Szerelem, vak vagy (1977) 0% 0★

Régóta kerestem ezt a filmet, de ma végre szembejött. Hát, sajnos a várakozásaimhoz képest alul maradt, mert, bár óriási potenciál volt / lett volna ebben a történetben, a készítők nem használták ki és csak amolyan lazán, félvállról odakentek valamit, hogy… Legyen valami.

Ami – nekem – nagyon megmentette ezt a filmet, az Dan Aykroyd. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja itt. (Oké, nem láttam a színész összes filmjét, de azért jó néhányat már igen…) Zseniálisan alakítja a vak srácot, egyszerűen tündéri. És ezen csak nagyot fejel a szinkron. Legalábbis nálam… Eszméletlenül édes, bájos, kedves. Maga a karakter, illetve a fiatal Dan Aykroyd – leszámítva a bajuszt – egy az egyben megidézte nekem az egyik egykori szomszédomat, aki tulajdonképpen külsőre is tkp. pont így nézett ki még a 90-es években. (S szintén vak volt.)

Visszatérve a filmre: tényleg sokkal jobban kihasználhatták volna az alapszituációt, helyette azonban sok (viccesnek szánt?) jelenetnél éreztem szörnyen kínosan magam. Olyasmikből csináltak / próbáltak poént gyártani, ami jóérzésű embernél inkább bicskanyitogató. Persze az is lehet, s én is arra gyanakszom, hogy ez szándékos volt, mindenesetre nem esett jól. Pláne így, hogy tényleg CSAK vígjátékban gondolkoztak, az fel sem merült, hogy inkább romantikus drámát forgassanak – sokkal jobban állt volna neki!!! – mint egy (rengeteg helyen nem is vicces) vígjátékot. Ugyanakkor azt elismerem, hogy a film ettől függetlenül is tele van édes, imádnivaló humorral is, szerencsére.

A karakterek is elég jók – lehettek volna, ha a könnyed vászonra skiccelésük helyett valamivel nagyobb mélységekre törtek volna. Szuper is lehetett volna például az apa szemétkedős karaktere, de így, ebben a formában sajnos nem volt az.
A főszereplő lánynál sem éreztem amúgy megelégedést. Árnyalhatták volna jobban is, mert így csak egy butuska kislány a figura, pedig nem kéne feltétlenül annak lennie.
Akit még – Royon kívül – nagyon kedveltem, az a nagyi volt. A madárvásárlós jeleneten meg nagyokat mosolyogtam, mert eszembe jutott, amikor anyukám engem is elvitt a kisállat-kereskedésbe, és én is választhattam magamnak egy hullámos papagájt. :) S bár a kópián (már?) nem látszik annyira, de azt hiszem, a néni is egy olyan különleges, szürke színű mellett döntött végül, mint amilyen az én drága, szép kort megért Pityukám is volt… :)

A filmet csillagozni – bár szeretném – nem tudom. Tényleg annyira össze-vissza, hogy nem tudok rá jó érzéssel adni semennyit. 6-ost nyomni pedig – Aykroyd miatt – nincs szívem. Ő tényleg annyira jó benne, hogy jaaaj…