Bunyó karácsonyig (1994) 79% 227★

Ez most jól esett :D
Egyik legjobb film, Amit tölük láttam. Aranyos vígjáték, az anyuka nagyon bejött, jó a stílusa :D

Mert számomra nincs karácsony e film nélkül. Másnak Kevinék, nekem Bud-Terence.

Ugyan nosztalgiázó Spencer-Hill darabként sok meglepetést és újdonságot nem kínál nekünk a Bunyó karácsonyig, filmtörténeti különlegesség akad benne bőven – csak hát ez a kis univerzum sosem ilyen téren volt érdekes a nézőknek, a páros mozijait mindig is kétféleképpen értékelték az emberek: vagy elfogultan és rajongással, maximum belátással egy-egy gyengébb darab esetén, vagy megvető lenézéssel. De a Bunyó karácsonyig mégis alkalmas arra, hogy többféle nézőpontból is elmélkedjünk rajta.

Rögtön ott a nyilvánvaló vetület, miszerint a duó majdnem egy évtizednyi szünet után állt itt újra össze, és bár visszanyúltak karrierjük hajnalára, a westernek világába, mégis megőriztek valamiféle szándékot, igényt a fejlődésre, valamit abból a kissé fanyar ízből, amit a Szuperhekusokban is túlzónak találhatott a közönség. Bár a Bunyó karácsonyig rendelkezik slapstick stílusjegyekkel, lelkisége érezhetően előremutató, családbarát, de egyben érett – giccses és mégis esztétikus. Máshogy vicces és bárgyú – ha szabad így fogalmazni –, mint a késő hetvenes/kora nyolcvanas években készült sikermozik. Szigorú tárgyilagosságában egyébként szerethetőbb és ártatlanabb is.
Nem nehéz ezt a fajta ártatlan, már-már gyermeteg logikát és esztétikát párhuzamba állítani a spagetti-westernek néhány utolsó jellegzetes darabjával – én például ugyanezt a lelkületet véltem felfedezni az 1978-es Ezüstnyeregben is. Ez utóbbi darabot egyébként szokás a műfaj utolsó mohikánjai közé sorolni, de valójában a Bunyó karácsonyig talán találóbb jelölt lenne erre a bizonyos „kihalás előtti utolsó példány” szerepre, főleg mivel úgy tűnik, tulajdonképpen lehetne afféle látens harmadik epizódja Az ördög jobb és bal keze moziknak is.
Mindemellett az egész projekt családi kézben van – Hill rendezett, a fia írta a forgatókönyvet, Spencer fia meg pénzt hozott a projekthez. A Lucky Luke révén Hill teljesen potens jelölt volt a film levezénylésére, abban a karakterben egyértelműen megtalált egy időszerű, egyértelműen a fiatalabb közönségre célzó formátumot, amit egy az egyben rá is húzott erre a mozira.
Mindezzel egyébként arra akarok kilyukadni, hogy ennek a filmnek az a legnagyobb értéke, hogy maximálisan önazonos: látjuk, hogy a páros megöregedett, látjuk, hogy Spencer már lovagolni sem tud, de ebben nincs semmi zavaró, egyszerűen nem ez a film tétje, hanem egy jól elkapott, újszerű, mégis nosztalgikus életérzésnek, történetesen egyébként a tévéképernyőkre méretezett Lucky Luke-feelingnek a reprodukciója történik itt meg icipicit magasabb léptékben. Mint ilyen, a cucc kétségkívül működik.

Nyilvánvalóan méltóbb lezárása a duó életművének, mint a Szuperhekusok, és még a spagetti-western műfajából sem lóg ki drasztikusan, minden irányba megvannak tehát a kapcsolódási pontok. Szerintem manapság már nem forgatják annyian, mint a klasszikus sikerfilmeket, pedig ez a darab is bármikor megér egy újranézést.

Az egyik kedvenc karácsonyi történetem, azonban a film nem csak karácsonykor élvezhető. Jó újra együtt látni a párost, azonban szomorú, hogy több közös filmjük nem készült. Terence Hill rendezőként is megállja a helyét, Pino Donaggio pedig szinte ugyanolyan fülbemászó dallamokat szerez, mint a de Angelis fivérek.

(Érdemes megfigyelni Bud Spencer klasszikus ütését, amit először az Isten megbocsát, én nem c. filmben használt, akkor még Terence Hill karakterén.)

Nagyon szeretem a filmjeiket! A legjobb, ha ezzel kezdünk!
Azonban ennél a darabnál (ami sajnos az utolsó volt :'( ), őszintén szólva az zavart, hogy nem tudott igazán lekötni. Sok helyen unalmas volt, vagy vontatott, és konkrétan azt éreztem az egész film alatt, hogy csak azért megy tovább, hogy menjen. Egyszerűen túl volt nyújtva, ami véleményem szerint a forgatókönyvnek volt a hibája. A végére meg komolyan nem értettem, hogy a főgonosz most végülis gonosz volt-e, vagy sem. Mert nekem rohadtul nem túnt annak, és abszolút tét nélkülinek éreztem az egészet. Oké, hogy megvan benne minden, ami egy Spencer-Hill filmben benne kell, hogy legyen, de egyszerűen ezek miatt nem működik. Pedig emlékeimben egy jó filmként élt, de újranézve már nem tetszett igazán. Pedig tényleg egy jó film lehetett volna, csak egyszerűen, nem tudok rá jobb kifejezést, el Bud-Hilles-kedték az egészet.
Komolyan sajnálom, hogy ez lett az utolsó közös filmjük!

Megnyugodtam, hogy van olyan Bud Spencer – Terrence Hill-film, amit nyugodt szívvel meg lehet nézni, ha egy kis gyerekkori nosztalgiára vágyik az ember. Hozza az elvárt hangulatot meg az elvárt cselekményt, és tizenx év után is szórakoztató, nem olyan fájdalmasan gagyi, mint a Kincs, ami nincs, vagy a Nincs kettő négy nélkül. Hurrá! ^.^

Minden évben kötelezővé tenném karácsony előtt :) Imádom Bud Spencer és Terence Hill párosát. Vér nélküli, aranyos fogelhagyások és a jó győzedelmessége.
Nem ez a legkedvencebb filmem tőlük, de ez is a TOP5-ben van.

Egyike azoknak a filmeknek, amiket rengetegszer játszottak a tévében, azonban egyszer sem láttam, mert nem vagyok annyira western-rajongó. Ez egy jópofa vígjáték, aranyos, abszolút nem kell komolyan venni. Még a gonoszok is „jók” benne egy kicsit. Mind a karakterek, mind az egyes jelenetek miatt olyan érzésem volt néha, mintha egy rajzfilmet néznék, mert a végén a karácsonyi bunyós jelenet például abszolút rajzfilmszerű volt. A nagymama pedig kinézetre is inkább egy boszorkányra hasonlított. Összességében egész jó kis film.

Az a baj, hogy nem szeretem a western filmeket. A western filmek paródiájának szánt (?) western filmeket meg pláne nem. Egyszerűen szerintem ez a két főhős nem ebbe a környezetbe való. Nem tetszett. :( Pedig szeretem a BS-TH filmeket…

Az egyik kedvenc Bud Spencer filmem, mindig megnevettet, de amiért a legjobban szeretem az az, hogy apukámmal közös program bármikor bárhol, hogy Bud Spencer filmeket nézzünk, többek között ezt az örökzöldet! ;) Megunhatatlan.