Showgirls (1995) 59% 62★

Ennyi romlott, túfűtött, velejéig romlott ember egy show-ban! Igazán kedvemre valól! :D
Igazi erkölcsi fertő kéremszépen, van ebben minden, épp csak a nyálunk és a könnyünk keveredik amíg nézzük, merthogy csúszik ez mindenhogyan, még annak is, aki karót nyelt, igazi prűd. Van ennek a filmnek egy olyan közönsége, akik úgy nézik, hogy közben önmagukat meghazudtolva prédikálnak valami nem evilági baromságról, mely szerint a film miért nem élvezhető, amikor ezt a produkciót méltatják, és vannak azok, akik bevállalják, hogy ez bizony merész, rendkívül zsigeri, nyers és sikamlós remeke a filmes palettának.
Én már vagy ezerszer láttam és még ezerszer meg fogom nézni. Nem tudnám megmondnai, hogy Verhoeven és Eszeterhas együttműködésének végterméke vagy Gershon-Berkley észvesztő teste az ami megmozgatja az embert (és nem csak az agyát) ennyire, de azt borítékolnám, hogy bárki megnézi, fog róla akár magában, akár hangosan véleményt alkotni. Gershon itt sem akar több lenni, mint egy velejéig romlott, őrülten és erotikusan sugárzó nőstény ördög, de, hogy az akkor még ismeretlen Berkley is felveszi vele a versenyt és lejátsszák egymást, esküszöm, hát őrületes!
MacLachlan szerintem azóta is keresi a helyét a medencében, gyanítom nem találta meg magát azóta sem :D
Süt belőle a kilencvenes évek: nyers, szókimondó valósága, kendőzetlen szex és erotika minden képkockája, meztelen és csillogó testek, erkölcs nélküli mesék, hazugság, ámítás, erőszak, tor a könyökléshez, kábítószer, romlottság. Igazi elegye és lenyomata egy olyan világnak, amiről – legalábbis a legtöbbünknek egyébként – fogalma sincs, nem volt és valószínűleg nem is lesz rálátása. Egy olyan kort és keveseknek elérhető szűk kört próbál meg leképezni – tökéletes sikerrel – ami a legtöbb embert nem hagy unatkozni és amely közben keveredik a múlt század embereinek amerikai boldogulásával.
Kitűnő forgatókönyv és kitűnő szereplők, igazi jutalomjátéka ez a főszereplőknek, azt hozzátéve, hogy Berkley a leggyengébb láncszeme a történetnek, miután a karakterét elég sokhelyütt ügyetlenül túljátssza. Zsenialitását ezzel nem kívánom elvonni, sőt, ez a suta kezdő-színésznő attitűd még a shownak is jót tesz, a külsejét meg egyszerűen Michelangelo festette meg.
Ha szépet, és egyben gusztustalan álnok dolgot akartok nézni, ha bírjátok a sikamlós dogokat, akkor ezt a filmet ne hagyjátok ki: igazi tiltott gyümölcs, amit szabadon lehet élvezni.
A drámai vonal tipik Eszterhas: felszínes, de épp elég fordulatos ahhoz, hogy lekösse a figyelmünket, és ahogy írtam, baromi látványos játékkal megpumpálták.
Kimondottan jó, kiemelkedő film a ’90-es évekből és szerintem Verhoeven hagyatékának egyik legnagyobb kincse.
Imádom!

Egyetértek @Ascyra értékelésével. Kár lenne tagadni, hogy nekem ez teszett. Végig fenntartotta az érdeklődésemet. Nomi és Cristal közt perzselt a levegő. Ez az első pillanattól az utolsóig kitartott.

Mit mondjak, Cooper ügynök jó kis kalamajkába keveredett a Twin Peaks első két évadát követően, nem csoda, hogy a Showgirls után annyira megtekerve került elő a harmadik évadban! Bár, valljuk be, már a Blue Velvet-ben látszott az a lehetséges jövő, hogy Kyle MacLachlan egyszer egy vad night club vendége lesz.

A Starship Troopers mellett ez volt Verhoeven másik, nagy költségvetésű és ezzel együtt nagyot bukó mozija a 90-es években, a két kudarc együtt vette el a kedvét Hollywoodtól. Hasonlít is egymásra a két eset: a kritika az egyiket agyatlan bogaras-űrhajós sci-finek, a másikat agyatlan csöcsös-segges szappanoperának könyvelte el, miközben elemzéseik elsiklottak a szatíra-jelleg felett. Szerintem egyik esetben sem volt igazuk, valójában mindkét film remek, tartalmas, szokatlan és érdekes.

Kezdjük mindjárt egy olyan kérdéssel, amely megosztotta/megosztja a véleményeket: van-e erotika ebben az „erotikus” filmben? (Az elutasító reakciók egyik része szerint ez egy szoft pornó férfiaknak és a sok meztelenkedés kendőzetlen ábrázolása nőgyűlölettel ér fel; mások meg pont amiatt elégedetlenkedtek csalódottan, hogy ez nem is erotikus film) Egy deka erotika nincs benne, és ezt a film nagyon jól tudja magáról. spoiler Eleve problémás azt gondolni, hogy ezek a helyek az erotikáról szólnak és nem a showműsorról, a látványról és a megtévesztésről. Valójában a társadalomkritikus vonalat az egész filmen végig lehet érezni – hogy ezt mennyire gondolták át következetesen a készítők, azt nem tudom, de akármekkora macsó is a forgatókönyvíró Esterhas, itt az üzenet nem egysíkú, látszik a rendezésben a tudatosság és az összetett reflexió a kor problémáira, még akkor is, ha a forma alapján első ránézésre ez az egész nem tűnik többnek egy szappanoperánál.

Az egyik árulkodó jel arra nézve, hogy itt többről van szó, mint villantások karneváljáról, a szereplők fejlődési íve. Mert oké, hogy főhősnőnk leradíroz mindenkit a képernyőről az impulzív jellemével, meg hogy a történet szerint megállás nélkül halad előre a karrierje, de érdemes odafigyelni a környezetére is. Hősnőnk első udvarlójának története kifejezetten spoiler. A barátnő, aki mindig próbálta elkerülni a veszélyes helyzeteket, spoiler Vagy a főellenség, spoiler. A számtalan jelentkező, akiket embertelen és megalázó körülmények között szelektálnak ki a műsorból. A táncosok, akiket a kolleginák spoiler Ezen kívül még sok az olyan jelenet, amelyek durvaságát a groteszkségen keresztül érezzük és a színfalak mögötti káoszt és vadságot ábrázolja (bazári majmok elszabadulása vagy a táncos gyerekeinek jelenléte tragikomikus helyzetekben.) Mindegy, mennyi vetkőzés van a színpadon, a film nagyon hangsúlyosan érzékelteti ennek az egésznek a művi, erőszakos, ipari jellegét. Amikor pl. megtörténik Nomi első „alkalmazása” új munkahelyén, és a táncosokkal együtt felszalad a lépcsőn, az egész olyan, mintha egy hadsereg indulna bevetésre. Pont ugyanúgy megdolgozzák itt a testeket a színfalak mögött egy kívánt hatás elérése érdekében, mint a Starship Troopersben a katonákat, a mechanizmus hasonlóan személytelenítő.

Külön dicséret jár a Nomit játszó Elizabeth Berkley-nek, akinek ez a szerep véget vetett a táncos karrierjének a való életben, színészi teljesítményét pedig szétszedte a kritika. Szerintem megérdemli a rehabilitációt. Persze, őrült, vad karakter, ekkora pusztítást talán csak Asia Argento csinált volna a Go Go Tales-ben (https://snitt.hu/filmek/go-go-tales-2007), ha Ferrara nagyobb szerepet ad neki. Ugyanakkor azok az igazán érdekes pillanatai, amikor a kemény külső mellett megjelennek az érzékenyebb pontjai, amikor látszik rajta, hogy vágyna a kapcsolódásra, őszinte elismerésre, bármennyiszer csalódik is – azért, mert ezzel együtt válik komplex és érdekes személyiséggé (ráadásul megvan a maga erkölcsi törvénye, még ha fura is ez egy ilyen világban, törekszik valamilyen személyi autonómiára, ami érdekessé teszi). Túlzásai egyébként részét képezik az általános koncepciónak: a híres medencés jelenetben az epilepsziás cowgirl pozitúra szándékosan ennyire groteszk, jelképezi, hogy még akkor sem tud szabadulni a munkától és a performansz kényszerétől, amikor intimebb körülmények közé kerül.

A film megítélése, befogadása sok tényezőtől függ, érdekes megnézni a különböző társadalmi reakciókat. A 90-es években például Írországban a hivatalos cenzorok azért bannolták a Showgirls-t, mert… sokat meztelenkednek benne. Vagyis ezt gondolnánk, de nem, hanem azért, mert egyes nénik obszcén mondatokban emlegetik benne Szűz Máriát!
A rendszerkritikus hagyomány egyébként mindenképp támaszkodhat a filmre, a pozitív újraértékelésében újabban részt is vesz pl. a brit Guardian. spoiler

Olvastam még itt a vitát, hogy ez mennyire reális ábrázolás. Ezért érdemes lehet kinyitni az értelmezéseket: legit, ha erre a filmre nem feltétlenül ennek az iparnak a reális bemutatásaként tekintünk, hanem mondjuk a kései modernitás jellemzésére egy mikroközösségen keresztül, tehát inkább szimbólumként. Az is izgalmas kérdés lehet, hogy pl. mennyire más ennek a filmnek a drag értelmezése, hiszen egyes szubkultúrákban a performansz épp, hogy a lázadás és az önmegélés eszköze (mert mi van akkor, ha éppen a színpadon „eljátszott” szerep a realitás, és a hétköznapi élet az önbecsapás, megjátszás?).

Verhoeven 4 president! Meg minden, ami ilyenkor zárásképp illik.

Talán még sosem fordult elő velem olyan, hogy már egy film főcíménél elfogjon az érzés, hogy ez nekem bizony tetszeni fog, pedig még semmi mást nem láttam belőle. Hát most megtörtént. Ha meg kellene magyaráznom, azt mondanám, hogy a betűtípus és a színek árasztottak magukból egyfajta időtállóságot, ami megnyugtatott és ezért már itt megfogott.
Megtekintés után azon kaptam magam, hogy hiába volt tele a film olyan hibákkal, amiket általában kihangsúlyozok (pl. hiteltelen, ahogy egy megtekintés után egyből tudja a csaj a koreográfiát, túlzó gesztusok stb) és még a revütánc sem érdekelt soha, mégis tetszett, itt a hibák nem voltak zavaróak. Egyszerűen jó volt nézni, sőt, le sem bírtam venni róla a szemem. Mondjuk nagyon nem is akartam :D

Ez a film egy szupernulla. Nagyon látványos, ömlik a pénz és a gagyi minden jelenetéből, és mégis, valahol egészen nézhető, HA. Az ember elvárások nélkül ül le elé. Tele van pucérkodással, gyilkos pillantásokkal, műkörmökkel, fantasztikusan elmés párbeszédekkel, magas kvalitású erkölcsi tanulságokkal, és világmegváltó jellemfejlődésekkel. Na és változatos színészi alakításokkal, mint csapkodással, zokogással, vagy csapkodva zokogással.

A táncjelenetek és a sarkított celeb-világ fricska miatt túlélhető, de nem véletlenül kapott Arany Málnát a kis édes. A medencés-jelenete már azzal elnyerné a filmnek, ha a többi 2 órája nem is lenne még mellé.

Őszintén, én nem tartom annyira rettenetesnek, mint az előttem értékelők. Nem egy nagy szám, félreértés ne essék, nem egy remekmű, szóval senki se fűzzön hozzá nagy reményeket. DE van valami, a kort idéző, szinte már-már nosztalgikus bája, tipikusan az a film, ami nem jó, de csak azért is újra és újra megnézed, hogy egy kicsit a kilencvenes években érezd magad, mert ez annyira minden szempontból tipikusan az.
Én értékelem a „showbiznisz sötét oldala” dolgot is, bár nem sikerült valami húú de ikonikusra, de ez a része sem rossz, sőt. Sokszor meglepően valóságszaga volt a jeleneteknek. Persze nem olyan szempontból, hogy pont így pont ugyanez megtörtént itt és itt, inkább csak… Hasonlított azokra a címlapsztorikra, amikben azt taglalják, kivel milyen borzadály történt…

25 évig kibírtam enélkül a film nélkül, olyan rossz volt a híre. Aztán azt olvastam, hogy már-már kult státusba emelkedett az idők folyamán. Hát az lehet, de attól még jó film nem lett. Sok mindent meg lehetne bocsátani ennek a filmnek, mert hát néha direkt nézünk gagyit a bűnös élvezetért, még ha ez nem is annak készült, de a hazugságot nem. Ha legalább közelítően hitelesen ábrázolta volna ezt a világot, de nem, csupán díszletet állított a cicivillogtatáshoz, olcsó és nevetséges erotikát tálalt a valódi szenvedély paródiájaként.

Hát izé. Cicik, iszonyú párbeszédek, még több cici, nevetséges szituációk és persze még több cici. Zseniálisan rossz film, ami tényleg olyan, ahogy már írták itt korábban, hogy elkezded nézni és tudod, hogy rossz, de mégis végignézed.

Hát ez a film megérdemelt minden díjat amit kapott, sőt az összes jelölést is díjra válthatta volna. Minden Málnát megérdemelt.

Csak azért írok kritikát, mert ki kell írnom magamból, hogy napok óta szeretnék megnézni egy jó filmet,és sorra kapcsolom be a „nem jókat”. Ha elolvastam volna 1 db kritikát is talán nem ezt kapcsolom be, de – mint a mellékelt ábra mutatja – nem olvastam.
Indokolatlanul hosszú ez a film, tele van indokolatlan jelenetekkel, indokolatlan meztelenkedéssel, és túl durván vált a végén nevetséges szarból egy brutális, kőkemény fordulattal valami mássá. Igazából a hányattatott sorsú prostituált története, aki meg akarja változtatni az életét és karriert befutni még lehetett volna inspiráló is, ha lett volna bármilyen értékelhető tulajdonsága a lánynak, azon kívül, hogy szép.