Seoreunijiman Yeolilgobibmida (2018–2018) 93% 25★

Abszolút 10 csillagos. Később megpróbálok normális értékelést is írni. :)

Ez a sorozat egy csoda és én egyszerűen imádtam!
Végig izgultam az egészet, nevettem is, sírtam is és ez az egész a sorozat alatt így ment. Nem találtam benne hibát, teljesen elvarázsolt az egész.
A történet egyszerű, nincs túlagyalva és bonyolítva, nem túl sok és nem túl kevés. Nincsenek felesleges elemek és lezáratlan szálak. Több apró történetet kapunk, hogy végül minden egy egészet alkosson. A szereplőket tekintve én megvagyok elégedve, mert jól játszottak. Szerintem nem volt olyan karakter, akit ne kedveltem volna meg a végére, és ez sokban a szereplőknek köszönhető. Ami nekem óriási pluszt jelentett a sorozatnál, az elgondolkodtató megszólalások és, hogy minden részben tanultam valami apróságot.

Egyszerűen imádtam!!! Végig azon idegeskedtem, hogy mikor fog már mindenki számára kiderülni, hogy akkor most pontosan mi is van. A sorozat szó szerint húzza az ember idegeit, de mellette a romantikusabb jelenetek megdobogtatják a szívét. Ezért csak ajánlani tudom:)))

Még csak a 12.résznél tartok, de nagyon tetszik. Már előre sajnálom a srácot, annyira kedves, törődő vele, de biztos a nagybátyja a befutó a végén. Azért is érdekes ez, mert a lánynak olyan, mint most is 17 éves lenne, tehát belegondolva neki is az lenne természetesebb, ha a fiatal fiúhoz vonzódna, nem az ahjussihoz. Jennifer nagy forma, nagyon komoly, remélem többet meg lehet tudni róla a végéig. Na de hogy a lány pont egy féltékeny riválisával találkozzon, aki nem is szól neki, hogy ismeri. Még egy ilyen fogódzó is jobb, mint a semmi, pláne hogy gondolom tőle nem sok jó várható…
–
Végignéztem. Sírtam, a betétdalokat is lefordította vajandi, hála érte, azokon egyenesen cefetül bőgtem. :D
Nagyon sok érzelmet, gondolatot mozgatott meg bennem ez a sorozat, nem is gondoltam volna. A végén, amikor az egyik betétdalt hallgattam, akkor fogalmazódott meg bennem határozottam. Tavaly váltam el, 13 évig voltam együtt a volt férjemmel. A bíróság után csináltam magamról egy szelfit a kocsiban. Mosolygok rajta, felszabadultam. (Persze, ez azért nem ilyen egyszerű. Az ilyen életeseménynek is van egy gyászfolyamata.) Ez rímel a 13 évnyi kómára vagy „önbüntetésre” , csak sajnos én nem 30 évesen kezdtem újra az életem… És persze én nem egy sorozatban élek, szóval a többi már nagyon nem passzol, de maga ez a tény mégis hol a nő, hol a férfi gondolataival szinkront teremtett.
Egyébként Jennifer: sajnáltam. Érdekelt a múltja, de nem számítottam erre. Nagyon nehéz lehetett neki, de erős volt. Számomra nem derült ki, ki volt az a nő, aki kereste, illetve az a férfi. Lemaradtam volna valamiről?…
Az összes szereplőt (meg)szerettem, olyanok voltak tényleg, mint egy nagy, szeretetteljes család. Mindenki ilyet szeretne, de ha jól sejtem, csak nagyon keveseknek adatik meg.
Sok szomorú pillanat van a sorozatban, szóval határozottan zsepis, de a megható vagy kedves, viccesebb oldalt is nagyon szerettem, és szerencsére azokban is bővelkedik.