Subservience (2024) 52% 9★

Szerintem ez inkább horrorba hajlott. Nem volt benne sok akció, érzelmi szálakon futottak leginkább a cselekmények, de ami volt, az nekem horrorisztikus volt.
A szereplők mind, kivétel nélkül jók voltak. Nekem tetszett, hogy nem csak a robot technológia volt a lényeg, hanem azon belül a nemiség is szerepet kapott.
Mindig néztem az élethű női robotokat, és pont ugyanezek a kérdések és gondolatok mászkàltak a fejemben, hogy mennyire tudnak nőként funkcionàlni spoiler Szerintem nagyon érdekes volt, és megérdemli a nyolc csillagot, így meg főként, hogy látom, mennyire le lett pontozva. Ez a Megan Fox még a mesterséges tuningjaival együtt is gyönyörű.

Meglehet, hogy a tucatnyi negatív felhang, vagy a gyakorta ergya filmekben játszó Megan Fox jelenléte okán ugrottam át ezt a filmet, azonban nemrég belefutottam az előzetesébe és bár továbbra is tartottam tőle, mindenképpen érdekelni kezdett. És, de mennyire nagyon jól tettem, hogy megnéztem!

Az AI öntudatra ébredésének témája engem mindig meg tud mozgatni, még akkor is, ha mostanában elég sokszor elővett alapanyag. Akárcsak az idei, remekül sikerült Companion úgy ez a film (még akár jobban is) egy olyan világot szemléltet, mint az egyik all-time kedvenc videojátékom, a Detroit: Become Human. Egyes jelenetekben mikor látjuk az androidok milyen programelv szerint működnek, milyen sokrétű célokra lehet őket felhasználni pazar érzékkel vannak ábrázolva. Már majdnem a játék bizonyos szegmenseit láttam visszaköszönni például az építkezésen, Alice kiválasztásánál, vagy ahogy otthon tevékenykedett, eltérő kontextusban. No meg persze ott volt, ami a legjobban bejön egy ilyen tematikában, hogy miként tudnak lereagálni bizonyos emberi érzelmeket, hogyan tudják azokat imitálni a jobb lét érdekében, de mi az a határvonal, amit már nem léphetnek át, stb.
Felettébb érdekes, néhol intim jelenetsorokban voltak ezek kifejezve, egyébként milyen ironikus, hogy ami foghíjasan volt képes működni a túlhypeolt M3GAN című darabban, addig a Megan Fox főszereplésével készült Subservience-ben nagyszerűen üzemel.

Ha már szóba jött ismét a hölgy, nem annyira voltam magam se nagy rajongója. A Transformers 1-2 idejében még bevonzott a megjelenésével, viszont a meglehetősen sok botox mostanra eléggé deformálta a kisugárzását, alárendelve az amúgy se acélos színészi eszköztárát. Ennek ellenére itt az android karaktert roppant megnyerően hozta, a dögös, érzéki és fenyegető stílust kifejezetten ügyesen váltotta, amit a testjátékával csak ráerősített.
Az állítólag nézhetetlen 365 nap filmekből ismert Michele Morrone szintén hiteles családapát, utoljára a The Collector-ban látott Madeline Zima pedig hihető családanyát mutatott.

Baromi szépen fényképezett a film, végig fenn tudta tartani a figyelmem, gyakran voltak feszültségben izzó szekciók, megragadó párbeszédek, Jed Palmer ambient jellegű zenéje kitűnően simult bele a remek hangulatba. Amúgy utólag néztem, hogy ő dolgozott az Upgrade-nél, így fel is került nálam a megjegyzendő komponisták listájára.

Bele lehet kötni néhány következetlenségébe, de szerintem ez egy méltatlanul alulértékelt, szuper mozi, ami nagyságrendekkel igényesebben kezeli a témáját és amit ezerszer szívesebben néztem volna nagyvásznon, mint a korábban említett, agyonhypeolt M3GAN-t.

Volt lehetőség a témában, amit nem igazán sikerült megfogni.
A színészek jók voltak, az ötlet sem rossz, valahogy mégsem állt össze.