Sherlock és Watson (2012–2019) 80% 56★

Johnny Lee Miller-t jó színésznek tartom, de nagyon nem jött be ez a sorozat. Dr. Watson nő???

Bár a klasszikus Sherlock Holmes figurát nem találom a sorozatban, mégis nagyon tetszik. :)

Valahogy az én kis belső fantáziavilágomban EZ a Sherlock Holmes áll jellemben, karakterben, stílusban, és külsőben a legközelebb az Igazihoz akit fejben elképzeltem.

Tudom, nagyon messze kerültünk a Doyle-féle eredeti történetektől, és esetektől, de akkor is ez a leginkább életszagúbb. Így egy Holmes-t ebben a korszakban sokkal hamarabb el tudok képzelni egy ilyen alapfelállásban mint amilyen a BBC-s feldolgozásban van.

Három részt néztem meg, és untig elég volt. A középszerűnél kicsit lejjebb lőném be valahová a sorozatot, unalmas és kiszámítható, újat nem mutat. A főhős ellenszenves, agresszív, az érzelmek maximum az ő egoista oldalán mutatkoznak meg, amúgy langymeleg tavacska az egész. Nem hiszem, hogy sokáig fogja húzni, engem minden esetre több rész nem érdekel.

Tetszett a dilis Holmes és a női Watson párosa. Bár nyilván nem eredeti az ötlet,mégis sikerült valami újat és izgalmasat belecsempészni.

Nagy rajongója vagyok a BBC-féle Sherlocknak, de meg kell mondjam ez a változat sem rossz, legalábbis én látok benne potenciált. Egyetlen dolog nem tetszik, hogy New Yorkba lett helyezve a történet. Oké, tudom, hogy Sherlock itt is angol származású, de akkor is. Az viszont kifejezetten tetszik, hogy a BBC-féle verziónál bátrabban mertek Sherlock szerhasználatához nyúlni, itt tényleg exdrogos és nem csak afféle cigifüggő (amit mindig is béna döntésnek gondoltam a BBC részéről). Azoknak mondom, akik nem olvastak semmit Conan Doyle-tól: Sherlock a könyvekben ópiumfüggő.

Bármennyire is szeretem Jonny Lee Miller-t, kétkedve álltam a sorozat előtt. Minden átpakolnak Amerikába, Watson nő, Sherlock exdrogos… ajajaj!
De jó lett. Miller viszi a hátán természetesen a sorozatot, de ez is a dolga a címszereplőknek. Tetszenek az egyes átírások, sikerült egy újabb oldalról megfogni Sherlock Holmes karakterét úgy, hogy még hiteles is maradjon.

Tetszik. Nem igazán Sherlock a szó megszokott értelmében, de egy jó sorozat. Miller akcentusa gyönyörű, és nekem tetszik a karakter megformálása is. A drogfüggős ív szépen föl van építve, látszik, hogy nemcsak egy kósza ötlet volt, amivel nézőket akarnak csalogatni, hanem tényleg közölni igyekeznek valamit a témáról: hogy az első látásra tökéletes élet valójában gyötrelmes is lehet, hogy ha be mersz engedni embereket, az segíthet, hogy a függő mindig függő marad stb.
Jaj, és érdemes tovább nézni az első pár résznél, javul.

Azt kifejezetten érdekes ötletnek tartottam, hogy úgy próbálták megfogni az egészet, hogy Watson nő. Ebben rengeteg potenciál van, és biztos, hogy nem valami silány „húzzunk le még egy bőrt róla”-utánzatot lő be. Nah de, hogy Lucy Liu?!!! Édesjóistenem, most komolyan!!! Ő meg a színészi játék fényévekre vannak egymástól. Itt is csak annyit tud felmutatni, hogy borzalmas cipőket húz…
Persze, nézem a sorozatot, mert Jonny Lee Miller nagyon jó. Igaz, nem annyira mint Benedict Cumberbatch, de azért nagyon rendben van ez. Sikerült a detektív alakját egy teljesen más oldalról megfognia (teljesen mindegy, hogy az eredetihez van-e köze, de a vonal az rendben van).