Egy fiatal punkbanda csapdába esik egy zenekari öltözőben, miután véletlen szemtanúi lesznek egy skinhead csoport által elkövetett gyilkosságnak.
Zöld szoba (2015) 70★
Képek 5
Szereposztás
Imogen Poots | Amber |
---|---|
Alia Shawkat | Sam |
Patrick Stewart | Darcy |
Anton Yelchin | Pat |
Macon Blair | Gabe |
Callum Turner | Tiger |
David W. Thompson | Tad |
Mark Webber | Daniel |
Taylor Tunes | Emily |
Joe Cole | Reece |
Kedvencelte 2
Várólistára tette 88
Kiemelt értékelések
Nekem ez sokkal gyengébb volt, mint amire számítottam. Viszont volt benne valami, a hangulatában, a közegben ahol játszódott, ami valahol megfogott. Bírtam a zenét benne. :D De nem mondanám, hogy igazán lekötött. Lassan indult be és a horror besorolást nem igazán éreztem. A végén lévő vérengzés talán indokolta. Sajnos ez most nekem csalódás volt. :/
Nagyrészt azt kaptam, amit a trailer alapján vártam. Izzasztó egy film lett, a rendkívül egyszerű sztorija ellenére is. Nagyon bele tudtam magam élni, hisz jártam, illetve járok 'hasonló' jellegű (Oké, ezeken elvileg nácik mondjuk nincsenek.) helyekre koncertekre. Anton (Nyugodjék békében…) és Patrick Stewart miatt pedig mindenképp érdemes volt megnézni, mivel utóbbit pl. elég ritkán látni efféle negatív szerepben. Egy csillagot a bugyuta, illetve a WTF szintű kutyás befejezésért vontam még le.
Ehh…
Unalmas. Pedig a kezes jelenetnél azt hittem, rendesen bedurvul és felpörög, de végül végigásítoztam.
Már megint túl sokat vártam egy filmtől – hiába. Nem volt rossz, de nem is a legjobb. Elég sok jelenet volt benne, ami a vakszerencsének köszönhette a túlélést, már ami a benne mozgó szereplőket illeti. A látvány-fétis működött, a spoiler, de összességében nem tett rám túl nagy hatást. Egyedüli lelki kínom a legvégén volt a rosszfiúk oldalán persze, amikor a kutya spoiler. Hát, ezt is láttuk.
Nem volt rossz, kifejezetten jó volt, kezdte pedzegetni annak a fajta testi-lelki kínszenvedésnek az ábrázolását, amit az európai extrém horrorokban olyannyira szeretek, de végül nem sikerült megpendítenie azt az igen magasan – vagyis inkább pokolmélyen – lévő húrt. Amikor kb. 30 percnyi bevezetés után elkezdődött a buli, azt mondtam, na, ez lesz az! De aztán mégsem lett az. Nem elég bátrak az amcsik, ő náluk mindig van egy „egészséges” határ a legbetegebb dolgokon belül is, ami az európaiakban nincs szerencsémre, meg a műfaj többi rajongójának szerencséjére. Jó volt a nyomasztónak mondható hangulat, a színek, volt vér is, durva brutalitás meg naturalista ábrázolásmód, de valahogy még sem éreztem azt, hogy szétszaggatja, megrágja és utána kisz…rja a lelkemet – mert egy efféle alkotásban ezt szeretem/szeretném megélni. Egy szóval nem mondom, hogy csak a fentieket keresem és tudom élvezni egy filmben, mert az aranyos, vicces rajzfilmeket is szeretem többek közt, de ha már az extrémet célozzuk meg, akkor az aztán tényleg legyen szélsőséges, és ne legyen a kedves alkotókban semmi korlát, lelkiismeret meg erkölcs, iktassák ki a felettes ént és tolják neki bátran, öncélúan. Egyedül a realitás legyen az egyetlen keret, mert van egy pont, ahonnan már nem lehet komolyan venni, és abszurddá, sőt nevetségessé válik a lélekkínzásra szánt mű, ahogy a szegény Szerb film is járt: mindennél durvábbat akartak, így hát beletettek mindent, ami létezik szinte, és az eredmény túmács, abszurd és irreális => lelkemre hatástalan. Az extrém horror G-pontja, mondhatnánk, amit nem könnyű eltalálni, és amit a franciák tudják a világon a legjobban, hol van. Hm, lehet, hogy talán mégsem erkölcsi korlátokba ütköztek az alkotók, csak nem találták el azt a pontot? Azt hiszem, a Köpök a sírodra első része volt az egyetlen amcsi horror, amiben sikerült, legalább is az általam látottak közül. De mindent egybevetve, ajánlom megnézésre a műfaj hozzám hasonlóan hobbipszichopata kedvelőinek :D
Több listában is a 2016 év egyik megnézendő top filmjei között láttam, ezért felkeltette az érdeklődésem. Aztán sajnos az érdeklődésem elég hamar alábbhagyott. Volt benne véres jelenet, harci kutya, ostoba skinhead banda, fapados Heisenbergnek öltöztetett Patrick Stewart. Kb ennyit tudok elmondani róla. Sajnos ez nekem nem jött be.
Nem tudom miért, de engem megérintett ez a film. Talán főleg azért, mert semmi természetfeletti dolog nem volt jelen, hanem egyszerűen az emberi brutalitás meg hogy a gondolat, hogy ilyen biztos hogy a valóságban is megtörténik. Na nem így konkrétan, de az köztudott, hogy ilyen skinhead csapatok biztos vannak.
Amúgy a film: először is nagyon fura volt Patrick Stewartot rossz karakterként látni. Ő számomra mindig az a kedves bácsi kinézetű színész lesz, ezért is volt durva, hogy egy náci banda vezére és feje.
Mindazok ellenére, hogy a film 70 százaléka a szobában játszódott, még így is pörögtek az események és csak azon agyaltam, hogy mi lesz a vége, ki éli túl spoiler.
Véres, velős valóság? Valami olyasmi. Na nem lehúzni akartam… pedig lehúzó film. Amit mutat, bármikor megtörténhet; mi több, valószínű történik is. Nem elgondolkoztató, inkább elborzasztó; de abban nagyon jó! A Star Trek fanok spoiler is átélhetik:) (ugyanezen rendezőtől kaptuk a Blue Ruin-t is ami egy igazi hidden gem.
Őszintén nem értem miért zabálják ezt a filmet. Semmi de semmi nem fogott meg benne. Hülye volt a sztori, a megvalósítás, sokszor érthetetlen volt az egész dialógus. Unatkoztam rajta először, aztán meg már idegesített h milyen béna. Nagy csalódás.