„A true crime („igaz bűntények”) nagyon sokáig a dokutévék és szenzációhajhász magazinműsorok alappillére volt, de pár évvel ezelőtt megváltozott valami: a valódi bűnesetek feldolgozása egyre jobb, érdekesebb, és főleg modern körítést kapott. A beszélő fejes, borzalmas amatőr színészekkel eljátszott illusztrációk helyett megjelent a művészi igényesség, és a másfajta formátumok felé közelítés. A Serial nevű podcast első évada egy kisvárosi, részleteiben zavaros gyilkosságról szólt, az HBO-n futó Az elátkozott: Robert Durst halálos élete című dokusorozat egy ismert amerikai milliomos körüli gyanús halálesetekről, a Netflixen bemutatott Making A Murderer pedig egy ártatlanul elítélt, börtönből szabadult férfiről.” (index.hu)
TRUE CRIME. sorozatok/filmek lista 20
ELSŐ ÉVAD (10/9)
Nagyon nagyon nagyon jó, nézze mindenki, aki eddig nem látta. A rendezés, a színészek (MINDENKI kivétel nélkül a legjobbját hozza… Cuba Gooding Jr. hogy tudta végig ennyire kézben tartani az alakítást? Rohadt könnyű lett volna ezt a ripacskodást túltolni, hát nem tolta túl a fickó, maradjunk annyiban…) és ott van még a 90-es évek megidézése… MILYEN ZENÉKKEL VAN EZ TELE (https://www.youtube.com/watch…). És a forgatókönyv is zseniális – az ilyen szinten abszurd sztorikat talán a legnehezebb bemutatni és végigvinni úgy 10 részen keresztül, hogy fenntartsa a figyelmet és elgondolkodtassa a nézőjét.
Nemcsak a 2019-es év, hanem valószínűleg az évtized egyik leginkább figyelemre méltó sorozata. Aki belekezd, számítson rá, hogy mélyre fogja rántani, felforgatja a gyomrát, szentségel majd az első perctől az utolsóig. Ez egy ilyen sorozat: 1989-ben 5 New York-i fiatalt nemi erőszak vádjával gyakorlatilag bizonyíték híján küldött börtönbe a bíróság meg az esküdtszék. Miután leülték a büntetést, megkerült az igazi bűnös, szóval világossá vált, amit azért nagyjából sejteni is lehetett: mind az öten ártatlanul húzták le az éveket a sitten. 10/9
Ez volt a harmadik true crime műfajú sorozat, amit láttam, szóval lassan én is unom, hogy mindegyikhez azt írom: nézzétek, kihagyhatatlan. Ha a When They See Usnál felfordult a gyomrod az emberi aljasság láttán, és brutálisan megingott az igazságszolgáltatásba vetett hited, akkor nézd meg a Making a Murderer első évadát, és ints búcsút a gyomrod meg a hited maradékának. 10/8,5
A sorozat nagyrészt egy Robert Durst nevű dúsgazdag ingatlanossal készített interjúkra épül. Durst azzal keresi fel a filmeseket, hogy szeretné magát tisztázni: noha az utóbbi években egy csomó bizonyíték hathatós közreműködésével háromszor is felmerült a neve egy-egy gyilkosság és eltűnés kapcsán, és a közvélemény tettesként is tekintett rá, ő mégis ártatlannak vallotta és vallja magát azóta is. Durst személyisége brutális jól képes működtetni a Jinxet: kitalálni se lehetne félelmetesebb alakot ennél az öregembernél, egy-egy jelenetben mintha maga az ördög beszélne. Szóval részemről egy percig se kétséges, milyen szerepe lehetett a gyilkosságokban. 10/8
Nem az igazi, két rész után valószínűleg ennyiben is fog maradni a dolog. Alapvetően már azt is elhibázottnak tartom, hogy az eredeti szereplőkkel akarják illusztrálni és eljátszatni azokat a jelenetek, amelyek tizenvalahány évvel korábban történtek. „Autóztam a sztrádán”, mondja valaki, és látjuk, ahogy autózik a sztrádán, igaz, hogy az eredeti szereplő, nade 12 évvel korábbi jelenetben. Ezt miért kell mutatni? Másrészt nagyon úgy tűnik, hogy nincs elég munició ahhoz, hogy ez a 7x60 perc hatással legyen a nézőre – és ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem borzalmas a tény, hogy egy 4 éves kislányt 12 éve eredménytelenül keresnek. Egyszerűen csak úgy látszik az első két részből, hogy ez a sorozat ekkora terjedelemben és ilyen módon képtelen hitelesen közvetíteni a nyomozást és az emberrabló utáni hajszát…
