Tudom, mit tettél tavaly nyáron (Tudom, mit tettél tavaly nyáron 1.) (1997) 65% 199★

A tini lányok és srácok nedves álmai egy dögunalmas, horrornak aligha nevezhető valamiben, ahol a gyilkos indítéka erősen megkérdőjelezhető, ráadásul főként olyanokkal végez, akiknek semmi köze az egészhez. Egyedül Johnny Galecki (Leonard – Big Bang Theory) és Bridgette Wilson (Sonya – Mortal Kombat) aprócska feltűnéséért volt érdemes megnéznem, de ez lényegében egy igazi trash a 90-es évekből, amit sosem néznék újra. Nem is értem, hogy készülhetett ehhez két folytatás is.

Hát ez tipikus horrorfilmek közé sorolható. Már nem egyszer láttam, de most se volt hatással rám.

Már nagyon régen a várólistámon volt a film és nem is értem, miért vártam vele ennyit. Szeretem az ilyen régi vágású slasher filmeket és ez sem okozott csalódást. Érdekes volt, izgalmas, még a szereplők sem idegesítettek. Az alapfelállás ismerős volt, de én a végéig nem jöttem rá, ki a gyilkos. Találgattam, de meglepetés ért, szóval, megdöbbentem. Az indíték mondjuk elég mondvacsinált lett, de ez van. Az utolsó jelenet vége után pedig tuti megnézem a második részt is. Felcsigázott, még ha esetleg nem is olyan jó, mint ez.

Nem volt rossz, a paródiája nagyon tetszett, így nagyon érdekelt az eredeti horror film is. Érdekes volt, a szereplőkkel sem volt baj, és néha volt egy-egy olyan pillanat amikor megijedtem. Nagyon kíváncsian várom a második részt, remélem az is ilyen jó hangulatú lesz.

Mint szemtanú, nagyjából ki merem jelenteni, hogy a kilencvenes évek végén ezt a filmet övezte valamiféle kultusz. Talán mert az egyik első nagy, utólag meg-franchise-olt tinihorror volt, ami nagyjából úgy aránylott a horrorhoz, mint a poppunk és a college rock a valódi kemény gitárzenéhez. Para volt ugyan, de valahol tudni lehetett, hogy igazán durva dolgok néhány kamu jump scare-t nem számítva nem lesznek benne. Szóval a Tudom… és az első Sikoly mozi szerintem ma már felvillanthat valamit a kilencvenes évek végi ifjúsági közgondolkodásból, megmutathatja, hogyan képzelték anno ezeket a bizonyos pontokon lefarigcsált, főleg a fiatalabb közönségnek szánt alkotásokat. Vártam is a revelációt erre vonatkozólag, de pofára estem – a Tudom… utólag visszanézve nemcsak hogy nem nagy durranás, de egyenesen csapnivaló is.

Kezdjük rögtön a színészekkel. A korszak tini idoljai, akik mára pontosan úgy oldódtak volna fel a televíziós/középszerű filmes szerepek olvasztótégelyében, mint Ryan Phillippe és Love Hewitt, ha nem jön nekik közbe véletlenül egy Buffy, vagy Galecki esetében az Agymenők. Ez pedig így is lett volna helyes – még Sarah Michelle Gellar produkcióját lehet valamennyire értékelni, ő akart játszani és kapott is egy nagy lehetőséget a készítőktől, de az egyetlen érdekes karakter, akire fel tudtam kapni a fejem, Anne Heche volt. Neki a ma ismert és tragikusan korán véget értnél jóval nagyobb karrier nézett még ki ekkor, őszintén nagy kár érte! Freddie Prinze Jr. meg ugye önként lépett ki az iparágból, de ha nem tette volna meg, ma talán még kevesebben emlegetnék, talán Love Hewitt-tel került volna közös polcra.
A film maga negyedannyira sem para, mint anno gondoltuk. Nyilván mai szemmel nézem, és nagyjából tudom, mik zajlottak le azóta a Kör, Fűrész, Halálos kitérő, Végső állomás, a különböző found footage, meg a többi szörnyűbbnél szörnyűbb franchise-okban, de akkor is úgy vélem, ezt a filmet szándékosan pontosan annyira és úgy tették feszültté és véressé, hogy beleférjen annak a 14-17 éves nézői csoportnak a preferenciáiba, akiket a színészek kiválasztásakor meg akartak célozni. Talán éppen ettől a mozi nem elég para ahhoz, hogy izgalmas legyen, viszont a parafaktoron és az ennivaló csajokon/pasikon kívül nincs benne semmi, ami érdekessé tenné, ez tulajdonképpen a legfontosabb, kritikus szög a film koporsóján. Nincsenek tanulságok, mélyebb gondolatok, korszakos nagy érzések. Nincs igazán miért megnézni. Talán elé ültethet minket a nosztalgia, meg a fent vázolt „nézzünk vissza, milyen filmeket is kultiváltunk X éve Y idős korunkban” gondolat, de nagyjából ennyi… Nyilván aki 13 évesen szerelmes volt valamelyik színészbe, az ugyancsak találhat benne értelmet, de ez ugyanúgy nosztalgia.

Így tehát, mint megannyi legelsősorban és végeredményben kizárólag kereskedelmi céllal forgatott film, a Tudom, mit tettél… sem élte túl a maga korát. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy önjogán ma megállja a helyét az átlagnéző szemében, ami végeredményben igencsak szomorú. De aki a kilencvenes években volt fiatal, az minden további nélkül nosztalgiázhat vele egy jót.

Tipikus egynek elment.
Csak azt nem értem, mitől lett akkora kultfilm.

Igazi klasszikus, még ha tele van logikátlan dolgokkal, nekem mégis tetszett.
Számomra mindig is egy igazi klasszikus lesz. Nem kedvencem de tagadhatatlanul tetszett.
Nem volt életem legijesztőbb filmje de nem tudom miért, megfogott.

Négy fiatal az érettségi mámorában egy átmulatott éjszaka után elüt egy embert, majd hosszas tépelődés után eltüntetik a holttestet a folyóban. Egy évvel később újra találkoznak, mert valaki tudja mit tettek egy évvel korábban…
A tini-horrorok nyitánya, élükön Freddie-vel, aki később számos tini romkomban szerepelt és Buffyval, meg másik két korabeli feltörekvő fiatallal. spoiler

Egyike a kevés jobb tinihorrornak. Olyan, amit többször is meg lehet nézni, mégsem unom meg, és még a folytatása is úgy-ahogy élvezhető.

Ezt a filmet még anno a legjobb sulis-társnőmmel néztük meg, de mára már alig maradt meg belőle valami, gondoltam jó móka lesz újranézni. Hát… őszintén, engem minden pillanata idegesített, ordított róla az izzadságszagú akarat, hogy mindent belesűrítsenek. A szereplők az össze klisés dolgot elkövették, amit csak lehetett, ha elkezdeném felsorolni, akkor gyakorlatilag leírnám a filmet…
A kamaszkori emlékeim miatt nem csillagozom le, mert tini fejjel tényleg szerettem, és hát azt hiszem, ez a film ennek a korosztálynak szól.