Kiemelt értékelések
Én mindig inkább azokat becsültem nagyra, akik belefulladtak a saját elvárásaikba, és csak alig-alig vagy egyáltalán nem produkáltak végeredményeket. Azokkal szemben tartottam nagyobbra őket, akik mindenféle mélyebb meggondolás nélkül a végeredmények előállítását minden elé helyezték. Utóbbi a kifizetődőbb, ez vitán felül áll. Ha pedig azt veszem, hogy sokszor láttam, hogy a mennyiség időnként kidobta a minőséget is, vagy akár segített az érési folyamatban, még tanácsként is inkább az utóbbit adnám. Blake Ridder jól láthatóan szintén ezt az utat követi, és ebben az ötösben meg tanítanivalóan a minimumon tartja az ötletet, és a maga vázlatosságában, értsd: kidolgozatlansgában és végiggondolatlanságában filmesíti meg. Ezek a darabok arra jók, hogy tanítsák őket ellenpéldaként: így ne!
Két percben is ki lehet dolgozni egy ötletet, nem ez a baj. A baj abból származik, hogy ha az ötlet ötlet marad, akkor csak ígéret marad.
Egyetlen szerencsés kivétel van csak: a Sleep Paralysis azért sikerülhetett jobban, mert alkotói oldalon ezúttal nem csúsztak bele az abszurdba. Ez tényleg csak egy egyszerű alaphelyzet ábrázolása.
