Az elátkozott: Robert Durst halálos élete (2015–) 87% 27★

A sorozat nagyrészt egy Robert Durst nevű dúsgazdag ingatlanossal készített interjúkra épül. Durst szeretné magát tisztázni a kamerák előtt: noha az utóbbi években egy csomó bizonyíték hathatós közreműködésével háromszor is felmerült a neve gyanúsítottként egy-egy gyilkosság vagy eltűnés kapcsán, mégse került sosem börtönbe, és bár a közvélemény máshogy gondolja, ő persze ártatlannak vallja magát azóta is. Durst személyisége brutális jól képes működtetni a Jinxet: kitalálni se lehetne félelmetesebb alakot ennél az öregembernél, egy-egy jelenetben mintha maga az ördög beszélne. Szóval részemről egy percig se kétséges, milyen szerepe lehetett a gyilkosságokban, ez az ember bárkit gondolkodás nélkül kinyírna, aztán meg szemrebbenés nélkül hazudna bele a képedbe, ahányszor csak úgy tartja kedve. Olyan démoni karaktere meg kisugárzása van, amilyet a legnevesebb színészek sem tudnának megalkotni… fekete szemek, rekedtes hang, szinte ki sem lehet zökkenteni a szerepéből, végtelenül precízen és manipulatív módon képes bizonygatni az ártatlanságát. Okos, borzasztóan okos pszichopata, a koronát az egészre pedig az teszi fel, ahogy fokról fokra feltárul személyiségének velejéig romlott oldala.

A valós eseményeket lekövető sztori egy ponton túl már olyannyira filmbe illő dramaturgiává teljesedik ki, hogy nehéz elhinni, hogy mindez tényleg így történt. Nagyon működik az első perctől az utolsóig, és ami meg a záróepizódban zajlik, az a legfeszültebb sorozatos pillanatok közé tartozik. Bővelkedik lesújtó pillanatokban amúgy a Jinx is, és szomorú, hogy ezzel kiválóan illeszkedik az eddig ledarált kortárs true crime műfajú alkotások sorába (Making a Murderer, The People vs. O.J., When They See Us).

Röviden: döbbenetes.
Hosszabban: Robert Durst felesége 1982-ben eltűnik, 1999-ben újra előveszik az ügyet, majd Robert bizalmas barátnőjét 2000-ben valaki lelövi, utána 2001-ben pedig szomszédját lelövik és feldarabolják. Minden szál Robert-hez vezet, de nem lehet bizonyítani.
Andrew Jarecki 2010-ben játékfilmet forgat az esetről, ennek hatására Robert interjú lehetőséget kínál a rendezőnek. Ő él ezzel, és ebből megszületik ez a dokumentumfilm sorozat. Olyan befejezéssel ami felülírja a műfaj adta kereteket …

Egyáltalán nem köt le, két rész elég volt.

Az első öt rész nem túl jó (de kellően érdekes), ugyanaz a közepes zsurnalizmus, mint a másik idei hbo dokumentumfilmnél, amit a szcientológia egyházról forgattak. És ugyanazok az illusztrációként szolgáló játékfilmes betétek, ezek borzalmasak, sterilek és teljesen feleslegesek. Azon kívül, hogy hülyének nézik a nézőt, akinek mindent a szájába kell rágni és külön dramatizálni, mert egyébként képtelen magában elképzelni az elmondott eseményeket, nem fedeztem fel más dramaturgiai funkciót ezekben a jelenetekben (pláne nem a látványosabbak ismételgetésénél).
A hatodik, befejező epizód viszont pazar, itt Jarecki és stábja kerül előtérbe, látni, hogy micsoda munkát kell végezniük a film készítésekor, hogy mennyi apró részletre kell figyelniük, látni a logisztikát, a komplett háttérmunkát. És aztán eljön a leghihetetlenebb pillanat, amit valaha filmre vettek. Jellemzően ez a képen kívüli térben történik. Ebben az utolsó részben egyébként is változás áll be, szinte teljesen elhagyják a korábbi csili-vili, kiglancolt stílust, sokkal szaggatottabb, valószerűbb az egész, ez nyilván következik abból, hogy a valóság betör a készítők életébe. Mindenképp Jarecki érdeme, hogy ezt a folyamatot is rögzítette. Visszatérve a befejezésre, annyira valószerűtlen, annyira elképesztő, hogy a néző komolyan elkezd kételkedni. Állítólag nyomoznak a felvétel valódiságával kapcsolatban (a főkérdés, hogy nem manipulálták-e valamiképpen a készítők), ha kiderül, hogy hamisítvány, akkor az teljesen aláássa az egész film hitelességét (hogy a zajló bűnügyi eljárásról most ne is szóljunk). Akárhogy is, az utolsó 40 perc hosszú ideig emlékezetes marad.

Nagyon érdekes bűnügyi dokusorozat egy flúgos elkövetővel a főszerepben. Egészen a végéig pro és kontra érvek szólnak amellett, hogy bűnös-e mindegyik esetben, a végén pedig ütős csattanó zárja a 6 részes, egyedi történetet. Elképesztő ahogy magabiztosan, saját magát ejtette csapdába Durst, holott nyugta lehetett volna élete végéig. De hát sok alkalommal kiderült a filmben, hogy nem volt normális.

Huh, Woow!
Végig fenntartotta az érdeklődésemet, nem tudtam eldönteni, hogy mi is az igazság.
spoiler
spoiler
Mostanában az igaz történetek alapján készült filmek érdekelnek a legjobban, ez nem okozott csalódást.

Zseniális. A hideg kirázott ettől a palitól, félelmetes szeme van :D.