Versenyfutás az ördöggel (2019) 49% 16★

Annyira, de annyira próbálom megszeretni Nicolas Cage – t, de amint valamelyik filmjében megkedvelem és azt mondhatom, igenis odatette magát, akkor jön egy ilyen, mint ez a film, ez a szerep..
Ami nagyon nem tetszett.
A téma tetszett, szeretem a pörgős, akció dús jeleneteket, kivéve ha ennyire rossz a színészi játék.
Azért próbálkozok még Nicolas – sal, mert néhol látok benne potenciált.

Az nem lep meg, hogy Nicolas Cage az utóbbi jó tíz évben kazánlemezt növesztett az arca helyére és tucatszám vállalta az egyre ergyább minőségű filmeket, de hogy Laurence Fishburne mikor került be ebbe a kivénhedt hollywoodi harmadligába, arról elképzelésem sincs. De még az sem tűnik teljesen kézenfekvőnek, hogy Barry Pepper és Adam Goldberg karrierje is ebben a posványos gödörben kötött végül ki. Továbbra is nagyon érdekel viszont, mi hívja életre manapság az efféle trash-be hajló filmes projekteket, milyen platformra szánják őket, hogyan kalapozzák rájuk össze a pénzt, és főleg tisztában vannak-e azzal a színészek, mihez is fogják végül adni a nevüket…

Akárcsak a nemrég nézett Chris Pine-féle A bérkatona esetében, én elhiszem, hogy a forgatás idején még magának a színészgárdának sem volt világos elképzelése arról, mennyire lesz rossz a végeredmény. Talán itt is gondolhatta azt Fishburne, hogy egy másodvonalas Tarantino-mímelés nem lesz túl sötét folt a karrierjén, és akkor legalább a kerti medence méretét is megduplázhatja végre, sőt, még egy új grillsütő is belefér majd a családi költségvetésbe…
Ehhez képest lett A versenyfutás az ördöggel egy minden ízében amatőrfilmes, színtelen-szagtalan, kispénzes utánérzés-halmaz, egymásra hányt klisék és közhelyek rendszertelen, nehezen átlátható és rendkívül öncélú tárháza. Az ilyen filmek láttán csettinthetnek elégedetten a Tarantino-szkeptikusok: nem azzal van a baj, amit Tarantino csinál, hanem ahogyan azt mások immáron két és fél évtizede próbálják bármiféle önkritika és fenntartható színvonal nélkül lemásolni. És tényleg, ilyen az, amikor a tarantinói látásmódot mondanivaló, ötletek, gondolatok nélkül ültetik rá egy rendkívül sekélyes, átgondolatlan sztorira. Pikáns extra, hogy ennek a filmnek szerintem még a költségvetése is a gázsikra ment el, így az egyébként is szürke, lélektelen rendezői és operatőri munkát megfejelte egy nagyon látványos kispénzű/kisstílű hangulat. Ilyen téren a kedvenceim azok a jelenetek voltak, amikben a vad, állatias szexet próbálták előadni tetőtől talpig felöltöztetett színészekkel.

Ócska, modoros, igénytelen film, egy sok ezredik Tarantino utánérzés. Kimondottan nem ajánlom, de főleg nem ajánlom Pepper és Fishburne rajongóinak. A Nick Cage fanoknak meg már nem oszt, nem szoroz…