Változások sodrásában (2018) 80% 20★

Jól haladt a story, tetszett a film. Viszont a film végére mégis…úgy nem értettem már mi akar lenni a történet vége. Főleg a jelzőpisztolynál…az kinek ment?

A film két srácról szól, akik barátok. Aztán történik valami, és a néző rájön, hogy valamelyikük vagy talán mindkettőjük többet érez a másik iránt… A helyzetet bonyolítja az, hogy Ballas kiteregeti a szennyest, így Franky élete fenekestül felfordul.

A barátság, a melegség, az elfogadás, az érzelmek, a kamaszkor kérdéseit feszegeti a film.

Nekem nagyon tetszett, a zenék is jók voltak benne. :3

Ez egy egészen jó film felnőtté válásról, önmagunk felfedezéséről és elfogadásáról, és mégis… Olyan mint a többi hasonló, vagy jobb vagy éppen rosszabb kivitelezésben. A legnagyobb probléma az, hogy a plakátból kiindulva én Ballast is főszereplőnek gondoltam, és végig az ő (egyedibb) szemszögére vártam, ami soha nem jött el.

Semmilyen trailert nem láttam előtte, csak a leírást és azt kell hogy mondjam, minden várakozásomat felülmúlta, így nagyon örülök, hogy ezt a filmet sodorta elém az internet.
Megfeleltek a karakterek, a motivációk, egyértelműen látszott az alapproblémához való viszonyuláson az, hogy az adott karakter mennyire erős. Mindenki nyilván a saját határain belül mozgott a filmen keresztül, nem érzem úgy, hogy lettek volna teljesen irreális kiugrálások a szerepekből. Nincs kimondva benne végérvényesen semmi, ami azt gondolom, hogy teljesen a helyén van. Történik valami, de 100%-os biztonságú információhoz nem jutunk a film végén sem.
Egyetlen dolog nem lett tiszta viszont a végén, hogy az „Szerintem most inkább arra figyelj hogy kihez vonzódsz inkább, ne arra, hogyan hívd” mire utal? Vagyis van egy gondolatom és remélem, hogy jól is gondolom, mert maximum ezt tudnám „hibának” felróni ha nem így lenne, miszerint itt arról van szó, hogy arra fókuszáljuk, hogy kihez vonzódunk, és ne arra, hogy hogyan definiáljuk a szexualitást, mert ahogy az apán keresztül tudjuk, a definíció és a valóság az idő előrehaladtával is tud változni, és azért 2020-ban már bőven nem csak hetero-homo vonalon lehet mozogni. Ha valóban ez a „bi” vagy legalábbis spektrum dolog a mondanivaló lényege, akkor 11 csillagot is adnék.
Továbbá kiemelném a zenéket is, az első utam a Spotifyra vezet szerintem, hogy meghallgassam őket teljesben is. :D

Azok közé a filmek közé tartozik, amelyek a történet egy részét nem mutatják meg, és válaszokat sem adnak, ezért rengeteg kérdést generálnak a nézőben. Azért jók az ilyen filmek, mert a stáblista után nem felejted el az egészet, hanem még pár napig az jár a fejedben mi miért történt. A film elején történik egy konfliktus, ami meglepő módon már akkor sem egyértelmű, de a film végéig is csak néhány sejtéssel gazdagodunk a szereplők megjegyzéseiből. Meglepő, hogy a főszereplők közül az egyiket eléggé háttérbe szorítják, pedig sejthetően az ő szemszöge az érdekesebb, ő szenvedhet jobban, ő a bizonytalan, annak ellenére, hogy a barátját is a helyzet áldozatává teszi. A végén azért kíváncsi lettem volna arra, hogy ez a barátság helyrehozható-e, jó lett volna egy rendes beszélgetés a felek között, de ez direkt elmaradt, mert ha megválaszolták volna a kérdéseket, akkor onnantól unalomba fullad a történet. Végül is a végén kaptunk egy szimbolikus választ. A történetben rejlő rengeteg feszültség ellenére nem feledkezhetünk meg a legvidámabb jelenetről sem a film vége felé, amikor hősünket „barátnője” a férfiasságáról faggatja. Összeségében egy nagyon jó film.