Full House (2004–2004) 93% 8★

Sokáig 10 csillagot akartam adni, aztán a vége felé kicsit elnyújtottnak éreztem, ezért szigorúan levonok egy csillagot. Rain miatt pedig adok egyet, szóval marad nálam a 10 csillag…
Nagyon tetszett. A történetet már ismertem, mert a thai feldolgozást láttam először, de ez nem változtat azon, hogy nagyon élveztem az egész sorozatot. (Attól a néhány rágósabb résztől eltekintve). A karakterek picit mások, a történet is picit más a feldolgozásban, és nagyon sok jó ötletet vittek bele a thai változatba; a Koreába való utazgatás csak az egyik (említhetném a fagyi reklámot is, ami ebben nincs benne :( pedig megnéztem volna azt a jelenetet ezekkel a szereplőkkel…), a nagyinak sem jutott akkora szerep, és Guy karaktere sokkal szimpatikusabb volt úgy, ahogyan a thai változatban láttam.
Szóval akkor mért tetszett jobban az eredeti? Elsősorban Rain miatt. Nagyon jól játszott. Annyiféle arcát mutatta ennek az (ebben a változatban) nagyon összetett karakternek, hogy egészen közel hozta hozzánk, és így nagyon meg lehetett szeretni.
A másik ok a női főszereplő, Song Hye Kyo. Sokkal jobb volt, mint a thai változat színésznője. Talán ez az oka, vagyis a két főszereplő színész, hogy maga a sorozat is súlyosabb benyomást kelt; nem az az ember érzése, hogy végigbolondozzák az egészet, itt tényleg van dráma, valahogy érzelmekben gazdagabb a történet, mélyebb benyomást kelt. Mindenkinek ajánlom, aki romantikus vígjátékot szeretne remek színészekkel.

1. Nem kedvencem egyik főszereplő sem, de el kell ismernem, hogy remek színészek. Aranyosak együtt, felszabadultan tudnak bolondozni, és nem játsszák túl a drámát. Tökéletesek. de változatlanul nem kedveltem meg őket
2. Miért kellett folyamatosan üvölteni egymással????? Nem értem a rendezőt, miért így képzelte el. Normál hangerővel is ugyan olyan ereje lett volna a vitatkozásoknak – vannak ők olyan remek színészek, hogy akár suttogva is át tudják adni az indulatokat.
3. Az elején vitt magával az egész, volt benne lendület – aztán úgy a 12-13ik résznél elkezdték ugyanazokat a köröket futni – én meg elkezdtem kicsit unni.
4. A 2004-es divaton először úgy elbambultam, hogy az első részt újra kellett néznem, mert sokszor elfelejtettem olvasni a feliratot, a nyelvtudásom viszont még eléggé hiányos így sok mindent nem értettem meg.
5. Tetszett. Vidám volt és aranyos, meg drámai is kicsit. Jót szórakoztam rajta kivéve Eun Jung, rajta csak bosszankodni tudtam