The Return (2024) 66% 10★

Tetszett. Kifejezetten jó ötlet volt, hogy egy nagy, epikus, teljes Odüsszeiát összefoglaló film helyett egy kisebb szakaszt emeltek ki, ott viszont kifejezetten a karakterekre fókuszáltak. Egyedi módon fogta meg Odüsszeusz (meglehetősen véres) hazaérkezését Ithacára – jóformán kidobta a misztikus, mitológiai elemeket, és teljesen az emberi tényezőre helyezte a hangsúlyt. A főszereplő itt teljesen összeomlott, egyértelműen azt várta, hogy már nem marad semmi az életéből, mire hazaér, és valamilyen szinten ezzel meg is békélt – inkább búcsút mondani akart, mint visszavenni a trónját. A film elsősorban arra fókuszál, hogy mindenki megtört, mindenki dühös, Pénelopénak elege van az egész helyzetből, Télemakhosz is egyre kevésbé bírja a bántalmazást (és a minden oldalról érkező megvetést, amiért „gyenge” – pedig valójában semmi példa nem volt előtte, hogy hogyan kéne kiállnia magáért és a népéért), Odüsszeusz is csetlik-botlik, gyengének érzi magát. Megjelenik a remény, Odüsszeusz is elkezd talpraállni, átértékelni magát, visszanyerni az erejét, de messze nem epikus, jól megtervezett, istenek által kísért bosszúhadjáratot látunk.
A cast nagyon jó, Ralph Fiennes remekül hozza az idős Odüsszeuszt, Juliette Binoche elsőre nem nyert meg annyira, de a zárásra kifejezetten erős lett, mint Pénelopé. A mellékszereplők között is felfedeztem néhány meglepő ismerős arcot (furcsa volt az Úr Sötét Anyagai után kiszúrni Amir Wilsont). A látványvilág nem kifejezetten szép, de kellően komor, sötét, kopott, remekül illeszkedik az egész történet hangulatához. Kiemelném még az íjas jeleneteket – nagyon érdekel, hogy Odüsszeusz íja egyébként valóban egy erős íj volt-e és nem csak egy kellék, mert tényleg hitelesnek hatott a küzdelem a felajzásával. A kérők pont úgy tántorodtak meg, pont úgy szerencsétlenkedtek, ahogy az ember akkor szokott, ha túl erős az íj, az ideg rendesen kirojtosodott… öröm volt nézni, mennyire életszerű.

„Very cool my local library’s summer theatre production managed to score Ralph Fiennes and Juliette Binoche.

EDIT: I’m quite troubled by the reviews on here that do not seem to have the visual literacy to understand just how amateur everything was here. Baffling, continuity-breaking editing, shaky handheld establishing shots, a DV camera from 2015 lit by LCD lights, production design that—and I’m not exaggerating here—couldn’t have cost more than $2,000, it goes on. Have we seriously lost the ability to see what is happening on screen? Woof man”