Full House Take 2 (2012–2012) 93% 6★

Első felindulásomban 10 csillagot adtam, tartom is magam ehhez. Természetesen olyan filmekre / sorozatokra adok ennyit, amelyek egy vagy több okból nagyon megérintettek, amelyekre emlékezni fogok, ha a cselekményre részleteiben nem is, de a színészi játékra, az érzésekre, amiket keltett bennem, a benyomásokra és arra, hogy milyen volt, amikor vége lett, hogy éreztem magam.
Itt nem a magasröptű mondanivalót, az oszkáresélyes forgatókönyvet vagy a fantasztikus technikai megoldásokat értékeltem; a mondanivaló esetleg annyi, hogy légy kitartó és őszinte, és akkor eléred a céljaidat (?), a történet semmi meglepetést nem tartogat és teljességgel kiszámítható, technikailag sincs semmi újdonság.
De ezt a sokszor és sokféleképpen látott sztorit annyira szívhez szólóan, kedvesen tálalja a sorozat, a színészek annyira jók, és az egészet annyira kell szeretni, hogy nem adok kevesebbet.
A három főszereplőt végig imádtam. Annyira bájosak, aranyosak, kedvesek, viccesek, jó lett volna még velük maradni és tovább nézni a történetüket. Nem voltak üresjáratok, végig nagyon élveztem. Nem voltak kínos jelenetek és a gonosz másodnőnek sem sikerült nagyon belerondítani a dologba, mert a hősnőnk nagyon ott van a szeren. Hapkido mester a lelkem, és ehhez mérten is viselkedik, nincsenek nyavalygós mellékvágányok. Hwang Jung Eum egyértelműen nagyon jó színésznő, és a karaktere is nagyon jó volt.
Ami a két srácot illeti… nem is tudom, hogy fogalmazzak :D Mindkettőt imádtam. Annyira aranyosak voltak! A brománc vonal legalább annyira erős a történetben, mint a szerelmi szál, nagyon tetszett.
Hogy írjak valami negatívumot is, el tudtam volna viselni több zenét.
Szóval ki nézze meg? Mindenki. Humoros, kedves történet barátságról, szerelemről, kitartásról, teljesen pozitív végkicsengéssel… tündéri mese az egész.