A Romeó és Júlia jól ismert történetének egy feldolgozása, annyi csavarral, hogy Júlia ezúttal egy férfi.
Shounen company „Romeo and Juliet” (2009) 1★
136' · japán · dráma, romantikus, színházi felvétel
Szereposztás
Mori Masaru | Romeo |
---|---|
Suzuki Hiroki | Juliet |
Imata Taira | Montague |
Hasegawa Taro | Benvolio |
Tsuzuura Yuusuke | Mercutio |
Horiike Naotaka | Tybalt |
Katou Ryouko | Rosaline |
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Többször is belefutottam már a színdarabba, amikor stage play-eket keresgéltem, egyszer bele is néztem, és bár a Romeo és Júlia története az egyik kedvencem, annyiszor láttam már, hogy már kissé unalmas is. Ezért és mert akkor hangulatom sem volt RxJ-t nézni nem néztem végig. Valószínűleg most sem néztem volna meg, ha nem jön szembe velem a tény, hogy biztony ebben Suzuki Hiroki az egyik főszereplő, méghozzá az, aki Júliát alakítja. „Suzuki Hiroki, ráadásul női szerepben? Ezt látnom kell!” Szóval igen, egyből lett kedvem RxJ-t nézni. :"D
Hol is kezdjem a színdarab értékelésem?
Azt hiszem kezdem a színpaddal, mert még emésztenem kell a látottakat.
Tulajdonképp tök egyszerű színpadon adták elő, díszlet és miegymás nélkül. Egyedül egy fal szerűség volt, amire néha felmásztak, hogy a terasz részen (vagy minek nevezik ^^") folytassák tovább az előadást, illetve az erkély-jelenethez is szükség volt rá. A fényekkel sem bajlódtak igazán, nem volt különleges fényeffektus vagy hasonló, tulajdonképp csak pár jelenetben váltott a világítás vörösre, amikor gyilkosság történt, szóval tényleg minden a színészeken múlt. A jelmezek sem voltak kiemelkedőek, sőt a legtöbb szerintem förtelmesen nézett ki.
A történet… Nos, még mindig nem tudom mit gondoljak róla. Először azt gondoltam ez egy RxJ paródia, és így mint adaptáció elég… nem is tudom milyen szót használjak… Na mindegy, szóval a lényeg, hogy azt gondoltam, hogy mint adaptáció nem működik, de mint paródia igen. De ez sem teljesen igaz. Aztán eszembe jutott a Fruits Basket anime iskolai fesztiválján bemutatott Hamupipőke, ami a „Majdnem Hamupipőke” címet kapta.
Ez is hasonló volt, bár itt több maradt az eredeti történetből. A lényeg, hogy végig követte az eredeti Romeo és Júlia történetét, de voltak benne csavarok.
Először is Romeo nem a megszokott jellem volt, hanem egy idióta, ebből is érződött, hogy ez inkább paródia. Rengetegszer viselkedett úgy, mint egy agyalágyult, ami sok vicces pillanatot okozott, bár volt, ami egy kicsit túl is volt tolva.
A másik változás, hogy a Nagy herceget nő alakította, emellett két szereplő több szerepet kapott, mint az eredeti történetben. Az egyikük Rosaline (?) Romeo előző szerelme. Ne kérdezzétek, hogy pontosan mi volt a szerepe, nem mindent értettem, de úgy vélem, hogy szerette Tybalt-ot. Legalábbis sokat szerepeltek együtt.
A másik szereplő, Paris. Az ő szerepe egyértelműbb volt. Ő volt az, aki a háttérből irányította a dolgokat, és valahogy el is tudom képzelni róla, hogy egy ilyen ember. Tetszett ez a változtatás, izgalmasabbá tette a történetet.
A harmadik változtatás Júlia volt, és ő által egy kissé a Capulet família is változott. Legalábbis, ami Capuletnét illeti. Szóval Júlia egy férfi, akit nőként neveltek, hogy miért, azt megintcsak nem értettem, de az biztos, hogy Capulet erről nem tudott semmit, és Capuletné nem is akarta, hogy megtudja.
No de már alapból az vicces volt, hogy Hirokit ilyen szerepben láthattam. Az a rózsaszín förtelem, amit viselt csak még jobban rátett erre, plusz a színészi játéka, és ahogy a hangjával is játszott. Ez is okozott pár könnyfakasztó pillanatot. Szóval ő és Romeo voltak a humorforrások, ugyanakkor visszaadták a klasszikus történet drámaiságát is.
Őszintén nem gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni ez az adaptáció is, de megérte megnézni, jókat nevettem rajta.