Egy romantikus komédia egy babonás nőről, aki megpróbálja megváltoztatni a sorsát azzal, hogy elcsábít egy szűz pasit.
Bo Nui egy babonás nő, aki nagyon hisz a jövendőmondásban, mivel túl sok szerencsétlenség érte már a múltban.
Egy nap megtudja, ha nem alszik egy szűz férfival,… [tovább]
Most úgy gondoltam megosztom itt is amit az utolsó részhez írtam, 2021. július 17.-én
–
Néztem már egy pár koreai sorozatot, de soha nem vártam ennyire, hogy egynek a végére érjek…
Ez kikészített – bár igaz, hogy önként vállaltam be a szenvedést, senki nem kényszerített.
Olvastam korábban, hogy sokaknak nem tetszett, szóval nagy elvárásaim nem voltak… Viszont azért szerettem volna ha legalább egy kicsit tudom élvezni – de őszintén nem volt mit. Számomra iszonyúan giccses és gyerekes volt, így amit esetleg viccesnek szántak volna én azt sem tudtam annak venni. -_–
Kivételesen valahogy nem hiszem, hogy az én homorérzékemmel lenne baj…
Ami Kherry-t illeti… Szintén butácska és gyerekes karakter számomra, de mégis, az ÖSSZES szereplőt végígvéve ő kevésbé volt irritáló. Tényleg. A sok idétlen „rajzfilmfigura” között valahogy egészen valóságosnak tűnt – valószínüleg Soo Hyuk alakításának köszönhetően.
Ha Kherry kicsit többet szerepelt volna a sztoriban, akkor 1000% hogy sokkal elviselhetőbb drámát kaptunk volna. – és itt nem az elfogult fangirl beszélt belőlem.
Nem rossz sorozat ez, csak túl kell lendülni az első két, és az utolsó két részen.
A készítők szándéka egyértelműen a szórakoztatás volt, de a koreai sorozatgyártás jó szokásához híven nem maradhatott ki egy kis drámai szál sem. Szerencsére nagyon ügyesen és finoman sikerült ezt belesimítani az, amúgy tényleg helyenként nagyon jó humorú, sorozatba.
A babonás, magát a balsors hozójának tartó Shim Bo Nui karaktere tőlem elég távol áll, sokáig nem is tudtam hova rakni. Viszont remek alapanyag volt a karakterfejlődéshez. Je Soo Ho karakterével egyetemben, aki a végletekig racionális és mondhatni földhözragadt számtech zseni. Azt kell, hogy mondjam mind a két színész hozta a formáját – ill. ez ebben a formában csak Hwang Jung Eum-ra igaz, mert őt láttam már korábban, más sorozatban (https://snitt.hu/filmek/kill-me-heal-me). MIndenesetre Ryu Joon Yul-lal is igazán megvagyok elégedve, pedig az elején sem ő, sem karaktere nem volt szimpatikus. De aztán, ahogy teltek az epizódok, ahogy egyre jobban megnyílt a karakter és egyre többet kezdett el mosolyogni, majd pedig bejöttek a kedves kis közös jelenetek Jung Eum-mel, úgy olvasztotta meg a szívemet. Valamit majd a jövőben még nézek tőle, bár nem épp nagy a választék a szerepei között. „Olvasztás” tekintetében már nem áll ilyen jól Lee Soo Hyuk (Gary), akinek ugyan elismerem, hogy nagyon szép szemei vannak, de úgy nagyjából semmit nem tett le az asztalra a teniszező szerepében. Nem igazán vágom, hogy a casting director mit láthatott benne… Meg egyáltalán: a forgatókönyvírók igazán írhattak volna egy sokkal jobb second lead-et is…
Aki a végére már nagyon sok volt, pedig na az ő karaktere aztán tényleg a megnevettetésre lett kitalálva, az Han Ryang Ha, Soo Ho legjobb barátja, vagy ahogy ő mindig hívja magát: a fő befektető. Egy darabig valóban fetreng az ember a röhögéstől azon, amit művel, de a végére ez a nagyon cheesy romantikázás már sok volt. A fő párosunknál valahogy ez teljesen megtudott maradni a 'cuki' kategórián belül, Ryang Ha-éknál valahogy ripacsos lett az egész. És nekem meg nyílt a bicska a zsebemben…
A csillagok száma leginkább a történetnek, ill. főleg annak szól, hogy a bonyodalmak annyira nem azok, vagy nem kéne, hogy azok legyenek, hogy bosszantottak. Persze, ha én magam is hasonló lennék Bo Nui-hoz biztos az egészet jobban átéreztem volna, de így inkább csak fogtam a fejem.
Ez volt az eddigi legunszimpatikusabb dorama amit csak láttam. Próbálkoztam én igazán, mégsem tudtam végignézni.
