelően nagy elvárásokkal ültem neki.
Az epizódok minősége hullámzó volt – ez többek között a színészek cserélődésének is köszönhető. Az első kettő nagyon tetszett; dinamikus volt; Gubás Gabi és Nagy Ervin fantasztikusan játszottak és nagyon jól sikerült megteremteni a regény hangulatát.
A 3-4. résznél hatalmasat zuhant a színvonal. Honnan szedték ezeket a gyerekszínészeket? Szegények, mintha verset mondtak volna, úgy adták elő a szövegüket. Hiteltelenek és mesterkéltek voltak. Ez még hagyján, de némelyik neves színész se volt jobb! Cserhalmi nagyon jól hozta Senior Jablonczay bohém figuráját, Egri Kati játékától viszont abszolút nem voltam elájulva, bár szerintem ezzel a véleményemmel kisebbségben leszek. Értem én, hogy sértett nagyasszony, de nem lehet folyamatosan ilyen félárbocon lógó szemekkel, ilyen fahangon beszélni… Szerencsére az 5-6. részben mintha ő is megtalálta volna magát, kicsit színesebb érzelmi palettát mutatott fel. Utóbbi két rész megint csak jól sikerült, ami nagyban köszönhető Tompos Kátya jelenlétének is.
A mellékszereplők között voltak nagyon jók és Barátok közt színvonalúak is.
Ami mellett viszont semmiképp nem lehet elmenni szó nélkül, az a vágás és az operatőri munka. Hát mi volt ez a borzalom??? Mintha nem 2006-ban készült volna a film, hanem a 70-es években! Mi értelme telibe mutatni a színészek arcát, a párbeszédeknél meg rángatni a kamerát egyik szereplőről a másikra? Egy művészfilmben talán meglett volna ennek a helye, de ehhez a filmhez egyáltalán nem illett. Nagyon idegesítő volt az ablakon időnként élesen bevilágító fénysugár is, amiről nem tudtam eldönteni, hogy művészi kifejezőeszköz szeretne lenni, vagy csak így sikerült a felvétel… :D Szóval az operatőr leülhet, egyes.
A forgatókönyv nagyon jó volt, de hogy is lehetne rossz, ha egyszer Szabó Magda keze is benne volt?
Nem bántam meg, hogy megnéztem, mert szépen átadta a regény történetét és hangulatát, de kissé dühös vagyok, mert egy kis odafigyeléssel lehetett volna ez sokkal, de sokkal jobb is.
Traclon
Fantasztikus filmalkotás, tökéletes szereposztással, zseniális színészi játékokkal!
Az egyetlen kirívó negatívum a harmadik epizódban a gyerekszereplők – a teljesítményük pont arra elegendő, hogy az egész filmsorozat kapjon egy mínusz csillagot. Ilyen minősíthetetlen „játékkal” még életemben nem találkoztam…
Chris90
A regényt még nem olvastam, de már várólistán van egy ideje. Az Abigél szerintem az egyik legcsodálatosabb történet, így bizakodva vágtam bele ebbe is. A sorozatban igazából az volt leginkább meglepő, hogy nincs igazán olyan szereplő, akinek igazán lehet szurkolni. Ami valahol nagyon is rendben van. Mert mindegyik szereplőnek van jó és rossz tulajdonsága is egyaránt, ettől lesznek igazán emberiek, és cseppet sem idealizáltak. Rickl Mária sokaknak lehet ellenszenves, de végig követve az életét, érthető, miért vált ilyenné. Gubás Gabi és Egri Kati nagy kedvenc lett ismét (utóbbi, amilyen megvetéssel tudta kiejteni a Jablonczay nevet, azt tanítani kellene), de rajtuk kívül is akadt jó pár kellemes meglepetés. Meg azért kapunk pár kellemetlen csalódást is, nekem például ilyen volt Nádasi Veronika, akit színházban imádok, de itt nagyon gyenge volt. (Meg a gyerekszereplők… na, róluk ne is beszéljünk…) Meg mondjuk az elég vicces volt, amikor Horváth Illés (az apa) és Tompos Kátya (a lánya) egymással szemben álltak, és nagyjából egykorúak. És nem, ezen az sem segített, hogy Horváthnak hosszabb bajuszt ragasztottak.
Érződik amúgy, hogy nem volt túl nagy a költségvetés, igazi tévéjáték ez, minimális díszlettel, jelmezzel. Ami viszont roppant idegesítő volt, az a kameramozgás, ami az amatőr szintet is csak súrolja alulról. Meg az volt néhol zavaró, hogy nem jelezték egyértelműen mindig az időmúlását, gyakorlatilag egyik jelenetről a másikra ugrunk előre öt évet, de olyan gyors váltásban, hogy a néző csak kapkodja a fejét.
De azért Szabó Magda szellemisége így is érezhető valamennyire.
