Haikyuu!! (Haikyuu!! 1.) (2014–2014) 93% 80★

Bizalmatlan voltam az animével, mert a sport nem az én műfajom. Ráadásul a főszereplők ábrázolása nagyon nem tetszik, mindegyikük feje hangyákra emlékeztet. A történet egyébként izgalmas és érdekes, nagyon gyorsan berántott, a végére már tövig rágtam a körmöm egy-egy mérkőzés alatt. Ráadásul kis nosztalgiaként felidézte bennem iskolás éveimet, amikor én is kacérkodtam a röplabdával. Csak sajnos én menthetetlenül ügyetlen vagyok mindenben, amit labdával játszanak. A szereplők közül pont a két fő karaktert kedveltem legkevésbé; Hinata nekem kegyetlenül irritáló, Kageyamával viszont a végére kibékültem, mert nagyon értékeltem a jellemfejlődését. Örülök, hogy a mellékszereplők többsége is elég sok screentime-ot kapott, megismertük a motivációkat is. Szerettem nézni, ahogy csapattá formálódtak. Az abszolút tetőpont után nekem az utolsó epizód unalmas lett, nem éreztem benne az igazi levezetést. Viszont bőven van még történet az animében, valamikor folytatni is fogom, mert kíváncsi vagyok a fiúk sorsára. Egyébként viszonylag reálisnak éreztem a cselekményeket, szóval mindent összevetve nagyon elégedett vagyok. Momentán a kedvenceim: Sugawara, Nishinoya és Tsukki.

Hú, azt hiszem, jár neki a 10 pont, mert – bár bevallottan nem vagyok a sportanimék nagy rajongója, de – a Hajime no Ippo óta nem láttam ilyen szépen kialakított, karakterközpontú történetet. Tényleg remek, hogy van itt kb. tíz teljesen különböző ember, és mind tud érvényesülni, mindnek van személyisége, háttere. És ezenfelül még szerethetőek is, főleg Hinata és Kageyama párosa, akik mindenben különböznek, mégis talán a legjobban működő részei lesznek a csapatnak.
A szerkezete kicsit csúszkál, az eleje a sok edzéssel, csapatformálással szuper, jól az edzőmeccsek is, de amikor már tényleges játék van, akkor nem tetszett, hogy sok rövid meccs, a végére meg egy nagyon hosszú. De mindegy, ettől függetlenül ez elismerhető művészi döntésnek, és mivel kiválóan megmutatja, hogyan néz ki egy abszolút igazi röplabdás dráma, jár a max pont. Ugyanakkor azt hiszem, ez csak egy történet eleje, hiszen végső soron mégcsak egy fejlődéstörténetet láttuk igazán remekbeszabott játékok nélkül. Remélem, a folytatás maximálisan beváltja a hozzáfűzött reményeimet.

Nem néztem még végig sport animét eddig, de ebben szinte minden jó volt. A meccsek izgalmasak voltak és nagyon tetszett, hogy a laikusok számára is érthetőek a mérkőzések, mivel a közönség soraiból mindig elmagyarázza valaki mit miért tesznek, vagy maguknak a játékosoknak a gondoltait „halljuk”. Nem nagyon nézek sportközvetítéseket, de ha így kommentálva lennének biztos jobban tetszenének (nem csak annyi, hogy felolvassa a kommentátor, hogy mondjuk most a 4-esnél a labda, ez számomra tök mindegy :D ). Eddig a röplabdára valahogy nem tudtam annyira érdeklődve tekinteni, meg valahogy kicsit a lányok sportjának tekintettem (régen tesiórán lányok röpiztek, fiúk fociztak – nyilván ezért). De most nekem is kedvem támadt játszani, pedig mint mondtam ez a sport eddig semmilyen szinten, még gondolatban sem érdekelt. Tetszettek a különféle taktikák, az ahogyan a játékosok próbálják megfejteni az ellenfelük szokásait, jeleit, gyengeségeit. A szettek elég látványosak, és annak örültem, hogy nem ment el ilyen szuperember, halálcsapás típusú fantasyba (nyilván ez se teljesen realisztikus, de anime mértékkel még az). A karakterek kivétel nélkül szimpatikusak, és szinte tapintható a csapatszellem, nincs felesleges gecizés egymással. Még az ellenfelek is tisztelik egymást és elismerik ha a másik valamiben jobb náluk (és ez motiválja őket). Talán egyedül az ősz hajú feladó srác kicsit túl cukormázas, de azért még belefér ő is :D Végül pedig még vicces is a sorozat, ami főleg a szereplők közötti civódásban nyilvánul meg. Fogom nézni a második évadot is, de lehet elteszem későbbre. 8/10

A sportanimék igazán kétélű kardok, hiszen első körben végigizgulod az egészet, fogalmad sincs, ki fog győzni és milyen trükkökkel állnak elő. A röplabda, valljuk be, sosem tűnt izgalmas sportnak, mégis a kedvenc sportanimém lett. Már vagy ötvenezerszer láttam, mégis újra és újra képes vagyok végigizgulni, újra és újra eldobom a gatyám a trükkök láttán. Minden rész egy igazi adrenalinbomba, hiába tudod, ki fog nyerni, annyira beszippantanak a karakterek, hogy felpörög a szíved, drukkolsz, bőgsz és velük együtt kiabálsz. Imádom. Az egyik legjobban felépített sportanime, ahol ha nincs éppen meccs, akkor is történnek érdekes dolgok.

A Haikyuu másik erőssége, hogy nincsenek benne főgonoszok. Rengeteg ellenséges csapat van, de mindannyian erős, szerethető játékosokból épülnek fel, mindegyikük hátterét, motivációját megismerhetjük, így a végén azon kapod magad, hogy fogalmad sincs, kinek drukkolj. Nincsenek gonosz karakterek, akiket utálni kéne, én legalábbis még a legnagyobb szemeteket is imádtam. És nem csak én, hanem a karakterek is! Alig van némi utálkozás a sportban! A karakterek tisztelik és elismerik egymás erősségét, és ezt szerintem baromi jó látni.

A Haikyuu humor, adrenalin és csupa szerethető karakter összessége, a váratlan fordulatoké, és egy aprócska fiúé, aki bár alacsony, mégis képes repülni…

Imaaadom a sport animeket, de egyébként is le tudok ragadni bármilyen sportnál ami megy a tévében. Eddig nálam a Kuroko no Basuke volt a toppon, de ez a sorozat elnyerte az első helyet a szívemben ebben a műfajban.
Hihetetlen jó karaktereket tudtak megjeleníteni, a meccseket imádtam, végigizgultam, de ami abszolút kedvenccé tette számomra az, hogy láthattam ezt a sok külön-külön is tehetséges embert csapattá kovácsolódni. A kevésbé tehetségesek is kulcsszerepet kaptak (és kapni fognak), ez még szimpatikusabbá tette a történetet. :)
A zenéje is nagyon jó volt, főleg az endingek. Alig várom, hogy láthassam a többi évadot! *-*

Ezt az animét mindenhol dicsérték és az animés ismerőseim is sokat áradoztak róla nem is beszélve a sok mémről és cosplayerről. Szóval már én se húztam tovább a megnézését, hiába nem vonz a röplabdázás. A Haikyuu!! végül sikeresen felülmúlta az elvárásaimat, és új kedvencem lett.
A legtöbb karakter szimpatikus, rég (vagy talán sose) volt ilyen sok kedvencem egy animében. Vannak bohóckodók és komolyabb szereplők is, mégis remek csapatot alkotnak együtt. A meccsek izgalmasak, és a röplabdában kevésbé jártas nézők is tanulnak belőle (bár akkor néztem volna, mikor még röpiztünk a suliban tesin :D). Ráadásul vígjátékként is nagyon jó, sok megmosolytató, nevetést kiváltó jelenet van, legyen szó a karakterek közötti szurkálódásról vagy egy másik csapattárs bíztatásáról.
Összességében nagyon tetszett a sorozat, és kíváncsi vagyok, miket fog véghez vinni a Karasuno a következő évadban.

Izgalmas kezdő évada volt a sorozatnak, azt meg kell hagyni. Sokat halottam róla, és jó ideje a várólistán volt de sosem volt időm vagy épp kedvem belekezdeni. A két főszereplő teljesen más volt mint ahogy a képek alapján elképzeltem. Hinata még hasonlított az elképzelésemre de Kageyama teljesen meglepett. A kedvenc meccsem az évadból az a Nekoma elleni volt, de a többi is tetszett. Érdekel mi lesz az utolsó rész után.

A sportanimék mindig közel álltak a szívemhez. :) Ez is kiemelkedő darab volt! Izgalmas volt minden meccs. Jó volt látni, ahogy meccsről-meccsre egyre jobban összekovácsolódott a kis csapat. Hinata és Kageyama párosa elég szórakoztató volt. :D Mindenképp megnézem a többi évadot is!

(az értekelés az összes évadra vonatkozik, csillagozni is csak kihívás miatt csillagoztam külön, amúgy eléggé egy szinten vannak.)
ez egy nagyon kedves és izgalmas anime. megvannak benne a tipikus shounen és sport elemek, bizonyos végkimeneteleket előre lehet borítékolni. de ami szerintem a történet nagy erőssége, az a szereplők. sok karakter van, mindenféle különböző és jellegzetes személyiséggel, háttértörténettel és motivációval, illetve a kapcsolatok bemutatása, amelyek szintén sokfélék lehetnek. ami még szerintem nagyon jó és érdekes, azok a visszatérő motívumok, egymára utaló szimbólumok. talán néha, néhány helyen fura az animáció, de igazából nem zavaró. a nagy drámai jelenetek ötletesen vannak megcsinálva, amiken utólag jókat is lehet mosolyogni, persze alapból is elég humoros… összességében nagyon tetszik többszöri újranézés után is.

Évekkel ezelőtt láttam már ezt az animét, de most annyira szükségem volt valami kedvesre és ismerősre, hogy úgy döntöttem, a sportanimével nem lőhetek mellé. Nagyon szeretem a Karasuno szuper csapatát, azt, hogy ne hullik az ölükbe a siker, hanem meg kell érte küzdeniük, meg kell tanulják, hogyan kell felállniuk a padlóról.
Elképesztő fejlődésen mennek át mindannyian, Kageyama és Hinata párosa verhetetlen, de igazából mindegyik csapattagot imádom. Nagyon drukkolok további sikerekért *-*