Yuri!!! on Ice (Yuri!!! on Ice) (2016–2016) 89% 185★

Totál off, kisregény, ami senkit nem érdekel, de akkor is leírom: Én az a fajta tini voltam, aki nagy ívben köpött az énekesekre és a színészekre, hiszen az én rajongásomnak egyetlen tárgya volt: Evgeni Viktorovich Plushenko. Életem egyik, ha nem a legnagyobb élménye, hogy személyesen is találkozhattam vele és csak körülbelül két méter választott el minket egymástól. Ő volt az, akinek a kűrjeit zokogva tudtam nézni és aki miatt megszerettem a sportot, ami mai napig a kedvencem. Úgy, hogy abszolút nem merek a jégre lépni. Ő töltötte ki a tinédzser éveimet, csak aztán jött az egyetem, majd a munka és eltávolodtunk egymástól. Ezer éve nem láttam már se rövid programot, se kűrt, se gálát, se semmit. De amikor beharangozták ezt az animét nagyon boldog voltam és azt gondoltam, az elsők között leszek, aki ezt nézni fogja. Aztán jött a hír, hogy erőteljesen LMBT utalásokkal fog élni és én, aki hatalmas BL fogyasztónak tartom magam, mérges lettem. Ez a sport eléggé femininnek számít, nem egyszer hallottam/olvastam, hogy a férfi műkorisokat a csúnya b-betűs szóval illeték, hiszen a műkorcsolya könnyednek és légiesnek tűnik, gyakorlatilag olyan, mint a balett. Persze ez egy eszméletlen nehéz és melós sportág, de sok értelmiségi csak azt látja, hogy férfiak tapadós-flitteres ruhában hajlonganak, mint a nádszál. És tessék, erre az előítéletre jött ez az anime, aminek nagyon sok momentumára rá lehetne húzni azt a bizonyos szavacskát. Szóval nem véletlenül kerülgettem három-négy évig.

Ugyanakkor tagadhatatlanul szerettem és ostorozom magam, hogy nem néztem meg, amikor futott. Igényes. Mocskosul igényes, pontosan ezt vártam egy sportot bemutató animétől; a mozgásokat nagyon jól megcsinálták, a korcsolyázások szemkápráztatóan dinamikusak és közük van a valósághoz, nem csak úgy csúszkálnak meg repkednek. A karakterek szépek, ezen nincs amit vitatni. Egy halom csinos bishounen szerepel a történetben. Az opening az egyik legjobb és legmotiválóbb animés zene, amit valaha hallottam, ráadásul annyira populáris, hogy simán hallgathatja az is, aki alapból nem kedveli a japán dalokat. Sok korcsolyázót mutat be a sztori, megismerjük, hogy mi mozgatja őket, látjuk a versenyszámaikat is. Külön taps, hogy az USA képviseletében nem egy szöszke „jenkit” vonultattak fel. Látunk istenadta tehetségeket, a sportág zsenijeit és olyanokat is, akiknek kőkeményen meg kellett dolgozniuk az eredményeikért. Úgynevezett „átlagosokat”. Látunk laza sportolókat, flörtölő sportolókat, mindig vidámakat és olyanokat is, akik alkalomadtán összeroppannak a stressz és a megpróbáltatások alatt. Szóval embereket mutat be az anime és ezt rettentően díjaztam.

A két főszereplő engem sokszor irritált. Megpróbáltam kedvelni őket, de legjobb esetben is semlegesek maradtak. Néha nagyon elvitték fanservice felé a dolgot, amit nem kellett volna. A kedvencem az oroszok fiatal, csodás szörnyetege, Yuri volt. Szerencsére elég sokat szerepelt, de simán el tudnék viselni egy őközpontú animét. A mellékszereplők aranyosak voltak; igazából nem nagyon akadt negatív karakter.

Viszont nem tetszett a humor-dráma közötti lavírozás; sokszor éreztem úgy, hogy kezd átbillenni arra az oldalra, amikor a nevetségesnek, szórakoztatónak szánt finomítások már nem oldják a feszültséget, hanem zavaróvá válnak. Ez főleg az első öt-hat epizódra volt igaz. Nem szerettem a Yuuri-Viktor kettőst. Nem tudok mit tenni ellene, nincs értelmes magyarázatom, de ez van. És a legvégével sem vagyok kibékülve.

Mindent összevetve korrekt az anime a sport szempontjából. Nagyon nézhető, nagyon szerethető, nagyon lányoknak készült és technikailag nagyon igényes. Hiányozni fognak a fiúk.

Amikor először szembe jött velem ez az anime, nem érdekelt, mert még a csapból is ez folyt, aztán megnéztem az Animegyetem ajánlóját, és akkor úgy döntöttem, hogy na jó, megnézem, végül egyáltalán nem csalódtam benne. Sok egyedi szereplőt vonultat fel, mutat be, ki hogy éli meg a versenyt, emellett nagyon szépek a zenék és az egész tele van érzelemmel. Szereplők közül kimondottan nagy kedvencem nincs, de nagyon szeretem japán Yuri és Viktor párosát, a kapcsolatukat. Orosz Yuri annyira nem szimpatikus, legalábbis másodjára nézve nagyon nem volt az. Akaratos és még bunkó is, viszont korizni tényleg tud. :) Volt még pár szereplő, akiket nézve én éreztem magam kellemetlenül, de összességében az egész nagyon tetszett, és még tuti újra nézem majd párszor.

Egy szó: ELHIVATOTTSÁG

Gyerekek. Érdekes. Mármint az érzés. Eléggé tartottam ettől az animétől mert irdatlanul taszított az a hype ami belengte. Gondoltam majd egyszer megnézem ha lecsengett. De egyre kíváncsibb lettem, főleg, mikor már a második srác mondta, hogy minőségi a cucc. Ma pedig barátnőm (aki amúgy csak most ismerkedik az anime világgal) addig erőszakoskodott, míg rá nem vett, mondván, hogy mestermű. Beadtam a derekam.

Amire számítottam: Egy BL anime megfűszerezve egy kis korival és nyállal.
Amit kaptam: Egy baromi igényesen (koreográfussal!!!) kidolgozott történet egy japán műkorcsolyázóról, akinek ugyan kialakultak gyengéd érzelmei egy férfi felé, de ez inkább építö jellegű volt a story szempontjából és egyáltalán nem volt központban és nem volt nyálas. Annyira nem, hogy pasiknak is befogadható. (Talán annyi jelentősége lehet mint pl a No.6-ben, de teljesen más formában) Plusz a karakterek alapjául létező személyek szolgáltak (ami mincsig pozitív) és átjátrja az elhivatottság.

A karakterek kidolgozottak. Japánoktól megszokhatóan csillagjegy és vértípus abszolút stimmel. Még a mellékszereplők motivációit is megtudjuk a korcsolyaszámaik alatt, mindenkinek kidolgozott koreográfiája is volt nagyon szépen meganimálva és a zene is abszolút passzolt a karakterekre. Valamint imádtam, hogy a „táncuk” közben mindenki elmesélte a koreográfiája történetét. Nem csak hasracsaptak és koriztak, mind fel volt építve valami érzelemre vagy kapcsolatra.

Ki kell emeljek pár karaktert:

Yuri: Karakterfejlődés is ON. A szégyellős gyereknek kinyílik a csipája, ahogy Viktor kezdi kiismerni és olyan módszereket alkalmaz rajta, amik beválnak.

Victor: Viktor a tökéletes(nek tűnő) karakter. Imádom, ahogy építi a kapcsolatait a többiekkel, aogy motiválja őket, miközben néha maga is tanácstalanná válik.

Yuri (az Orosz): Ez a gyerek különösen szeretető. Érezni rajta, hogy kamasz mint a veszedelem :D Agresszív, lobbanékony. Az igazi frenemy, aki maximalista és talán jobban vágyik az elismerésre mint bárki az egész animéből.

Az opening rettenetesen egyedi, egyszerűen fülbemászó. Az ending is kellemes. Negatívnak esetleg azt emelném ki, hogy az első és az utolsó részben az animáció zseniális, a köztes részekben kicsit elengedték magukat, talán ezért is veszek le egy csillagot, egyet meg azért, mert a melegség túlságosan természetesen és lazán van kezelve a történetben.

Összességében kellemes csalódás volt. Ajánlom mindenkinek akit kicsit is érdekel a korcsolya, garantáltan meghozza a kedvet a sporthoz, én biztosíthatom. Tudom, elfogultnak tűnik, de aki ismer az tudja, hogy undorodom a nyáltól, szóval higgyétek el, ez nem volt olyan nyálas, mint amilyenre gondoltok. BL-be se sorolnám, ebben kevés az ilyen megnyilvánulás hozzá. Ízig-vérig sport és meglepően izgalmas :D Bizonyos jeleneteknél már a körmöm rágtam, szóval jó volt.

Nagyon tetszett!
Régebben sokat néztem jégkorcsolyát, de sajnos ez mostanában kimaradt az életemből.
Ez az anime újra visszahozta a kedvemet hozzá :)
Yuri nagyon szeretnivaló főszereplő volt. Beismerte, hogy ő nem túl tehetséges, de sokat dolgozott azért, hogy jó legyen.
Victor igazán vicces szereplő volt :D Sokat nevettem rajta. Végül minden szál hozzá futott be. Az összes versenyző hozzá akar felérni. Nagyon jó tanítója volt Yurinak, mindig tudta mit kell mondania ahhoz, hogy a végén a legjobbat tudja kihozni magából.
A romantikus szál csak sejthető, de ez így volt tökéletes :)

Felteszem a költői kérdést: hogy tudtam eddig létezni enélkül az anime nélkül?! Mármint… sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan pillanat az életemben, amikor egy jégkorcsolyás anime lesz az, ami a legjobban boldoggá tesz. Elmondhatatlanul imádom, minden egyes részét úgy vártam, mint a megváltót körülbelül… A zenék csodásak, a korcsolyázások gyönyörűen vannak meganimálva. És imádom benne, hogy hihetetlen sok érzelmet képes kiváltani, mert egyszerre vicces, megható, szívszorító és (legalábbis számomra) elképesztően inspiráló. Végszóként pedig muszáj elmondanom, hogy én vagyok a Yuri Angels fanclub első számú törzstagja és erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni.

Annyi minden jót írtak már előttem, szóval én csak annyit teszek hozzá, hogy bátran válaszd ezt, ha totálisan szeretnél megfeledkezni a téged körülvevő világról!

Nem volt hibátlan, főleg a rajzolás terén, de ennek ellenére egy nagyon jó animét kapunk érdekes jellemfejlődéssel, rengeteg jó zenével, túlnyomórészt látványos versenyjelenetekkel, és egy cseppet sem tolakodó szerelmi szállal. Összességében ajánlani tudom azoknak, akiket nem ijeszt el az, hogy egy Boys' love animéről van szó. Aki lát rá lehetőséget, az nézze meg nyugodtan.

Bővebben: http://barbiolvas.blogspot.hu/2016/12/szurke-herceg-kor…

Már rengetegszer láttam és mégsem írtam róla értékelést?! Hát, akkor inkább már nem is próbálkozok. :D
Nem tudok nem elfogult lenni ezzel az animével. Igazából számtalan dolgot köszönhetek neki. Segített anno túlélni a szakdoga írás időszakát, új embereket ismertem meg általa, teljesen beleszerelmesedtem a korcsolya világába, új kedvenceket és élményeket kaptam tőle, és még sorolhatnám. :) Emlékszem, mennyire vártuk, hétről hétre az új részeket, vajon mi lesz. Ez az érzés pedig megvan akkor is, mikor újranézem. :) Szóval örök kedvenc marad, az egyszer biztos. <3

Egy kicsit„ félve" kezdtem el nézni, mivel nem nagyon szeretem a bl animéket de nagyon jól tettem hogy megnéztem! Ez az anime szeretette meg velem ezt a műfajt. A szereplők, a történet és a szerelmi szál is nagyon tetszett. Szeretem az ilyen történeteket ahol a főszereplő sportban is és érzelmekben is fejlődik. ♥ Az op-ját meg minden egyes rész előtt végig hallgattam és már a vége felé, nagy lelkesen énekeltem is :D

*uck it, i've no regrets.

Szóval talán ideje lenne írni erről egy normális értékelést is így majd' 1 héttel az évad megtekintése után. Az már talán egyértelmű, hogy oda meg vissza vagyok érte, és amennyire ódzkodtam tőle a túl nagy hype miatt, annyira belemerültem két-három rész alatt.

De kezdjük a negatívumokkal: 2 dolog jut eszembe azonnal, az egyik az animáció, a másik az ismétlődés. Az animáció esetében néha sírni tudtam volna, hogy pont a korizásnál hanyagolták el: megnyújtott testrészek, anatómia kukába vágva, távoli képek siralmasan néztek ki. Azért is fájó pont ez, mert máskor meg gyönyörű volt figyelni a srácok táncát a jégen, úgyhogy ha akarták, akkor odatették magukat a készítők.

Az ismétlődésnél a történet felépítésére gondolok. Úgy az évad felétől már csak kizárólag a versenyek maradtak, nem sok minden más történt, jöttek az SP-k és az FP-k, a szereplőink pedig szép lassan tökélyre fejlesztették a programjaikat.

A pozitívumok azonban bőven eltakarják ennek az animének minden kis problémáját. Imádtam a szereplőket, Yurit, Yuriot és Viktort, Otabeket és Phichitet, de mindenki mást is. Örültem, hogy nem csak japánok szerepeltek, hanem a karakterek széles választékát láthattuk: thai, koreai, orosz, amerikai, stb. szereplőket láthattunk.

Aztán a zene. Atyaég. A zene! A ZENE! Nem bírom abbahagyni annak a hallgatását. Nem csak az OP és az ED lett fülbemászó (és rohadt inspiráló), de a műkori számok is. A Yuri on Ice és a Stay Close to Me igazi gyöngyszemek, de az On Love: Erost is a végtelenségig tudnám hallgatni, vagy Yurio számait… ah, teljesen el vagyok veszve bennük.

És a zene mellé a koreográfia! Te. Jó. Ég! Nem néztem soha műkorcsolyát, de most leültem, és megnéztem a 2016-os Grand Prix döntőjét, hogy összehasonlítsam, mennyire hiteles ez az egész, amit Yuriék tolnak, és huh. Pure beauty az egész, nem is értem, miért nem néztem eddig. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy gyönyörű az összes tánc, le a kalappal a készítők előtt.

Aztán a legfontosabbat hagytam a legvégére: Yuri és Viktor kapcsolata. Az első résznél azt hittem, tipikus shounen ai/yaoi lesz, ahol majd jön a seme Viktor és kb. meghágja már a második részben az uke Yurit, és THANK GOD, hogy felrúgták ezt a klisét. Itt nincs ez a passzív-agresszív uralkodási vágy a másik felett, nincsenek félmeztelenül flangáló szexistenek (leszámítva az első részt :D), csak az önbizalomhiányos Yuri, és az edzője, Viktor, aki akaratlanul is szerelmes lesz. Annyira tiszta és naiv a kapcsolatuk, hogy az ember már sírni tudna rajta, viszont így is képes olyan mély érzelmeket elénk tárni, amit a való életben talán soha nem látunk. Akárhányszor valamilyen interakció volt kettejük között, azt csodásan ábrázolták; kiegészítették egymást, Viktor Yurinak, Yuri pedig Viktornak segített abban, hogy jobban megismerjék saját magukat. Ez, és a tény, hogy Yuri japán, Viktor pedig orosz, és hogy ilyen pozitív színben tüntették fel a kapcsolatukat, csak arra késztet, hogy higgyek az emberiségben.

Szóval igen, ez az anime nálam mélyre ütött, és hálás vagyok, amiért adtam neki egy esélyt. Hatalmas élménnyel lennék most szegényebb, és kevésbé lennék motivált. Nagy kedvencet avattam, és alig várom, hogy jöjjön a következő évad.