O. J. – Egy amerikai hős (2016) 12

O. J.: Made in America
467' · amerikai · életrajzi, krimi, dokumentumfilm

1 díj · 1 jelölés

O. J. Simpson felemelkedésének és bukásának krónikája. Az egykori profi focijátékos és hollywoodi sztár nagy horderejű gyilkossági tárgyalása megosztotta a nemzetet, és az igazságügyi rendszer kritikája mellett faji feszültségekhez vezetett.

Kedvencelte 3

Várólistára tette 41


Kiemelt értékelések

Nyx

Bő egy hét után azt hiszem nagyjából túltettem magam annyira a látottakon és hallottakon, hogy írjak a filmről pár szót. Nem volt könnyű. Végtelenül alapos és precíz munka, a szupersztár felemelkedésén, a hírhedt bűntényen és az azt követő tárgyaláson kívül teljes képet alkot a Los Angeles-i és amerikai faji háttérről és küzdelemről. Hihetetlenül felkavaró a nyers őszinteség, amit a film sugároz. Aki bevállalja a hét és fél órát, készüljön fel egy mélyen megrázó élményre.

TLD 

Bizonyos szempontból az élet túlhaladott ezen a 2016-os dokumentumfilmen, amely azzal ér véget, hogy O. J. börtönben ül egy rablótámadás miatt. Akkoriban még a néző számára értelmezhető volt úgy, hogy a film vége egyben O.J. történetének (ha nem is Amerika társadalmi problémáinak) a lezárását is jelenti. Azóta viszont jó magaviselet miatt kiengedték hősünket, akinek milliós követőtábora van a Twitteren és teljes chillben osztja meg véleményét a sport aktuális helyzetéről.

A kb. 8 órás játékidő és a kissé lassan kibontakozó történet ellenére rendkívül érdekfeszítő filmről van szó, amely precízen, a sztori majd minden fontosabb szereplőjének bemutatásával vázolja fel O.J. életét és a híres pert. A fokozott érdeklődés persze nem csak a film érdeme, hanem a bemutatott karakteré, a vele kapcsolatos, előzetes tudásunké, amire természetesen időnként a készítők rá is játszanak. Az O.J. felemelkedését és „sikereit” bemutató első másfél óra során is mennek a sejtetések, hogy itt később valami tragédia fog történni.

Az egyik gyerekkori barát arról mesél, hogy szerinte identitásválságról volt szó O.J. esetében már a korai években is. Érdekes kérdés: vajon akkor is ezt mondaná-e a film készítőjének, ha a körberajongott sztár karrierje nem torkollt volna kettős gyilkosságba? De végülis hihető a felkínált pszichológiai értelmezés, mert a rendező hitelesen adja elő a narratíváját a régi szereplők megszólaltatásával, archív felvételekkel és tágabb társadalmi kontextus (faji ellentétek, a jogszolgáltatás elégtelensége) ismertetésével.

A film rengeteg kérdést vet fel és komplex tudást ad, tehát aki az informatív, – jó értelemben vett – hagyományos dokukat szereti, az nem fog csalódni.

strangelove 

Még tavaly láttam, de épp a héten eszembe jutott, talán érdemes pár sort írni róla. Ezra Edelman közel 8 órás művének egyik legfontosabb kérdése tulajdonképpen független tárgyától.
Nevezetesen: mire való a film? Ami leginkább zavarba ejtő ebben a dokumentumfilmben, az a formája. Aki látott már ESPN produkciót, a tökéletesen tisztában van azzal, hogyan fog Edelman műve felépülni, milyen eszközöket használ, milyen a stílusa (beszélő fejek, archív felvételek használata, rekonstruált epizódok, hagyományos dramaturgia stb.). Ugyanis a rendkívül nagyratörő ambíciókkal bíró film teljes mértékben követi a konzervformátumot, egy jottányit nem tér el tőle. Egy amerikai kritikus megjegyzése elgondolkodtató: mi az, ami ezt a filmet filmmé teszi, mi az a többlet, amit ne lehetett volna megírni egy tényregényben? Bármennyire magával ragadó az O.J. nem tudok erre a felvetésre válaszolni, legfeljebb el lehet töprengeni azon, hogy a 2010-es években a nagy amerikai regényt már nem írják meg, hanem helyette egyből megfilmesítik. De vissza a kiinduló kérdéshez: tehát van itten egy nagyívű elbeszélés és egy mérhetetlenül konzervatív, meglehetősen fantáziátlan forma. Edelman a műve alapján, intellektuális feladatokat ró a film médiumára. Arra való tehát a film, hogy gondolkodjon, hogy érveljen, hogy nagyobb összefüggéseket világítson meg. Hogy ehhez legyen tér, a formát sok tekintetben le kell csupaszítani. Ez részben indokolja a végtelenül konzervatív megvalósítást. Ezen felül fontos leszögezni, hogy természetesen ebből a formátumból sem következik, hogy csak gyengébb film születhet. Edelman alkotása lenyűgözően szórakoztató és elgondolkodtató darab, meglátja a nagy amerikai tragédiát Simpson történetében. És látszik, hogy szeretne újat is mondani, nem elégszik meg annyival, hogy ő is megismételje a tárgyalást övező médiakritikus diskurzusokat. Amit O.J. személyiségéről mond ez a film (az elvárások abszolút tükröződése), vagy ahogy megmagyarázza a tárgyalás menetét és az ítéletet Los Angeles faji zavargásokkal és intézményes rasszizmussal terhelt múltjának ismertetésével, kis túlzással zseniális. Az egész komplexumot, amit a film egyszerre feldolgoz és felépít, képtelenség röviden ismertetni. Számomra talán jog és erkölcs baljós össze nem függése volt a legizgalmasabb.

Midnightsp

A közel 8 órás műsoridő ellenére teljesen lekötött.
Tetszett, ahogy Ezra Edelman felépítette az egész filmet, a „Made in America” alcím különösen találó, hiszen az egész nemzet együttes ökörsége kellett ahhoz, hogy ez a szemétláda hülyét tudjon csinálni az amerikai igazságszolgáltatásból: az a gusztustalan rasszizmus, ami régen annyira jellemző volt és még a mai napig sok problémát okoz, a Los Angeles-i rendőrség körüli botrányok, a hollywoodi celebritások nevetségesen kiváltságos helyzete, na meg persze a bíróság totális inkompetenciája.

Ezra Edelman úgy von le remek következtetéseket és alkot ebből az elég szerteágazó ügyből egy kerek egészet, hogy egyáltalán nem sérül a film gördülékenysége.

Egy dolog amit sosem értettem, hogy mi volt az a „karizma”, amiről mindenki beszélt O.J. Simpsonnal kapcsolatban, de az archív felvételek alapján tényleg egy borzasztóan szerethető figurának tűnt.

Mindenkinek tudom ajánlani, nem csak azoknak, akiket érdekel az ügy; nem is igazán O.J.-ről szól a film, hanem egy baromi jól összeszedett, mély betekintés Amerika lelki világába.


Hasonló filmek címkék alapján