Neal Oliver (James Marsden) hihetetlen kalandjai a 60-as úton, amely nem is létezik… A fiatalember élete nagy válaszútja elé áll. Folytatva az apai hagyományokat ügyvédnek áll, vagy életművészként és festőként tengeti tovább életét. Ám ennél méginkább betölti napjait egy ismeretlen lány utáni… [tovább]
Úttalan út (2002) 50★
angol
Képek 6
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 14
Várólistára tette 68
Kiemelt értékelések
Valentine_Wiggin
Nagy kedvenc. Először 14 évesen láttam, már akkor volt benne valami ami megfogott a rengeteg szimbólummal és utalással, de nem értettem meg a nagy egészet. Évekkel később újranézve viszont beszippantott, minden pillanatát képes lennék végig dicsérni. A színészi játék fantasztikus, a karakterek egytől egyig szerethetőek (bár a kedvencem Bob Cody marad, végig igaza van… mennyivel könnyebb lenne a világ, ha az emberek tisztában lennének a tetteik következményeivel, és elfogadnák azokat…), Neal fejlődése és ahogy megtalálja magát az utazás alatt pedig nagyon elgondolkodtató… tulajdonképpen szürreális, felerősített formában azokkal a kérdésekkel szembesül, amik mindenkit foglalkoztatnak. Élet-halál, hazugság-igazság, valós-valótlan ellentétek, a csábítás, és a kívánságok kérdése… belegondolva, nem tudnám, ha szembejönne velem O.W. Grant, én mit kívánnék tőle… kevés olyan kívánság van, amiből igazán jól lehetne kijönni. A legtöbb dolog az életben pont úgy alakul, ahogy alakulnia kell, még akkor is, ha ezt nem vesszük azonnal észre.
Népszerű idézetek
Valentine_Wiggin
Neal: Fekete kőr? Piros pikk? Ez csalás!
Ray: A tapasztalat azt mutatja, hogy minden pikk fekete és minden kőr piros. Mert az alakjuk olyan hasonló, az elméjének könnyebb a múltbéli tapasztalatokhoz igazodni, mint elfogadni, hogy netán eltérőek. Azt látjuk, amit látni akarunk, nem feltétlenül azt, ami tényleg ott van. A gyerek, aki sosem kártyázott, mindig átmegy ezen a vizsgán. Nem üt szöget a fejébe, vajon hány olyan dolog van még ön előtt, látvány, szag, nesz, amit nem tapasztalhat meg, mert a kondicionálás nem engedi?
Valentine_Wiggin
– Mondja, mi a trükkje?
– Trükk?
– Hol a kaja? A gyomrában nem lehet.
– Tulajdonképpen nem tudom. Mindig is nagy zabáló voltam, imádtam enni. Szívesen megrendeltem volna az egész étlapot. De mindig tartottam tőle, hogy a gyomrom cserben hagyna. Tizenhét esztendeje kívántam valamit, és fura vagy sem, de valóra vált. Most egy fekete lyuk van a pocakom helyén. Naponta hatszor-hétszer tele kell tömnöm étellel. Elég költséges, ezért sokat utazom, és elintézem, hogy a magafajták állják a csekket.
– Ez nem rossz.
Neal: Elnézést, uram! Csak egy kérdés. Szeret még enni?
– Nem. Már csak nyűg.
Valentine_Wiggin
Neal: Mi a helyzet az űrrel? A végső határ…
Bob Cody: Az Űrszekerek nem az űr. Az a tévé. Szép kis határvidék… meg aztán, hányan szedhetik össze a holmijukat, és költözhetnek ki az űrbe?
Valentine_Wiggin
Neal (az apja falára aggatott nonfiguratív festményről): Ó, és apu… ez szemét. Kidobhatod. *elindul kifelé* És fordítva lóg.
Valentine_Wiggin
Egy elmélet szerint, ha végtelen az idő, és végtelen a tér, bármi megtörténhet, még a lehetetlen is. Ez is van olyan jó magyarázat, mint a többi.
(első mondatok)
Valentine_Wiggin
Bob Cody: Cigaretta?
Neal: Nem dohányzom.
Bob Cody: Bírom a cigit. Azt mondják, rákot okoz… És tényleg. Aki A-t mond, mondjon B-t is.
Valentine_Wiggin
Lynn Linden: Valami gáz van a sóderommal?
Neal: Nem, nem, nem, nem… úgy értem, de! Mike Tysont kevered egy tahó bumburnyákkal!
Valentine_Wiggin
Ray (miután Neal aláírta a szerződést): Most pecsételje le egy csepp vérrel!
Neal: Vérrel?
Ray: Persze. Én vagyok az ördög! *rövid csend* Vicceltem.
