Szín az űrből (2019) 68% 55★

Nehéz volt elfogulatlanul leülni (nem sikerült), Lovecraft nálam abszolút a legjobbak horror írók között foglal helyet. Pont azt a fajta rémséget fogja meg ami rám a legjobban hat. Ahogy mindenki írja pont emiatt nehéz a műveit filmre vinni, hiszen legtöbbször nem egy konkrét szörny a félelem tárgya, hanem maga a bizonytalanság. Lovecraft mellett Nicolas Cage volt a másik húzó név, a Mandy-ben bevésődött a csávó, és a film és cage is hozta amit kellett, nem tudom hogy lehetett-e volna ezt ennél jobban csinálni. Volt pár momentum ami teljesen ledöbbentett spoiler, ritka az az alkalom amikor pusztán a látványtól megkukulok, de ez olyan volt. Nagyon jó hogy elő mernek venni ilyen témákat és ilyen bátor kézzel nyúlnak hozzá, remélem még fogunk találkozni Lovecraft feldolgozással. Imádom.

Tyuha.
A Mandy ota imatkozom h Cage kapjon egy hasonlo szerepet mert az ra lett irva, isten volt benne. No ezt sikerult megkozeliteni, de elerni azert nem.
Szamomra eleg lassan es „B” filinggel kezdett a film, de a vegere piszkosul belecsapott a lecsoba, letettem a hajam, a fejem, a nyakam. Imadom amikor egy mozi mer elszallni, es erzodik rajta h a rendezo igy akarta megcsinalni, es nem az eladhatosag gyoz. Jok a kepek (azert Panos Cosmatost meg sem kozeliti, de a szandek erzodik rajta), a zenek szuperek.

Ilyen filmet akarok nezni havonta legalabb egyet.
Remelem beindul egy Lovecraft henger a filmvilagban, mert en nagyon zabalom…

Egész jó lett a film, Cage mintha ismét jobb szerepeket választana. (Bár itt is befigyelt egy ponton a Cage rage.)
Érdekes választás, hogy a szín pont egy olyan családnál ér földet, ahol a családtagok felének van valamilyen problémája spoiler. Ahogy haladunk előre úgy kezdenek a szereplők egyre furcsábban viselkedni és pár szörnyet is kapunk, amikhez hasonlót az eredeti novella is tartalmaz (ha jól emlékszem).
Inkább feszült, atmoszférikus a film, egy két jump scare azért található, a szörnyek is emlékeztettek az 1982-es A dologra.

Egyedül a kislány „mágikusságát” nem értettem, szerintem nem kezdtek vele semmit.

Összességében véve egy B-filmes kliséket felhasználó, a horror formanyelvén készült sci-fi családi dráma a Szín az Űrből, amelyben akad annyi formabontó megoldás, mind a narratívát, mind pedig az audiovizuális aspektusokat figyelembe véve, hogy végig lekösse az embert, s egy egész egységet alkotó, intelligensebb adaptációt kapjunk. Persze, azért akadnak hibái, hiszen a látvány elég fapados, ahogyan a színészek játéka sem tekinthető éppen kiemelkedőnek, nem beszélve a végkifejlet gyors lezárásáról, de ettől függetlenül egyszer mindenképpen érdemes az alkotást, főleg azoknak, akik inkább a pszichológiai megközelítésű horrorokat szeretik, mintsem a belezős-vértocsogóst. Talán kicsit többet adtam neki, mint amit érdemel, de nem horror rajongóként is meglehetősen tetszett a design és a setting, szóval megérdemli a kb. fél ponttal nagyobb pontszámot.

Értékelés: 8/10

Cage végre kivirágzott!

Groteszk őrület, hatásos színészi játékkal, bizarr rejtéllyel. Egy jumpscare jelenetet csak sikerült összehozniuk, de végig inkább lélektani horror, nyomasztó hangulattal növeli a feszültséget és borzaszt el.

Nem vagyok nagyon képben Lovecraft sztorijaival, de az feltűnt, hogy mostanában eléggé felkapott lett a könyveiben megteremtett víziók filmekre adaptálása, vagy valamilyen formában történő utalása. A The Lighthouse vagy a The Endless is hordozott magával az íróra jellemző bizarr stíluselemeket, ezen alkotás viszont kifejezetten az ő, azonos című művére koncentrál.
Maga az alapötlet és az előzetese keltette fel az érdeklődésem, ugyanis borzasztóan érdekelnek az olyan témák, ahol egy idegen létforma akarja valamilyen úton-módon maga uralma alá vonni a Földet, az emberiséggel együtt.
Az élénk színhasználattal és a sajátos zenével egy egészen működőképes atmoszférát tud kialakítani a film, amiben mindvégig benne van a sejtetés, az ismeretlentől való fenyegetettség érzése. Annál a jelenetnél, mikor megérkezik a meteorit, nagyon emlékeztetett az egyik gyerekkori kedvenc sci-fi horroromra, a 88-as Massza című filmre. Persze, kissé más kontextusban, de itt is hatásosan lett prezentálva. Nagyon tetszett még, ahogy egyre érdekesebben és fokozatosan mutatta be a mozi, ahogy ez az idegen eredetű entitás hogyan reagál a környezetére, és vírusszerűen hogyan próbálja maga alá gyűrni azt. spoiler
Akadt még 1-2 olyan jelenet, ahol eléggé összerándult a gyomrom spoiler, de a fináléra meglehetősen kaotikussá válik a cselekmény. spoiler
A család tagjai pont annyira vannak kibontva, hogy átérezzük a körülöttük lévő veszélyforrás mennyire fajsúlyos tud lenni rájuk nézve. A színészi front is teljesen jónak mondható, bár Nic Cage két jelenetben utat enged a korábbi filmjeiben megmutatkozó úgynevezett „Cage rage”-nek, de amúgy rá se lehet panasz.
Szóval szerintem Richard Stanley alkotása igaz, hogy a végére kissé ködbe hagyott, de egy sajátos stílusérzékkel megragadott, kimondottan érdekes, olykor igencsak intenzív sci-fi horror. Abszolút becsülendőnek tartom, hogy e két műfaj ötvözésében, lehet még találni friss gyöngyszemeket.

Nagyon vérszegényre sikerült. A kozmikus horror hangulatot egyáltalán nem tudta megteremteni. Épp a lényeget felejtette el a film alkotója, itt nem kellett volna mindenáron megmagyarázni a történéseket :) Akit érdekel az eredeti, Lovecraft történet egy jobb adaptációja, annak ajánlom: Die Farbe (2010)

Én imádom Lovecraft írásait, de a filmadaptaciók (kevés kivétellel) nem igazán működnek.

A Szín az űrből indokolatlanul vontatott és idegesítő. A hangulata egyáltalán nem volt lovecrafti, sokkal inkább idézett egy Jeff Vandermeer-féle agymenést.

1 csillagot kap a szép képi világért, 1 csillagot a remek hangeffektekért és 1 csillagot a merész és brutál horrorelemek miatt.

Nicolas Cage végre ismét a régi. Sok-sok év után végre egy kiváló alakítás tőle. Taps.
A színek, az atmoszféra, a film kiváló. Önmagában.

De! Aki olvasta Lovecraft írását és várt egy hasonlót a filmvásznon, az csalódni fog. Én komolyan nem értem, miért nem sikerül senkinek egy jó Lovecraft adaptációt lerakni az asztalra. Itt minden adott volt: színészek, effektek, zene. Erre mit csinálnak? Kiforgatják az eredeti művet és csinálnak belőle egy amúgy nem rossz, de nem is jó horror mozit. Pedig Lovecraft megírt egy kiváló történetet, nyomasztó történetszállal. Amiből kb. semmi nem jött át a filmben.

Az olyanok miatt meg ne is szóljak, hogy tudóscsapat, meteoritban lévő gömb(ök), az élővilág lassú(!) átváltozása, a két szomszéd barátsága (a filmben nem volt közös jelenetük!), stb. stb. Ezekről nulla szó esik a filmben.

Pedig nagyon vártam ezt a filmet, reméltem egy hatalmas élményt. Csalódás lett belőle. Legalább a film addig jó volt, amíg nem esett le a kő (vagy mi).