Te nem lehetsz gyilkos! (1981) 53% 7★

Van egy olyan, vélhetően tévúton járó sejtésem, hogy aki a kilencvenes években volt fiatal, az egy icipicit a szíve mélyén Chuck Norris rajongó, legalább látens módon. Az akkor már jól elterjedt és hozzáférhető, de még mindig utánajárást igénylő másolt videókazetták világában az ő filmjei biztos fogódzót jelenthettek az akció-rajongó közönségnek: az óriási választék mellett Segal körülbelül három-négy, Stallone műfajilag talán túlságosan is változatos, illetve Schwarzenegger szintén alternatív műfajok felé kacsingató filmográfiája szinte eltörpül, ráadásul Norris, bár minőségileg sosem helyezte túl magasra a lécet, végül sokkal kedélyesebben vette tudomásul az idő múlását, mint kollégái. A kilencvenes évek végétől kezdődő hanyatlását nem is olyan sok mozi fémjelzi, a szerelemprojektjének tűnő Walker pedig egyáltalán nem volt egy vállalhatatlan dolog ott az ezredforduló környékén. De ami talán mindennél fontosabb, Norris sosem árult zsákbamacskát.

Hősünk ebben az esetben is pontosan az, aminek látszik. Egy nagyon visszafogott színészi eszköztárral megáldott harcművész, akit azonban belülről fűt a lelkesedés és a munkamorál, egyúttal hisz abban, amit csinál, és tisztában van joviális kiállásának erejével is. A Te nem lehetsz gyilkos! egyik speciális feature-je a retrospektív értékelő számára Norris arcszőrzetének hiánya – ha lehet, így még világosabb, mennyire baltával faragott, de mégis kedvelhető, „közülünk való” fickó Chuck barátunk, ugyanakkor az is, mennyre harmatos a teljesítménye, mikor játszik: érdemes kicsit elidőzni a gesztusain rögtön a film elején, amikor megölik a társát.
Mindemellett a Te nem lehetsz gyilkos! egy teljes rendben lévő nyolcvanas évekbeli zsarumozi, karatéval, krimis nyomozati cselekményszállal, félelmetes ellenfelekkel és segítőkész barátokkal, jó nőkkel a fedélzeten. Befogadását nem könnyíti meg, hogy rövidre fogott utánajárás után csak hangalámondásos, VHS-szerűen gyűrött kópiát találtam belőle, de ez tulajdonképpen csak erősítette a retró faktort.
A mozi története, technikai kivitelezése rendben van – négy millió dollárból forgott, szóval túlságosan sokat nem kell tőle elvárni, de a vállalásait stabilan teljesíti. Norris verekedései mindig kifogástalanok, itt is jók az ilyen jellegű szekvenciák, a drabális, hallgatag japán verőgép pedig egyenesen félelmetes. Christopher Lee viszont teljesen nyilvánvalóan csak a fizetését felvenni ugrott be a díszletbe, nevén kívül nem tesz hozzá a filmhez szinte semmit. Ezt biztos elsütöttem a régi értékelésemben is: Maggie Cooper nem Kristen Stewart anyja.

Teljesen korrekt Norris-mozi a nyolcvanas évek elejéről, pályájának viszonylag az erejéről, épp a Cannonnál gyártott akciómozi-szériája előestéjéről. Nagy jóindulattal hetes!