Sacra Corona (2001) 53% 36★

Az a baj, hogy önmagában nem lenne rossz az ötlet, de akármilyen profi alkotó Nemeskürthy is és Koltay is, ez a fajta játékfilm nem az ő műfajuk. A cselekményvezetés zavaros, az oktatónak tűnő jelleg töredezettebbé teszi, mint kellene, és sok helyen nagyon fantasy kinézete van egy elvileg történelmi filmnek. Eléggé kár érte, de azért meglepő módon így is nézhető.

Hát nem segített rajta az idő… Bevallom, anno nagyon kimaradt, nemcsak a film, hanem a körülötte zajló mérhetetlenül sokféle sárdobálás is. Nem is szeretném elintézni annyival, hogy szörnyű és kész, mert ez a megtisztelő lehúzás a Honfoglalásnak járna, márpedig tőle a Sacra Corona nagyságrendekkel jobb, de még így sem igazán jó.

Legfőbb problémája, hogy olyan, mint egy drámatagozatos diákok által felolvasott gimnáziumi történelemkönyv. Szörnyen didaktikus úgy szövegeiben, mint narrációjában, mivel pusztán a rendezés nem tudja összefogni a cselekményt. Megvannak a hatalmas, epikusnak, nagy jelentőségűnek szánt vagy annak gondolt (főleg egyébként inkább gondolt) jelenetek, a színészek pedig olyan, de olyan átszellemült tekintettel próbálják kifejezni az őket átható nagyszerű érzéseket, hogy a derítőlap adja a másikat. Ám mindeközben magukat a jeleneteket és a nagy nézéseket alig köti össze valamiféle belső irányadó fonal – hacsak nem ezek a bizonyos erőltetett párbeszédek, monológok, narrációk, amik természetesen száz százalékban hiteltelenek. Az itt bemutatott idea a történelemről, a középkori politikáról, uralkodói habitusról, ambíciókról és miliőről idegesítően kisiskolás, idealista és nyálas, nem hisszük el és nem is tudunk vele azonosulni. Pedig az elvárás nem a Trónok harca, meg a Rettenthetetlen lenne, hanem valami valószerűbb, érdekesebb, valami, ami nem egy bábszínház és a színre vitt 77 magyar népmese lelkületéhez áll közel, és főleg nem csak nyomokban tartalmaz színészi munkát.
Az alkotók közül senki sem állt a helyzet magaslatán, és itt megint mutogathatunk a szocialista filmgyártás bezzegjeire, szemben a rendszerváltás utáni 10-15 év borzadalmas lejtmenetével: hogy miféle logikai vektor, törvényszerűség vezet el az Egri csillagoktól, A koppányi aga testamentumától, vagy az akár csak a tévében vetített Tenkes kapitánya sorozattól a Sacra Coronáig és a Honfoglalásig. Tény, a Sacra Corona végső formájában lélektelen, az írás és a rendezés szintjén szinkronizálatlan, nem túl szép, epikusságában és jelentőségtudatában inkább nevetséges, túllihegett alkotás. Összevetni a műfajban idehaza abszolút etalonnak kikiáltható Egri csillagokkal egyenesen prosztó dolog lenne, és ez még csak nem is ízlés kérdése, a látványosan eltérő minőségi szintek ordítanak. Vegyük ehhez hozzá, hogy a Sacra Corona készítői jól érezhetően meggyőződésből, elhivatottságból dolgoztak, nagyon akartak, és ehhez képest sültek fel könyörtelenül. Itt törvényszerűen muszáj a rendszerváltás utáni politikai kurzusok kulturális helyezkedéséről is beszélnünk: ez a két film, illetve a kilencvenes évek végén elindult Heti Hetes tán együtt több, máig érezhető kárt okozott a mindenkori magyar jobboldalnak, mint bármi abban az érában, hisz tulajdonképpen közös platformra hozták a közbeszédben a konzervatív történelemszemlélettel az igénytelenséget, a túllihegett, történelmi szempontból hamis nemzettudatot és ezek pazarló, pénzpocsékoló megjelenítését. Nem jó ómen, és lám, a magyar filmgyártás azóta sem tud igazán mit kezdeni ezzel a bizonyos magyar történelem tematikával…

Rossz film, elpazarolta és nevetség tárgyává tette egyébként kimondottan izgalmas és érdekes témáját. Ez nagyobb probléma és úgyszólván bűn, mint simán az, hogy rossz!

Lehet, hogy én vagyok az egyetlen az országban, de nekem ez a film kifejezetten tetszett anno. :) Szarvas Attila és Horkay Péter alakítása számomra emlékezetes volt, még a Sobrit is megnéztem miattuk.

A legnagyobb baj, hogy Nemeskürty István irodalom- és filmtörténésznek nagyszerű, de forgatókönyvet nem igazán tudott írni. A szereplői bejönnek, felmondanak pár történelmi tényt, aztán kimennek. Információmorzsákat kapunk cselekmény helyett, és ez egy filmnél kifejezetten hátrány.

Amúgy sokkal nézhetőbb volt, mint amire számítottam, a Honfoglaláshoz képest ez mestermű. Rengeteg hibája van (és ennek csak egy része a látvány – a forgatókönyv valóban nem sikerült a legjobbra), de tényleg vannak jó pillanatai, és a modern kor előtti magyar történelmet bemutató katasztrofális filmek közt tényleg egész jónak számít. A Lászlót alakító színész egész jó volt, de ennyire gány lehet az eredeti hangja, hogy Selmeczi Rolandnak kellett szinkronizálnia? Mindenesetre az összhatás így egy kicsit olyan „szegény ember Aragornja” lett.