Sherlock és Watson (2012–2019) 80% 70★

Befejeződött, én is befejeztem. Összességében szórakoztatott, tetszettek az ötletek, csavarok, figurák.
Az utolsó 2 évadban elfáradtak az alkotók, jó is hogy lezárták, de a 2 legutolsó epizód szellemes volt.

Bár a klasszikus Sherlock Holmes figurát nem találom a sorozatban, mégis nagyon tetszik. :)

Őszintén szóval én még egy részt nem tudtam megnézni ebből a sorozatból, mert mindig inkább elkapcsoltam annyira semmilyen. Jonny Lee Miller még véletlenül sem Sherlock Holmes, attól, hogy folyamatosan jár a szája még nem lesz az. Annyira rosszul alakítja ezt a szerepet, hogy szerintem nála csak jobbat találhattak volna rá. Annyira szánalmasan erőltetett, hogy inkább kínos nézni. Az nem is kérdés, hogy Lucy Liu visz valami érdekességet a sorozatba, viszont őt meg úgy érzem, hogy visszafogják, egyértelműen nem engedik, hogy lejátssza a főnököt, pedig játszi könnyedséggel megtehetné ha engednék kibontakozni. Összességében borzalmas.

Valahogy az én kis belső fantáziavilágomban EZ a Sherlock Holmes áll jellemben, karakterben, stílusban, és külsőben a legközelebb az Igazihoz akit fejben elképzeltem.

Tudom, nagyon messze kerültünk a Doyle-féle eredeti történetektől, és esetektől, de akkor is ez a leginkább életszagúbb. Így egy Holmes-t ebben a korszakban sokkal hamarabb el tudok képzelni egy ilyen alapfelállásban mint amilyen a BBC-s feldolgozásban van.

Három részt néztem meg, és untig elég volt. A középszerűnél kicsit lejjebb lőném be valahová a sorozatot, unalmas és kiszámítható, újat nem mutat. A főhős ellenszenves, agresszív, az érzelmek maximum az ő egoista oldalán mutatkoznak meg, amúgy langymeleg tavacska az egész. Nem hiszem, hogy sokáig fogja húzni, engem minden esetre több rész nem érdekel.

Tetszett a dilis Holmes és a női Watson párosa. Bár nyilván nem eredeti az ötlet,mégis sikerült valami újat és izgalmasat belecsempészni.

A két Sherlock sorozat közül ez nőtt hozzám jobban, viszont objektívan a BBC-s adaptáció sokkal jobb és zseniálisabb. Itt viszont imádom a két főszereplőt, jót tett a történetnek, hogy ezúttal Watson nő, és New Yorkba költöztették őket. Örülök, hogy végre láthattam egy férfi-női barátságot, mindennemű romantikus kapcsolat nélkül, igazán üdítő volt. Voltak időszakok, amik nem annyira voltak érdekesek, de összességében jó kis sorozat. A kedvencem az utolsó évad lett, nagyon tetszett az a történetszál.

Nagy rajongója vagyok a BBC-féle Sherlocknak, de meg kell mondjam ez a változat sem rossz, legalábbis én látok benne potenciált. Egyetlen dolog nem tetszik, hogy New Yorkba lett helyezve a történet. Oké, tudom, hogy Sherlock itt is angol származású, de akkor is. Az viszont kifejezetten tetszik, hogy a BBC-féle verziónál bátrabban mertek Sherlock szerhasználatához nyúlni, itt tényleg exdrogos és nem csak afféle cigifüggő (amit mindig is béna döntésnek gondoltam a BBC részéről). Azoknak mondom, akik nem olvastak semmit Conan Doyle-tól: Sherlock a könyvekben ópiumfüggő.

Tetszik. Nem igazán Sherlock a szó megszokott értelmében, de egy jó sorozat. Miller akcentusa gyönyörű, és nekem tetszik a karakter megformálása is. A drogfüggős ív szépen föl van építve, látszik, hogy nemcsak egy kósza ötlet volt, amivel nézőket akarnak csalogatni, hanem tényleg közölni igyekeznek valamit a témáról: hogy az első látásra tökéletes élet valójában gyötrelmes is lehet, hogy ha be mersz engedni embereket, az segíthet, hogy a függő mindig függő marad stb.
Jaj, és érdemes tovább nézni az első pár résznél, javul.

Azt kifejezetten érdekes ötletnek tartottam, hogy úgy próbálták megfogni az egészet, hogy Watson nő. Ebben rengeteg potenciál van, és biztos, hogy nem valami silány „húzzunk le még egy bőrt róla”-utánzatot lő be. Nah de, hogy Lucy Liu?!!! Édesjóistenem, most komolyan!!! Ő meg a színészi játék fényévekre vannak egymástól. Itt is csak annyit tud felmutatni, hogy borzalmas cipőket húz…
Persze, nézem a sorozatot, mert Jonny Lee Miller nagyon jó. Igaz, nem annyira mint Benedict Cumberbatch, de azért nagyon rendben van ez. Sikerült a detektív alakját egy teljesen más oldalról megfognia (teljesen mindegy, hogy az eredetihez van-e köze, de a vonal az rendben van).