American Vandal (2017–2018) 84% 12★

A hetedik részig simán azt mondtam, hogy nálam ez az év sorozata: tele volt meglepő és váratlan fordulatokkal, mindig bejöttek új szálak, amik löketet adtak a folytatásnak. Ügyes és mai volt a kivitelezés: volt itt Snapchat, Twitter, Facebook, és emellet a szereplők is jók voltak, Dylan például az a típus, akit nem gondoltam, hogy meg lehet szeretni, a végére a mégis sikerült.
Aztán jött az utolsó, nyolcadik rész. Nem tagadom, nekem nem tetszett, viszont tuti lesz olyan, aki emiatt fogja azt mondani, hogy ez a sorozat több mint jó. Én meg pont emiatt mondom, hogy engem nem győzött meg végül: úgy nem nehéz jó szálakat behozni, hogyha végül a felét el se varrod…

Jó kis sorozat volt ez, úgy éreztem, hogy én is Peterékkel nyomozok, tök izgi volt, de sajnos spoiler.

Egy kanadai youtuber lány csatornáján hallottam erről a sorozatról először, úgy, hogy azért viszonylag rendszeresen használom a Netflixet… (hány ilyen gyöngyszem lehet még fent, amit valami oknál fogva nem tol az arcunkba…)

Ez a videó egyébként a true crime dokumentumfilmek etikai oldaláról szólt, és az American Vandal első évadát használta példának – ami nagyon jó választás, de ezzel együtt kb. minden fontos részletét elspoilerezi az első szezonnak.

De még így is érdekelt annyira a sorozat, hogy végignézzem, és jó volt így is, sőt, előre tudtam figyelni apró részletekre, hisz tudtam, mi lesz a vége.

A maga nemében egyedülálló alkotás, ugyanis tökéletesen mutatja be a műfajt, és annak jellegzetességeit, és közben kellemesen abszurd, a vizsgált bűntények jellegéből adódóan.

A második évad jobban össze lett rakva, bár nem bántam volna, ha kevésbé undorító az alapul szolgáló eset… ebből spoilereket sem tudtam, így tudtam én is találgatni menet közben.

Mindkét szezonnak van „tanulsága” is, vagy talán szebb azt mondani, hogy üzenete. Ráadásul nem is egy szinten!
Mindkettő szól az igazságszolgáltatás hiányosságairól… beskatulyázás, privilégium, fals vallomások kikényszerítése, a kihallgatás kétes módszerei… de ezeken túl is van üzenete: az első évad a szerepekről szól, amikbe beleragadunk gimiben (de nem csak ott ám…), a második szezon pedig egészen frissítően tud beszélni a social mediáról, és nem arra futtatja a mondanivaló, hogy rossz social media, rossz…

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a dokumentumfilmeket, abból is főleg a true crime műfajt.

Szeretem az áldokumentumfilmeket. Azt hittem, a második évadot nem bírja majd a gyomrom, de aztán nem bántam meg, hogy végignéztem.