Zankyou no Terror (2014–2014) 83% 54★

A Zankyou no Terror egyik legnagyobb erőssége, hogy original történet, tehát nem függ se mangától, se visual noveltől, se semmi mástól, ezért kerek egészet alkothat. A noitamina szekcióban vetített anime mindössze 11 részes, ami első hallásra kevésnek tűnik, de igazából elég ennyi belőle.

Az animációval nincs semmi probléma, a szinkron gárda egész jó, a zene pedig zseniális. Az ending külön kedvencem, nagyon szeretem Aimer munkásságát.

A történet elég kényes témával, témákkal foglalkozik, aminek köszönhetően nem egy könnyen emészthető, átlagos szombati kikapcsolódásra kínált élmény. Elgondolkodtató a maga módján, bajban is voltam azzal, hány pontra értékeljem.

A történet középpontjában Nine és Twelve állnak, meg az ő kis műveleteik. A fiúk nagyon intelligensek, már-már hihetetlenül zseniálisak, és érdekes rejtvényeket adnak a nyomozóknak. Az eddigi animés élményeim egyik legklasszabb nyomozója, az irattárba áthelyezett Shibazaki-san méltó ellenfélnek bizonyul a Sphinx számára, és bár elgyönyörködhetünk a nagyszerű gondolatmenetekben, reálisan nézve elég szomorú, hogy a rendőrök közül egyedül neki van kellő mennyiségű esze és kurázsija. Egyébként a rendőrségen találkozhatunk a kormány által irányított feljebbvalóval és a tipikusan fánkevő irattárossal is, bár a nyomozók bajtársiassága mindenképpen kiemelendő és dicsérendő a történet során.

A lényeg nagyjából az, hogy a fiúk tetteinek célja és oka van. A történet során megismerjük a miérteket, aminek következtében feláll az a helyzet, hogy a terrorista fiúkra nem lehet egyértelműen ráragasztani se a jó, se pedig a rossz címkét. Több helyen is olvastam, hogy a néző nem szerette meg a főszereplő párost. Személy szerint kifejezetten szimpatizáltam a személyiségükkel, ugyanakkor egyáltalán nem találom gondnak, ha valaki nem zárta a szívükbe őket. Ugyanis tény, ami tény; bármennyire is nemes a cél és fontos a mondanivaló, a fiúk attól még terroristák, és szerintem nincs szükség arra, hogy emberek tucatjai rajongjanak értük.

A páros hamar kiegészül Mishima Lisával, aki szánni való jelenség. Általa egyrészt megmutatják, hogy a fiúknak is vannak érzelmeik, tehát ha nagyon objektívan nézem, a jelenléte igazából indokolt, ugyanakkor annyira hasznavehetetlen, mitöbb, káros karakter, hogy számomra lehetetlen volt megkedvelni őt. Irritált a puszta megjelenése is, a tehetetlensége, meg minden, ami vele volt kapcsolatos. Lisa mellett a másik lényeges női szereplő Five, aki lehetne egy nagyon kiemelkedő karakter, de vele kapcsolatban éreztem leginkább azt az anime nézése során, hogy nagyon nincs kidolgozva és elrendezve minden a történetben. Ugyanis hiába tudunk meg egy-két minimális dolgot a lányról, olyan, mintha a cselekedeteit csak valami szimpla, beteges, pszichopata vágy vezérelné. Tehát a női karakterek távol állnak a fenomenálistól.

Ha a cselekmény ugyanabban a mederben haladt volna végig az elejétől a végéig, nagyon szerettem volna az animét. Azonban félúton bekövetkezett valami, ami elég illúzióromboló volt. A történet végkifejlete elég kiszámítható, de a megoldás egy része nagyon kiakasztott. Összegészében ez egy jó anime, van mondanivalója, van témája és nagyszerű a zenéje. Egyszer megnézi az ember, de mivel nem tökéletes, nem szabad túldimenzionálni. Talán pont ez a probléma; valahogy kicsit többet vártam, kevesebb szembeszökő hibával vagy zavaró tényezővel.

Nem igazán voltam túl motivált, hogy megnézzem ezt az animét, de meg kell mondjam, hogy pozitívan csalódtam, noha van jópár gyengesége az animének. Eleinte örültem, hogy csak 11 részes, de most úgy érzem, hogy kellett volna még pár rész, hogy jobban kibontsák a karaktereket, a motivációkat. Emellett néztem volna még, mert érdekes volt és izgalmas. Kicsit Yakusoku no Neverland (más árvaházas anime hirtelen nem ugrik be, amit látta is), kicsit Death Note (bár ezt sose néztem végig) feelingem volt tőle.
Nine-t és Twelve-t hamar megkedveltem, még ha a céljuk eléréséhez használt módszerekkel nem is értettem egyet. Mégis inkább az ő módszereik, mint a „rendőröké”, pontosabban Five-é. Az a nő nem tűnt másnak az utolsó percig, csak egy őrült, pszichopatának, aki képes emberek ezreit feláldozni, hogy elérje, amit akar. Igazság szerint még most sem igazán értem, hogy mit akart elérni – talán majd, ha leülepszik és átgondolom, akkor jobban át fogom látni, de azért még mindig úgy vélem, nem ártott volna még pár rész, hogy az ő karakterét is jobban kibontsák, megismerjük. Sajnos a másik női főszereplőnk jelenlétét sem tudom hova tenni, pláne nem, hogy miért kapott egy olyan családi hátteret, amilyet, mert hogy nem foglalkoztak vele, az biztos. Ráadásul annyira szerencsétlen egy lány volt, szinte végig irritált, ugyanakkor megértettem, hogy miért volt rá szükség. Az óriáskerekes jelenet külön tetszett. Aztán a végén, mintha megint megfeledkeztek volna róla, mintha semmi köze nem lenne a fiúkhoz… még a képernyőről is eltűnt. Oké, az Nine jelenete volt, de valahogy akkor is… A lezárás pedig… fájt. :( Kellett a zsepi.
A rendőrök közül Shimazaki-t egyből meg lehet kedvelni, meg is kedveltem. Picit fura volt egyébként, hogy a fiatal nyomozó mennyire ellene van először, aztán hirtelen (én hirtelennek éreztem), már a jelvényét is beáldozná, annyira segíteni akar neki. Viszont ez a bajtársiasság köztük (és a többiek közt, akik még segítettek) nagyon tetszett.
Tetszett még, hogy rejtvényeket küldtek a srácok a rendőrségnek, hogy azokat megfejtve leljenek rá, hogy hova rejtették a bombákat.
Szóval igazság szerint ez egy nagyon jó anime, csak rövid, és sajnos emiatt nincs kibontva minden szereplő rendesen, emiatt sem lett kedvenc, viszont ettől független csak ajánlani tudom.

Bár már egyszer láttam korábban, szinte semmire nem emlékeztem, szóval majdnem minden új volt. Nekem nagyon tetszett, végig izgalmas volt, és vártam, hogy mi fog történni. Nem egy boldog történet, de szerintem mindenképpen újra fogom még nézni :)

Nem terveztem egy nap alatt megnézni, de egyszerűen nem tudtam leállni :D már régen volt ilyen hogy egy nap alatt ledarálok egy animét, igaz ez csak 11 részes volt de akkor is :P
Hol is kezdjem… Szeretem a thriller animéket és ez egy csodálatos darab :) A történet fordulatos, és meglepő, jó volt nézni. spoiler A szereplőket is szerintem jók voltak. A rajzolása szép volt, az opening-jét és az ending-jét pedig imádtam *-*
Összességében tetszett és szerintem egy újranézős darab lett nekem ^^

Nincs az az isten, ami ki tudná rúgni ezt az animét a top 5-ös listámról. Kicsit több figyelmet érdemelne mint amit kap, szegény ekéggé eltűnik a neverending meg a túlhypeolt animék között. Szerintem a szezonja legjobbja volt, Tervezem újranézni a közeljövőben.

Ebből azért jóval többet is ki lehetett volna hozni csakhát, 11 rész ehhez édes kevés volt. Egy karakter nem volt aki legalább minimálisan is, de hozzám nőtt volna. A történet is nagyon kidolgozatlan, de mint már az elején is mondtam ha mondjuk legalább még 10 résszel megtoldják ezt az animét, akkor talán a sztoriból is sokkal több mindent ki lehetett volna préselni, és például a fiúk motivációját is jobban kifejteni, ezáltal pedig képes lettem volna jobban átérezni, hogy miért is tették azt amit. Így viszont nekem ez most elég felejthetőre sikerült, pedig mégha nem is vártam egetrengető dolgokat, de attól azért egy kicsivel többet mint amit végül kaptam.
Ja és Lisanal feleslegesebb karakterrel még soha életemben nem találkoztam. Komolyan nem értettem minek kellett ő ide. Szörnyen haszontalan volt, az állandó bőgéseit meg szenvedéseit iszonyat bosszantó volt nézni, mert ezzel is a játékidőből vettek el értékes perceket teljesen feleslegesen.

Sokszor hallottam már erről az animéről, de csak most vettem rá magam, hogy megnézzem. Kicsit sajnálom is.
Tetszett a történet és a hangulat, izgalmas volt, egy percig sem unatkoztam rajta. Érdekes volt a Sphinx és Shibazaki párbaja, és az is, ahogy egyre többet tudhattunk meg a fiúk múltjáról és a motivációjukról.
A zenék is jók, az opening különösen tetszett, tökéletesen illik az animéhez.
Viszont nem nagyon tudtak megragadni a szereplők. Shibazakit kedveltem a leginkább, Twelve is kicsit nőtt a szememben, annak ellenére, hogy a legelején taszítónak találtam, de senki mást nem tudok kiemelni ezen a téren. Lisa nem igazán vált Nine-ék előnyére, Five meg ott kavarta a sz*rt, ahol csak lehet, de sem utálni, sem kedvelni nem tudtam őket.
Megnéztem volna még belőle több részt. Kár, hogy rövid volt.

13. értékelő, yeeeeeeeey~ X,)

Uhh, hát ez sajnos csalódás volt nekem. =(
Nem is tudom már miért akartam megnézni. Talán van valami köze régi kedvenceimhez? Mindenesetre se a sztori nem jött be (többször kis híján bealudtam), se a karakterekkel nem tudtam azonosulni igazán, Risaval meg egyenesen ki lehet kergetni a világból! DX Azt hittem idővel majd csak változik, de egy ló…. na azt… X,) Borzasztó az a csaj. X(
A zenéket se bírtam. Viszont a látványvilág legalább néha tetszetős volt. Még akkor sem túlzottan, de nah… mikor ilyen tájképek vagy mik voltak. Néha viszont nagyon el lett nagyolva a rajzolás. X,D Az meg külön szám volt, mikor a srác eltaknyol a mocival lol, küldöm neki az „elestem a motorommal című számot” X,))) és van rajta 1-2 karcolás. Én ugyanilyen öltözékben (póló + hosszú naci), sisak nélkül bicajjal estem egy akkorát, hogy másnap a sebészeten, meg utána mikor jártam kötözésre, mindig azt hitték, hogy motoros balesetem volt. Vagy égési sérülés… csuklótól vállig lement a karomról a bőr………………. X,) Szóval érdekes, hogy nem esett baja. Először mondjuk azt hittem azért nem rajzolták meg, hogy az érzékeny lelkületűek (akik amúgy terroristás animére vágynak nagy érzékenységükben), ne törjenek össze a foszlott kar látványától, de a végén van az a véres jelenet szóval… idk… ¯_(ツ)_/¯

Igazából nem is tudom 1-2*-ot adnék rá, de mivel telistele volt a „számommal” (3-as), így dobok rá 3*-ot. De igazából tényleg kicsit elpocsékolt idő érzetem van… :/ Nem tudom, de szerintem ha korábban, fiatalabb koromban láttam volna se jött volna be. :/

Ja! Viszont 5 angol beszédét nagyon bírtam! X,D Na meg mikor megmondta Risának, hogy mennyit ér, ahh~♥ X,)))

Ja2, az ember megfejtést azt tudtam, csak nem vágtam, miért nem 4-2-3 sorrendben adták fel feladványnak. De így már oké. Hát… sose vonzott a görög mitológia szóval… de talán így megmard belőle 1-2 dolog.
Talán…

Ja3: a karakterekben még az is zavart, hogy én első perctől reménykedtem benne, hogy a spoiler ahhhh, tényleg mindjárt leszedek abból a 3*-ból! >0<"

Én mindenképp emlékezni fogok rájuk. ♥

most itt hallgatom a zenét, amikor AZ történik, és sírok… ahhh :"( :")

Nagyon érdekes és elgondolkodtató anime, tetszett. Nem mondanám, hogy különösebben megkedveltem volna bárkit is, de ettől függetlenül jónak tartom. Szerintem a legtöbb szereplő szépen árnyalt, nem lehet rájuk mondani, hogy „na ő a rossz, ő a jó", ami már eleve plusz pont. Emiatt sem tudtam elítélni Nine-t és Twelve-t, mert ha nagyon leegyszerűsítve nézzük, akkor valóban, ők egy terrorista duó. De ez a jó az animében, megismerjük valamennyire a múltjukat, így világossá válik, hogy mit miért tesznek. Az már egy másik kérdés, hogy a néző mennyire ért egyet ezekkel a cselekedetekkel és/vagy a motivációikkal.
Five karakterével végig bajban voltam, mert nála semmi értelmét nem láttam a cselekedeteinek. Nem derült ki, hogy miért akarja ennyire elkapni a fiúkat (főleg Nine-t), de úgy, hogy csakis ő kapja el őket, senki más. Kicsit mutathattak volna a múltjából, hogy mégis mi történt, ami erre késztette őt.
Lisa… nem is tudom. Nem utáltam, inkább sajnáltam. Nem tudok mit hozzáfűzni a karakteréhez, ha rá gondolok, csak a sajnálat jut eszembe…
Shibazaki viszont nagyon jó, rég láttam már ennyire talpraesett, okos nyomozót, mint amilyen ő. Miatta örülök, hogy nemcsak a srácok, hanem a rendőrség is hangsúlyos szerepet kapott.
Zeneileg szerintem nagyon erős az anime. Az opening számomra különleges: egyszerre érzem kellemesnek és nyugtalanítónak, sosem találkoztam még hasonlóval. :) Az ending gyönyörű, úgyhogy most nem is tudnék dönteni, melyik tetszett jobban. :)