Egy gyönyörű és sorsfordító történet olyan lányokról, akik a kották erejével küzdenek egy olyan világban, ahol a zenét már elfelejtették.
Kedvencelte 3
Várólistára tette 21
Kiemelt értékelések
Netta88
„Egy gyönyörű és sorsfordító történet olyan lányokról, akik a kották erejével küzdenek egy olyan világban, ahol a zenét már elfelejtették.”
Hogy mi van?
Nem tudom melyik része volt az animének az, ami a leírásban szerepel. Nem találtam sem gyönyörűnek, sem sorsfordítónak, a lányok sem szerepeltek annyit, hogy azt lehessen mondani, hogy róluk szólt, max ketten, Titan és Unmei, de ők sem voltak igazán bemutatva. Mellettük még ott volt Anna, aki nem igazán harcolt, max Takt figyelméért, na persze nem romantikus értelemben, hanem hogy a pali egyáltalán meghallja, amit mond neki.
Kották sem igazán voltak, max kottalapok, azok is inkább üresen, mert Taktnak meggyűlt a baja a zeneírással.
És hogy a zenét már elfelejtették? Ez a legnagyobb vicc az egész leírásban. Senki nem felejtette el a zenét, sőt még hallgatták is – ki titokban ki nem-, ami már csak azért durva, mert elvileg az űrlények a zeneszóra támadtak. Őszintén megmondom, nem tudom, hogy ebből mennyi volt igaz, mert ahogy írtam, hallgatták a zenéket, még fesztiváloztak is, meg is támadták őket, de ez utóbbi mint kiderült, nem a zenének volt köszönhető, hanem az ugyancsak kidolgozatlan főgonosz(ok)nak.
Nem igazán volt bemutatva itt semmi. A bevezetőben annyit elmondtak, hogy először egy „fényes” vagy tudom is én már milyen meteor zuhant a földre, amiből jöttek ezek a lányok vagy mi – nem emlékszem –, aztán meg egy fekete, amiből meg jöttek a D2-esek, akik ugyebár gyűlölik a zenét, mégis a zene erejével (nem igazán győzött meg ez a része sem) harcolnak ellenük. A zene ereje: kard meg puska.
Nem tudom, mi értelme volt a karmestereknek is, mert ez sem volt igazán elmondva, ráadásul nélkülük is ugyanúgy tudtak harcolni a lányok. Volt akinél konkrétan elmondták, hogy nincs is karmestere. Annyit kitaláltak, hogy azok nélkül gyorsabban fáradnak, azt csókolom.
A szereplőktől falramásztam, de legalábbis Takttól biztosan. Annyira nem figyelt másokra, bunkó és önző volt, csak a zene, a zongorázás járt a fejében, a végére talán pici változást tanúsít, de lényegében agyon bírtam volna ütni.
Cosette szimpatikus volt, de… Unmei szintén elég megszállott volt, de ő legalább tényleg fejlődött, nyitott az emberek felé, tanult, segített. Mellesleg a ruhája nagyon tetszett.
Anna, na őt nem értem, miért nem kevert le néhány sallert Taktnak. Nem értettem, azt sem, hogy mit szeret benne…
Lenny és Titan viszont szimpatikusak voltak. Az egyetlen szereplők, akik az elejétől kezdve értek valamit.
A főgonoszokat meg hagyjuk. Semmi egyediség, semmi egyedi motiváció, semmi az ég világon, ami miatt ki tudnám emelni őket, amitől valamirevaló főgonoszok lennének. Igazából azt sem bánom, ha nem egyediek, de legalább ne a ZS kategóriáról mintázták volna őket.
A téma nem lenne rossz, de ez a kivitelezés valami borzalom volt, a szereplőgárdával az élen. Még romantikus szálat is akartak a végén belevinni, de hogy minek?! Amit igazán tudok értékelni, az a grafika, meg a fel-fel csendülő klasszikus zenék, semmi más.
Igazából az utolsó pár rész alatt beugrott, hogy lehet, hogy ez egy Black Bullet koppintás akar lenni, de még az is jobb volt ennél.
MewIchigo_Fan_Daniel
Igazából nem tudom, hogy pontosan mit is írjak.
Először is: az anime boooorzasztóan nehezen indult be. Nagyon nehezen fogott meg.
Aztán jött a fordulat, az izgalom és az érdekes sztorirész és máris jobban érdekelt.
A sztori nem egy eget rengető valami, de ha az ember szereti a kicsit szentimentális és mély jelentésű sztorikat, akkor ez neki való. Voltak persze sablonos részek, meg volt, hogy az ember nem tudta eldönteni, hogy akkor milyen animét is néz éppen, de a végéért megérte „végigszenvedni” az anime első felét. (HA nincs az az első rész, akkor lehet, hogy a karakterek nem hagynak ilyen mély nyomot idebent …)
A karakterek személy szerint hozzám nőttek. A szívembe lopták magukat. Legalább is öten biztosan. (Takt és Unmei alap természetesen, melléjük még Anna , Lenny és Titan csatlakozott. ^^) A seiyuu -k, azaz a szinkronszínészek hozták ismételten a kötelezőt. <3
A zenék tökéletesen illenek az anime alap témájához és az össze jelenettel kiválóan harmonizált.
A képi világ szerintem fantasztikusra sikeredett. 2021-es animéhez képest bőven megállná a helyét a nagyok között. MAPPA , Madhouse : le a kalappal. :)
Nem tudom, jelenleg mennyire szeretnék egy második évadot, de nem zárkózok el tőle.
szcsigusz
Ez az értékelésféleség a játéktól független, én az anime alapján írok csupán…
A történet nem volt se túl jó se túl pocsék (általában tudok dönteni a kettő között). Inkább a szereplők miatt volt jó nézni. Takt és Unmei fejlődése érdekes volt, Anna imádnivaló, ahogy Titán is, és Lenny szintén egy szerethető figura. Egyébként meg nekem nagyon tetszett a képi világa Unmei szerkójába beleszerelmesedtem, annyira gyönyörű és hogy a zenét így fel tudták használni a készítők… szerintem kreatív hogy egyszerre szépítheti meg és ronthaja el az életed.
Ami leginkább bökte a csőrömet azok a gonoszok voltak és a tetteik mögött húzódó naggyon klisés gondolatok, amik unalmassá tették a cselekményt hiába, egy jó főgonosz mindig feldobja a sztorit. A másik ami hiányérzetet keltett bennem, hogy ez így nagyon rövid volt, én a világon uralkodó helyzetről és annak történetéről is szívesen hallottam volna még többet (pl. a D2-k miféle ufók és miért pont a zenére ugranak? vagy a musicartok is érdekfeszítőek). spoiler
