Váltságdíj (1996) 79% 114★

Elég izgalmas film, de főleg a második fele az, ahol tényleg érdekessé válik. Azt hiszem, a saját korában ezek a dolgok nemcsak extravagáns ötletek voltak, de teljesen újak is (bár a film egyébként a legelső pillanattól spoiler). A karakterek, a cselekmény egyértelműen a jobb filmekre jellemző komplexitást hozzák, de azért nem kell arra számítani, hogy túllépnék egy vérbeli (nagyon kicsit pszichológiai) thriller tipikus elemein. Már csak a téma miatt is végigizgultam, de a drámai részek is jól működnek benne.

Egy kellően izgalmas film a ’90-es évekből. Mindig öröm ilyeneket elindítani a lejátszón, mert az esetek nagy hányadában nem csalódok. Howard egyébként is egy jó rendező, itt is remekül adagolja a feszültséget, sőt, néhány jelenetnél csak pislogtam mennyire merész és hatásos. És itt hangsúlyos, hogy hatásos, és nem hatásvadász. Az a bizonyos telefonbeszélgetés a pisztolydördüléssel majdhogynem a frászt hozta rám, melyhez a pazar vágások és kameramozgások nagyban hozzájárultak. A film egyébiránt jó tempójú, és ha ez nem lenne elég csavaros is. Ehhez még jön a kirobbanó formában levő Gibson, aki itt is megerősít minket abban, hogy nem csak akcióhősként állja meg a helyét, hanem drámai szerepekben is. Nemkülönben Gary Sinise is briliáns. Ő egy olyan színész, akit mindig örömmel látok egy-egy filmben, mert látszik rajta, hogy apait-anyait belead a legkisebb szerepekbe is.
A játékidő kicsit talán hosszú, bár lehet a kései filmnézés miatt éreztem meg igazán. Mindemellett a film végét tudom kicsit kifogásolni, mely természetesen jó, sőt, számítani lehetett erre a lezárásra. Mégis, a finálé tipikus ’90-es évek, és elüt az addig olyannyira mesterien felépített sötét atmoszférától. A Váltságdíj így is egy igazi idegtépő thriller, melyet érdemes elindítani, ha valaki egy kis izgalomra vágyik.

Kicsit vontatott film, amely az utolsó fél órában válik igazán érdekessé, emiatt megéri végigszenvedni a film ezen részét. Mel Gibson és René Russo párosát megszokhattuk a Halálos fegyver 3-4. részében, itt megint egy milliomos házaspár, akinek elrabolják a fiát és váltságdíjat követelnek. Fura módon tudjuk ki az emberrabló és ez adja meg a film igazi pikantériáját.

Megunhatatlan, vérbeli ’90-es évekbeli film. A csavar kissé már kifakult, de a maga idejében, úristen, de nagyot üthetett Tom Mullen döntése. Mondjuk a mai napig tudok izgulni alatta, nem az a tipikus emberrablós film, az biztos.

A fordulatok, amik szépen tördelték a narratívát nagyon tetszettek, meg a dinamika is Gibson meg Sinise között. Előbbinek különösen jól állt a tökös (bár azzal a húzásával kétélű) apa szerepe.
Izgalmas film volt.

Olyan lagymatag volt ez a film. Az első perctől kezdve tudni lehetett, hogy mi lesz a vége.

Kicsit olyan volt ez, mint egy elnyújtott Columbo epizód. Már az elején tudjuk, ki a rosszfiú, és hogy mi lesz a végkifejlet. Egyszer nézős, nem emlékezős…

Érdekes kifordítása egy emberrablásnak, amikor a megzsarolt próbálja kézbe venni az irányítást. Bár, szerintem a valóságban ez nem működne. Mindenesetre érdekes volt nézni, mint gondolatkísérletet. A film gyengéje a rendőri munka bemutatása, szerintem ez messze van a valóságtól.