Sherlock és Watson (2012–2019) 80% 88★

Bár a klasszikus Sherlock Holmes figurát nem találom a sorozatban, mégis nagyon tetszik. :)

Őszintén szóval én még egy részt nem tudtam megnézni ebből a sorozatból, mert mindig inkább elkapcsoltam annyira semmilyen. Jonny Lee Miller még véletlenül sem Sherlock Holmes, attól, hogy folyamatosan jár a szája még nem lesz az. Annyira rosszul alakítja ezt a szerepet, hogy szerintem nála csak jobbat találhattak volna rá. Annyira szánalmasan erőltetett, hogy inkább kínos nézni. Az nem is kérdés, hogy Lucy Liu visz valami érdekességet a sorozatba, viszont őt meg úgy érzem, hogy visszafogják, egyértelműen nem engedik, hogy lejátssza a főnököt, pedig játszi könnyedséggel megtehetné ha engednék kibontakozni. Összességében borzalmas.

Valahogy az én kis belső fantáziavilágomban EZ a Sherlock Holmes áll jellemben, karakterben, stílusban, és külsőben a legközelebb az Igazihoz akit fejben elképzeltem.

Tudom, nagyon messze kerültünk a Doyle-féle eredeti történetektől, és esetektől, de akkor is ez a leginkább életszagúbb. Így egy Holmes-t ebben a korszakban sokkal hamarabb el tudok képzelni egy ilyen alapfelállásban mint amilyen a BBC-s feldolgozásban van.

Johnny Lee Miller-t jó színésznek tartom, de nagyon nem jött be ez a sorozat. Dr. Watson nő???

Befejeződött, én is befejeztem. Összességében szórakoztatott, tetszettek az ötletek, csavarok, figurák.
Az utolsó 2 évadban elfáradtak az alkotók, jó is hogy lezárták, de a 2 legutolsó epizód szellemes volt.

Végignéztük az Elementaryt és szokás szerint @BrigiHudacsko – nak igaza volt, hogy a legjobb modern feldolgozása a karakterekenek (még House-nál is jobb). Kiváló volt Joan Watson és az íve, a kettőjük kapcsolata. Nem mondom, hogy minden nyomozás izgalmas vagy érdekes volt.
Sőt, volt amin bealudtam, de szerencsére a központi dinamikákat sikerült konzekvensen kezelni. Sose próbálták őket romantikusan összehozni, végig megmaradt a kölcsönös elismerés, tisztelet, barátság és mély szeretet közöttük. Az addikció kezelése meglepően nyers és őszinte volt.
Annak ellenére, hogy amerikai stúdiósorozat volt, elkerültek egy csomó csapdát. Értékeltem, hogy többnyire tényleg nyomoztak és nem keveredtek minden második részben életveszélybe meg látványos autósüldözésbe, tűzpárbajba. Ráadásul rengeteg modern társadalmi problémát is jól ábrázoltak, kezeltek.
Tetszettek még ahogy a klasszikus motívumok, szereplők (Moriarty, Lestrade, Mrs. Hudson) sőt az esetcímek is feldolgozásra kerültek. Jonny Lee Miller minden gesztusa találó volt és én Ally McBeal óta rajongok Lucy Liu-ért, úgyhogy színészválasztás: no notes.
Szóval ha minőségi, szórakoztató Sherlock feloldogozást kersel meg is van.

Három részt néztem meg, és untig elég volt. A középszerűnél kicsit lejjebb lőném be valahová a sorozatot, unalmas és kiszámítható, újat nem mutat. A főhős ellenszenves, agresszív, az érzelmek maximum az ő egoista oldalán mutatkoznak meg, amúgy langymeleg tavacska az egész. Nem hiszem, hogy sokáig fogja húzni, engem minden esetre több rész nem érdekel.

Tetszett a dilis Holmes és a női Watson párosa. Bár nyilván nem eredeti az ötlet,mégis sikerült valami újat és izgalmasat belecsempészni.

Nagy rajongója vagyok a BBC-féle Sherlocknak, de meg kell mondjam ez a változat sem rossz, legalábbis én látok benne potenciált. Egyetlen dolog nem tetszik, hogy New Yorkba lett helyezve a történet. Oké, tudom, hogy Sherlock itt is angol származású, de akkor is. Az viszont kifejezetten tetszik, hogy a BBC-féle verziónál bátrabban mertek Sherlock szerhasználatához nyúlni, itt tényleg exdrogos és nem csak afféle cigifüggő (amit mindig is béna döntésnek gondoltam a BBC részéről). Azoknak mondom, akik nem olvastak semmit Conan Doyle-tól: Sherlock a könyvekben ópiumfüggő.

Azt kifejezetten érdekes ötletnek tartottam, hogy úgy próbálták megfogni az egészet, hogy Watson nő. Ebben rengeteg potenciál van, és biztos, hogy nem valami silány „húzzunk le még egy bőrt róla”-utánzatot lő be. Nah de, hogy Lucy Liu?!!! Édesjóistenem, most komolyan!!! Ő meg a színészi játék fényévekre vannak egymástól. Itt is csak annyit tud felmutatni, hogy borzalmas cipőket húz…
Persze, nézem a sorozatot, mert Jonny Lee Miller nagyon jó. Igaz, nem annyira mint Benedict Cumberbatch, de azért nagyon rendben van ez. Sikerült a detektív alakját egy teljesen más oldalról megfognia (teljesen mindegy, hogy az eredetihez van-e köze, de a vonal az rendben van).