Szelíd (2022) 72% 27★

Valaki egyszer kitalálta, hogy művészfilm az, ha a szereplők sokat néznek, keveset beszélnek, nem sok mindent csinálnak, de azt kitartóan. El kéne most ezt már engedni. Pedig két ilyen amatőr szereplőt megtalálni… és egy ilyen semmilyen filmet csinálni velük, kihagyott ziccer.

Érezhetően erős forgatókönyvű, szilárd alapokon álló mozi. Témája érdekes, sztorija szintén, bár ilyet is láttunk már, mégis képes újdonságként hatni. Az Aronofsky The Wrestler-jével való párhuzam sem véletlen. Ez nem azt jelenti, hogy koppintás, mert egyáltalán nem az. Főszereplője, Edina hasonló utat jár be, mint Randy Robinson. Egy zuhanás története, melynek sötétjében ott pislákol a remény a megváltásra.

Energikus rendezés, letisztult képek, illetve néhány igazán szép, álomszerű, allegorikus kompozíció jellemzi a mozit. A szereplők közül nekem Túrós György játéka tetszett a leginkább. Csonka Eszter, annak ellenére, hogy nem profi színész, jól alakítja a sebzett, fásult, kiutat kereső Edinát.

A 27 után a Szelíd egy újabb VALÓDI feminista mozi, melyben a feminizmus eszméje nem jelent egyet a tengerentúlról terjedő szitokszóként használt ideológiával. Depresszív alkotás, de mindenkinek ajánlom aki hiteles, effektív mozit szeretne látni, ahol téma és megvalósítás harmóniában áll. Kortárs magyar dráma at its best.

Mielőtt bármit is írnék a filmről le kell szögeznem, hogy a testépítők világa sosem vonzott. Sőt, számomra érthetetlennek tűnt, hogy ezek az emberek miért feccölnek ennyi energiát és pénzt ebbe a „sportba”. Szóval ennek fényében minimális tudással és némi előítélettel ültem le a film elé.
Az első reakcióm persze az elképedés volt. Valljuk be őszintén, a testépítő hölgyekről az utolsó szó ami eszünkbe jutna az, hogy nőiesek. Nem azok.
Kellett némi idő míg megbarátkoztam Edina külsejével, karakteres arcával. Utána viszont a történetre tudtam koncentrálni.
Végigkövethettem hősnőnk versenyfelkészülését, láthattam a testépítés világának árnyoldalát és hogy miken kell keresztülmennie annak, aki úgy dönt, hogy ezzel akar foglalkozni.
Nehéz falat volt. Többször azon kaptam magam, hogy arra kérem Edinát, hogy hagyja abba.
(Bár pontosan tudtam hogy nem teszi, mert ilyen a sportolói mentalitás.)
Tetszett, hogy igyekeztek a hősnő lelkét is elénk tárni. Megmutatni, hogy belül ugyanúgy nő, az izmok ellenére is. Az edzőm a párom-dolog pedig ugyan klisés volt, mégis szükségesnek bizonyult hogy jobban értse a néző, mi miért is történik a későbbiekben.
A vége számomra kissé érthetetlen volt. Nem tudtam hová tenni Edina viselkedését.
Összességében elmondható, hogy egy jól sikerült alkotás. Több jelenet is lélekig hatoló pl. amikor Krisztiánnal táncolnak, vagy amikor az emberi érzékenysége mutatkozik meg. (disznós jelenet, naposcsibék) A zenék pedig klasszak.
Az egyetlen dolog, amit negatívumként tudnék felhozni az az erős kontraszt hiánya. Lehetett volna drámaibb, Edina vívódása lehetett volna erősebb.
Ennek ellenére nem bántam meg, hogy leültem megnézni. Szemléletformáló volt.

Nagyon depresszív film. És nagyon különleges. A magány, meg nem értés, eltaszítottság, élet értelmetlensége… rengeteg negatív érzés egyetlen emberben…
Szép, de nagyon depresszív…

Drámai küzdelem a világbajnoki címért miközben az élet egyre nagyobb veszélyben. A klasszikus kérdés: Mi ér többet?