Sherlock és Watson (2012–2019) 80% 87★

Bár a klasszikus Sherlock Holmes figurát nem találom a sorozatban, mégis nagyon tetszik. :)

Őszintén szóval én még egy részt nem tudtam megnézni ebből a sorozatból, mert mindig inkább elkapcsoltam annyira semmilyen. Jonny Lee Miller még véletlenül sem Sherlock Holmes, attól, hogy folyamatosan jár a szája még nem lesz az. Annyira rosszul alakítja ezt a szerepet, hogy szerintem nála csak jobbat találhattak volna rá. Annyira szánalmasan erőltetett, hogy inkább kínos nézni. Az nem is kérdés, hogy Lucy Liu visz valami érdekességet a sorozatba, viszont őt meg úgy érzem, hogy visszafogják, egyértelműen nem engedik, hogy lejátssza a főnököt, pedig játszi könnyedséggel megtehetné ha engednék kibontakozni. Összességében borzalmas.

Valahogy az én kis belső fantáziavilágomban EZ a Sherlock Holmes áll jellemben, karakterben, stílusban, és külsőben a legközelebb az Igazihoz akit fejben elképzeltem.

Tudom, nagyon messze kerültünk a Doyle-féle eredeti történetektől, és esetektől, de akkor is ez a leginkább életszagúbb. Így egy Holmes-t ebben a korszakban sokkal hamarabb el tudok képzelni egy ilyen alapfelállásban mint amilyen a BBC-s feldolgozásban van.

Befejeződött, én is befejeztem. Összességében szórakoztatott, tetszettek az ötletek, csavarok, figurák.
Az utolsó 2 évadban elfáradtak az alkotók, jó is hogy lezárták, de a 2 legutolsó epizód szellemes volt.

Három részt néztem meg, és untig elég volt. A középszerűnél kicsit lejjebb lőném be valahová a sorozatot, unalmas és kiszámítható, újat nem mutat. A főhős ellenszenves, agresszív, az érzelmek maximum az ő egoista oldalán mutatkoznak meg, amúgy langymeleg tavacska az egész. Nem hiszem, hogy sokáig fogja húzni, engem minden esetre több rész nem érdekel.

Kb. a közepétől kezdtem vergődni, azután több összetevő lett halál unalmas.
A dinamikát a családi viszonyok árnyalása, spoiler Moriarty, az esetek egyrészt hétköznapisága, másrészt politikai vonulata egész tűrhetően viszik egy jó darabig. Részemről ezután vált viszketősen unalmassá (a túl sok politikai ügy mellett) a háttérben mindenhez is hozzáférő apuka (és valószínűnek tartom, hogy mivel szinkronosan néztem, sokat hozzátett Kertész Péter zavaros artikulációja is ahhoz, hogy az egész karakter számomra is olyan teherré vált, mint Sherlocknak). Mycroft karakteréhez nem értek, hogy ez itt mennyire volt rosszul vagy jól adva, én nem szerettem szegény színész látványát, jut eszembe: spoiler.

Majdnem megfeledkeztem Kitty karakteréről, akit szintén nehezen bírtam ki 15 epizódon keresztül, itt is leginkább a szinkronhang volt irritáló (Törőcsik Franciska), de ott áll a hendikep-sorban a színésznő szája körüli mimika is. Maga a karakter feltűnése spoiler egyébként jót tett a sorozattal, de az is igaz, hogy bizonyos eseteknél ehhez mesterségesen le kellett butítani a nyomozókat, hogy nekik ne jusson eszébe olyan ok-okozati variáció, amit majd Kitty tehet az asztalra. Ezek a szituk nem tudtak nem feltűnni, amikor Kittynek létjogosultságot kellett adni.

Számtalan ismertebb arcú színész is szerepelt egy-egy epizódban, de sajnos pont ebből lehetett tippelni arra, hogy nem lesz mellékes a karaktere. spoiler

A 7 évadból 6 alatt spoiler nagyon szerettem Watson (Lucy Liu) ruháit nézni, csinos volt bennük és szépek voltak a rucik. De mivel kellőképpen pikírt vagyok, egy idő után nem átallottam feltenni a kérdést: ezeket hol a bánatban tárolja? Mert amúgy ahogy telnek az filmben az évek, úgy nem változik Watson szobája, ugyanaz a lerohadt fal, bútor alig…Oké, mentem a témát egy gardróbszobával, nyilván az volt neki. Vagy mindjárt egy külön szint. És ha már Watson ízlése: annyiszor volt ágyban ébresztős jelenet, hogy nem tudtam nem észrevenni a mindig változatlan ágyneműt, amit nyilván azzal lehet magyarázni, hogy ebből lehetett egy pár garnitúra, hogy hetente háromszor tudja cserélni. Legalább háromszor, mert naponta többször öltözött tök más ruhába és dobta is a szelektívbe, mert többet sose láttam, szóval nem tudom elképzelni, hogy két-három egyforma garnitúrával megelégedett.
Tőle meg az volt rettenetesen unalmas, hogy folyton Ó-val (inkább ou) reagált, amikor egyéb válasz nem volt kéznél, és ezzel le is rendezett mindent. Az jó ötlet volt, hogy Watson odaköltözését a drog-rehab témához kötötték. A szőke hajat szerencsére csak a végén dobta be, valszeg a közepén otthagyom az egészet, ha előbb jön ez a kiváló ötlet.

Nem vagyok sem Holmes-, sem Cumberbatch- vagy RDJ -rajongó, felőlem bárki jó Holmes, aki eléggé bolond zseni ehhez. RDJ Holmes-szait asszem jobban szeretem, de Jonny Lee Miller testbeszéde, grimaszai azért elég jól hozzátettek a karakterhez, szóval szerintem annyi volt itt a gyengeség, hogy ezt a karakterformálást legalább erősségnek éreztem.

Némi áthallásos manipulációt néhány részbe bevittek (pl. MI), ami nekem sose tetszik, mert úgy véleményformáló tudat alatt, hogy pedig dehogy is akar direktben formálni, hiszen azt csak a karakter mondja, rossz az aki rosszra gondol.

Tetszett ez az erős barátság, jó volt az utolsó pár rész.
Holmes elég kemény következtetéseket volt képes levonni két padlón heverő szőrszálból, ehhez képest néha hamarabb összeraktam egy sztorit, mint ők a végére – de azért nézhető volt, csak kerülöm ezentúl, ahogy tudom.

Tetszett a dilis Holmes és a női Watson párosa. Bár nyilván nem eredeti az ötlet,mégis sikerült valami újat és izgalmasat belecsempészni.

A két Sherlock sorozat közül ez nőtt hozzám jobban, viszont objektívan a BBC-s adaptáció sokkal jobb és zseniálisabb. Itt viszont imádom a két főszereplőt, jót tett a történetnek, hogy ezúttal Watson nő, és New Yorkba költöztették őket. Örülök, hogy végre láthattam egy férfi-női barátságot, mindennemű romantikus kapcsolat nélkül, igazán üdítő volt. Voltak időszakok, amik nem annyira voltak érdekesek, de összességében jó kis sorozat. A kedvencem az utolsó évad lett, nagyon tetszett az a történetszál.

Nagy rajongója vagyok a BBC-féle Sherlocknak, de meg kell mondjam ez a változat sem rossz, legalábbis én látok benne potenciált. Egyetlen dolog nem tetszik, hogy New Yorkba lett helyezve a történet. Oké, tudom, hogy Sherlock itt is angol származású, de akkor is. Az viszont kifejezetten tetszik, hogy a BBC-féle verziónál bátrabban mertek Sherlock szerhasználatához nyúlni, itt tényleg exdrogos és nem csak afféle cigifüggő (amit mindig is béna döntésnek gondoltam a BBC részéről). Azoknak mondom, akik nem olvastak semmit Conan Doyle-tól: Sherlock a könyvekben ópiumfüggő.

Azt kifejezetten érdekes ötletnek tartottam, hogy úgy próbálták megfogni az egészet, hogy Watson nő. Ebben rengeteg potenciál van, és biztos, hogy nem valami silány „húzzunk le még egy bőrt róla”-utánzatot lő be. Nah de, hogy Lucy Liu?!!! Édesjóistenem, most komolyan!!! Ő meg a színészi játék fényévekre vannak egymástól. Itt is csak annyit tud felmutatni, hogy borzalmas cipőket húz…
Persze, nézem a sorozatot, mert Jonny Lee Miller nagyon jó. Igaz, nem annyira mint Benedict Cumberbatch, de azért nagyon rendben van ez. Sikerült a detektív alakját egy teljesen más oldalról megfognia (teljesen mindegy, hogy az eredetihez van-e köze, de a vonal az rendben van).