Sukeban Deka III: Shoujo Ninpou Chou Denki (1986–1987) 70% 1★

Miután mind az első évad, mind a második évad ott volt 1985 első 10 legnézettebb sorozata között, nyilvánvaló volt, hogy a FujiTV és a Toei közös projektjéből kell még folytatás. Azonban a forrásul szolgáló Wada Shinji mangát már rég kipörgették, így első körben egy nindzsás spinoffban gondolkodtak (Wada Shinji másik mangáját alapul véve), ám az első mozifilm utáni szereplőválogatás során meggondolták magukat a producerek és végül meghagyták az eredeti karakter jellegzetességeit. A nindzsásdiról azonban a Sho Kosugi által az Egyesült Államokban kirobbant nindzsa mánia hatására nem mondtak le, ráadásul az egészet összemixelték egy kis Star Wars, meg egy kis hongkongi akció eleggyé, így tartva fent az érdeklődést a sztori iránt. Ahogy a korábbi évadok, úgy ez is alapjában véve abszurd marhaság, a sukebanok „fegyverzete” még a korábbiakhoz képest is röhejes és nagyon érezhető, hogy amíg a mangában állóképeken valószínűleg igen menőek, addig itt azért kicsit erőltetett a használatuk. Ezen persze az első epizódban túlteszi magát a néző és utána nem lehet nem imádni az újabb és újabb agyament nindzsucu trükköket, amelyek szemléltetésekor jócskán visszaköszönnek a 60-as évek Shinobi no mono filmjeinek kunsztjai is. Imádtam a Star Wars kikacsintásokat, eleve szerepel benne egy Reia nevű karakter (az Onyanko Club leginkább fotogén tagja, Fukunaga Satomi alakítja), a főgonosz meg feltűnően emlékeztet Palpatine-ra. Főleg a Specialban szembeötlő, hogy az akkoriban Hongkongban éppen virágkorát élő girls with guns filmek sztárját, Cynthia Khant is „lemásolták” egy epizód elejéig, Itou Kazue nagyon menő! Ami kevéssé tetszett, hogy itt már a jojóban levő „jelvénynek” nem sok szerepe van, hiába mutogatja Yui, már nem ijednek meg tőle az épp aktuális gonoszok, pedig rendkívül szórakoztató volt ez a geg korábban. Ezt persze jócskán ellensúlyozza a három nővér gyakori veszekedése, a teljesen random iskolai jelenetek, meg a sok-sok elrejtett utalás a fentieken kívül is különféle filmekre (pl. „Tora-san” is megjelenik nindzsaként). Szóval a korábbiakhoz hasonlóan minden abszurditása ellenére is nagyon szerettem ezt a sztorit, abszolút 80-as évek nosztalgia, de már látszik benne a modern Japán (pl. az egyik epizódban egy MOS Burgerben melóznak a nővérek) és hát mindig érdemes az idolkorszakba belemerülni, amelyet ezúttal Asaka Yui, Onishi Yuka és Nakamura Yuma biztosít.