Tetőnk a csillagos ég (1968) 73% 4★

A páros western-hősök versenyében a Tetőnk a csillagos ég egy sokkal jobb induló, mint a szintén Gemmával rajthoz álló Ben és Charlie volt, és főleg remek alternatívája bármelyik korabeli Spencer-Hill produkciónak. Igaz, a tandemre ültetett két karaktert most is a szőrös-nagydarab-együgyű és a sovány-eszes-szépfiú skatulyából rántották elő, de a kettejük közötti kémia kimondottan jól működik.

Szóval Tuck barát és Robin Hood ezúttal a vadnyugaton próbál érvényesülni. Komédiaként hivatkoznak sok helyen a mozira, de ez a komikus él azért elég relatív, úgy mondanám, van ilyen íze a történetnek, de ennél sokkal fontosabb érzések, akár konkrét üzenetek keringenek a cselekményben – ez speciel nem kis dolog egy spagetti-westernben. Rögtön érdekes vetület Gemma figurájának erkölcsi kisszerűsége és kvázi jellemfejlődése, mely során először kifosztja a sztori felütésében (az amúgy szinte ikonikusan jól sikerült, megdöbbentően erős nyitány során) megismert Harryt, majd oldalára áll és mindent el is követ érte. Maga Gemma is sokkal élvezetesebbet játszik, mint általában a westernekben, érezhetően tetszik neki a szerepben rejlő lehetőségek sokfélesége, de még mindig domináns trükkös-szépfiús veleje.
Hasonlóképpen sokat emel a filmélményen Mario Adorf alakításának szerethetősége. Szerepformálását nem tudja nem süvegelni az ember, ő maga is mindent elkövet, hogy szívünkbe zárjunk egy egyébként is jól megírt karaktert, de még Kránitz Lajos hangja is az ő javát szolgálja. Hozzá képest Bud Spencer mogorva western-karakterei tényleg kissé lélektelennek tűnnek így utólag.
A sztori jó, talán nem kiugróan jó, de a spagetti-westernek esetében állandó másfél órás műsoridő helyett elbírt volna talán többet is. A filmezés és a rendezés nem kiemelkedő, bár példának okáért az említett felütés a postakocsi megtámadásával, majd a két főhős megérkezésével nagyon erős. A legnagyobb pozitívum Morricone zenéje, ami sokkal atmoszferikusabb, szolidabb, kiforrottabb és emlékezetesebb, mint a műfaj vagy akár a korabeli saját sztenderdje.

Sikerült film a Tetőnk a csillagos ég, mai szemmel vélhetően sokkal jobban fogyasztható spagetti-western, mint a műfaj nem amerikai sztárokkal prezentált legtöbb darabja, és Gemma témába vágó művei között is a jobbak közé tartozik. Magyarul sajnos csak kis felbontású kópián tudtam megnézni, mivel ez tudja rontani az élményt, érdemes lehet kicsit vadászgatni jobb verziókra. A szinkron jó és hangulatos, szóval ezt a vonalat ne engedjük el!

Egész szórakoztató western vígjáték. Abból a korszakból, amikor a Bud Spencer – Terence Hill páros is nagyot ment, ugyanebben a műfajban.