Sukeban Deka (1985–1985) 75% 2★

1985-ben járunk, az idolkorszak csúcsán, tehát semmi meglepő nincs abban, hogy az akkori egyik legnépszerűbb tévésorozat (meg úgy sztori általában) egy abszolút idolokra építő darab volt (lásd még Commando Girl Izumi). Alapvetően imádtam az egészet és nagyon tetszett, mindazzal együtt, hogy igazán csak úgy az első 10 rész jó, utána bejönnek a főgonoszok és onnantól kissé egysíkúvá válnak az események. Ez persze valószínűleg a folytatásos cuccokra általánosságban is igaz, hiszen a látottakat folyton felül kell múlni egy kicsit valamivel, hogy a nézőket a következő epizódokra is visszaültessék a tévé elé, viszont egy idő után nyilván ez már nem működik és átmegy az egész röhejesbe, vagy épp gagyiba. Itt inkább csak fárasztó a főgonoszok tevékenysége (meg a korábbi részek dolgai jóval izgalmasabbak náluk), de ez ne ijesszen el senkit sem, mert a fantasztikus 80-as évek feeling, a zseniális aláfestő zenék, a folyamatos „mangás” pózolások és a szintén „mangás” hipercool figurák miatt megéri végignézni (Jin Kyoichiro for prezident!). Szintén a „mangás” dolgokhoz tartozik, hogy időnként bántóan nagy plothole-ok maradtak benne, főleg a csodás megmenekülések nincsenek elmagyarázva, de sok-sok „véletlen” találkozás is eléggé logikátlannak tűnt, nem is beszélve a diáklányok dolgairól, amelyekről ordít, hogy az eredeti mangát egy férfi (Wada Shinji) hozta össze. Vagyis, minden (igazából nem lényeges) hibája ellenére is ez egy nagyon jópofa sztori, Saito Yuki pedig nagyon jól hozza a címszerepet. Újra kéne nézni belőle a mozifilmet is!