UFO (2018) 65% 58★

Nem világhódítós akciófilm (ami nem is baj, van belőle elég), nem is olyan hogy a frászt hozzák rád, hogy milyen lehet ha elvisznek, felboncolnak, újra visszahoznak. Ellenben inkább ilyen elmélkedős, agyalós fajta, matekos fejtegetésekkel.
Nem volt rossz, végig fenntartotta az érdeklődésem.

Matematika – az élet számszerűsített vize.

Tömény volt, de bőven érthető, és kellően elmetágító ahhoz, hogy a hideg rázzon este, ha felnézek az égre, feledve azt a nyomasztó magányérzetet, amit ilyenkor érzek, mert tudom – eddig is tudtam, lehetetlen, hogy ne így legyen –, hogy nem vagyunk egyedül.

Inkább elméleti matematikai film, mint UFO-s, de nagyon élveztem. Többségében fogalmam se volt miről hadoválnak, de ezzel együtt izgalmas volt mégis. Giliannak kicsit adhattak volna nagyobb teret. Nem szuperprodukció, de egy jól működő mozi amire lehet h az ember nem fog sokáig emlékezni, de ez nem feltétlenül von le az értékéből…

Ez a film a legjobb indulattal is csak annak lehet érdekes, aki nagyon szereti a matematikát, de lehet, hogy egy matematikát szerető ember ezt élből visszautasítaná. Az egész filmnek nincs semmi értelme, a szereplők dobálóznak olyan matematikai kifjezésekkel, amik az átlagembernek semmit nem mondanak, és amikor jönnek a nagy „nahát” érzések, akkor csak pislog hülyén, hogy ezt most értenem kellene? Ahhoz, hogy mindenkinek emészthető legyen ez a film történetet kellett volna mögé rakni, vagy karaktereket, de egyiket sem sikerült. Tulajdonképpen az sem nagyon derült ki számomra a film végéig, hogy ki kicsoda, és miért, nemhogy megszeressem őket. Kicsit többet kellett volna áldozni erre a filmre, vagy egész egyszerűen csak nem én vagyok a célközönség.

Annak ellenére hogy nem értek hozzá van egy fura vonzódásom a matematikához, emiatt nekem ez baromira bejött, viszont vártam vártam és megint csak vártam hogy feltűnjön 1-1 marslakó és legyen egy jó kis lődözés vagy fénycsóva, aztán jól nem jött semmi… :(
Ps:Gillian Andreson-nál folyamatosan azt vártam hogy mikor esik le a parókája, annyira nem illett hozzá a frizurája.

Biztos érdekes lett volna, ha történik benne valami, de ez csak ilyen tudományos maszlag volt. Nagy dicsőség megfejteni egy kódot, amit ők találtak ki.

Igen, tényleg ez a címe és igen, úgy tűnik Gillian Anderson ezt (még?) tényleg elvállalta… aki mellesleg nem csak kellemesen alakít, de (még!:) fantasztikusan jól is néz ki. Mellette nyilván David Strathairn volt a húzóerő, de őt csak keveset látni; főszerepben Alex Sharp, aki a film sztorijához, képi világához, hangzásához, zenéjéhez és zárásához hasonlóan, sajnos meglehetősen középszerű performanszt nyújt.

Noha nagyon érdekesen kezdődik, tán még el is gondolkoztat, de már messziről jól látható rajta, hogy ez egy rajongói film; legalább is így képzelnék egyet. Bár ügyesen helyezték el benne a sok ügyet-bajt-indulatot (mondhatni társadalomkritikát) a film témáját illetően, a két híres színész játéka és a végjáték várása viszi hátán a produkciót, ám ezeket leszámítva sajnos túl kiszámítható… és így voltaképpen unalmas. Kár érte! Igazán elférne már egy-két jó alkotás a témában.

Szerintem ebben a filmben nem a cselekmény vagy a színészi játék a lényeg (bár nyilvánvalóan ezért nézünk filmet elsősorban), hanem inkább az, hogy valamennyire reálisnak tekinthető. Amennyire tudjuk, a matematika törvényei egyetemesek, és sokkal inkább el tudom képzelni hogy így jöjjön létre kommunikáció, mint a heptapodok rajzainak megfejtésével az Érkezésből. Ezért is tetszett nekem ez a film, annak ellenére hogy ezen kívül nem hoz sokmindent.

Csak azért nem lett több csillag, mert hülye vagyok a matematikához (sajnos), pedig tök jó lett volna érteni a srác gondolatmenetét és számításait. A vége 5 perc volt a legjobb az egész filmben.