Rémálom az Elm utcában (2010) 59% 108★

Jézusmáriaszentjózsef, mi a jó spoiler csinálták meg ezt a filmet? A nyomában sem érhet az igazi Rémálom az Elm utcában film sorozatának, még Freddy Krueger karakteréhez sem. Mi a jó fenét képzeltek? A szereplők válogatása egyszerűen szörnyű, még az sem segített rajta, hogy Kellan Lutz volt az egyik. Most nagyon dühös vagyok, így elszúrni egy jó filmet. Marhára volt ijesztő, annyira, mint ide a hold meg vissza muhahaha. :-D :-D

Nem volt rossz film, de azért annyira jó se! Egy- két rész ijesztő volt, szerintem egyedül nem néztem volna meg, de így társaságban jó volt! :D Azért egy két dolgot nem értetem, még a végén sem, de hát ez van! Értékelés: Történet:5/4 Maga a történet jó volt, és a helyszínek is tetszettek! :D Szereplők: 5/5 Annyira nem voltak gázak a szereplők, akit nem bírtam az mondjuk korán meghalt! Zene:5/5 Jók voltak a íjnesztegezős zenék! :D Vége:5/4 Mondjuk ez nem nagyon értetem! Összegzés:10/7 Nézhető volt! :D

Hát-hát.
Nem mondom, hogy látványban gyenge, de mégis…
minden más téren unnnntam. Nem gondoltam, hogy egy tucat-tinihorror tárul majd elém.
Ejj, azok a régi szép idők. Robert Englund nélkül nem rémálom a rémálom.

Ez nemcsak remake-nek rossz, hanem filmnek is. Engem nem zavar, hogyha a készítők mernek újítnai, de egy jó alapot lebutítani totál hülyeség. A szereplők idióták, a sztori helyenként túl lassú, aztán minden előkészítés nélkül begyorsul. Freddy Frédy meg kb. annyira ijesztő, mint egy kiscica. Ezt tényleg kár volt megnézni, Englund nélkül mégsem műkődik a dolog…

Egy, kettő,
Freddy újra eljő…
… bár ne tette volna!
Wes Craven 1984-es filmje egy igazi klasszikus, mely megteremtette az egyik legikonikusabb slasher gonosztevőt, Freddy Kruegert. A film sikeres volt, kapott egy rakás változó színvonalú folytatást, Krueger pedig igazi popkulturális ikon lett. Sajnos a remake hullám őt is elérte és 2010-ben a mozikba került ez a filmnek nevezett valami, amin nem hogy félni nem lehet, inkább álomba ringatja a nézőt.
A sztori nem próbálja teljesen követni az eredetit, ámbár olykor-olykor bedob egy-egy ikonikus pillanatot. A vicc az, hogy ezek teljesen lelketlenek, hatástalanok. Craven mozijában sokkoló és brutális volt, ahogy Tinát szétcincálja Freddy a plafonon, itt viszont inkább nevetséges. A falból előjövő CGI álomrémre pedig nincsenek szavak. A borzalmas talán jól jellemzi a hatástalanságát és az effekt minőségét.
Craven filmjében az álmok is messze kreatívabbak voltak, pedig abban még nem voltak olyan sokszor már beteg helyszínek, mint egynéhány folytatásban. Mégis, az iskolai folyosó, a pince vagy épp egy mezei fürdőkád is borzongató helyszínekké lettek varázsolva. Emellett ügyesen voltak meg a váltások az álmok és az ébrenlét között, olyannyira, hogy tényleg éreztük Nancy fokozatosan kattan be emiatt.
Itt orrba-szájba álmodik mindenki, még a medencében is! Az álmokban pedig nem sok fantázia van. Talán az osztálytermes volt a legjobb, ahogy Freddy a tábla előtt áll. De összességében az alkotók egyáltalán nem éltek a technika adta lehetőségekkel, maradtak a legegyszerűbb dolgoknál, szóval itt is van pince, konyha, fürdőkád…
A ’84-es változatban egész szerethető csapatot sikerült összehozni, így Rod hiába volt egy seggfej, azért a néző még vele is tudott azonosulni. Aztán ott volt a fiatal Depp, aki pedig egy tök szimpatikus figurát alakított, Langenkamp pedig aranyos volt, ámbár színészi tehetsége azért kérdéses. De ennek ellenére jól hozta Nancy figuráját, mert át lehetett érezni a helyzetét.
Itt kapunk egy rakás jellegtelen fiatalt. A szőke cicababát, a hülyegyereket, aki majd börtönbe kerül, van a fura srác, meg itt van Nancy is. Na én Rooney Mara-tól nem láttam sok filmet, talán egyet ezen kívül, szóval nem akarom leszólni, de azért amit itt nyújtott az kritikán aluli. Végig olyan fejet vág, mint aki be van állva, semmi egyénisége nincs. Egyáltalán nem érzed, hogy fokozatosan csavarodna be az álmoktól. Ezt azzal igyekeznek kiküszöbölni, hogy elkezdik magyarázni a mikroálmokat meg mindenféle hülyeséget.
És ott van ugye a kulcsfigura, Freddy. Englund az évek alatt eggyé vált a karakterrel, szóval nem csoda, ha fenntartásokkal ül le az újrázás elé a néző. Mégis, Haley egész jó volt a szerepben. Az már más kérdés, hogy az alkotók szinte semmi teret nem adtak neki, hogy félelmetessé tegye a figurát. És ebből adódik a film egyik legnagyobb hibája. Nem érzed Freddy jelenlétét. Ébren vannak a főhősök, de nem izgulsz, hogy basszus el ne aludj, mert Freddy ott vár rád, már most is! Az meg, hogy már itt egy részen belül túlmagyarázzák a múltját, szinte rosszabb mint az eredeti folytatásaiban.
Szükségtelen film, mely még egy minimális hangulatot sem volt képes teremteni.

Én úgy ültem neki, hogy ezt mindenki lehúzza, így úgy voltam vele, hogy legyek túl rajta (a rosszon) először aztán jöhetnek a régiek (egy kihívás miatt). Be kell valljam, átverve érzem magamat! Alapjáraton nem egy ritka sz*r film. Oké, hogy még nem láttam a régieket, de csak nem lehet ilyen rossz azokhoz képest, hogy itt ötnél kevesebb csillagok röpködjenek. (Majd visszatérek erre, ha megnéztem az eredetit is.)
Én tökre éltem. Jó volt a story, gondolom ugyanaz, mint a régiben és talán van benne 1-2 újítás. Engem a karakterek nem zavartak, meglepő is volt. Mondjuk Kyle Gallner miatt is néztem meg, meglepődtem, hogy nem hulott el a karaktere már a film elején vagy a közepén. Valamint nem tudom, engem nagyon vonz ez a „vegyük le a fényt és a telítettséget” dolog, és lehet amiatt is tetszik :,) Az biztos, hogy Freddy jó hülyén nézett ki ezzel az arccal, de néha vicces volt.

Freddy Krueger sem az én sorozatgyilkosom, az is biztos.

Ez is inkább egy tini horror lett. Nincs benne se durva jelent se ijesztő rész. Gondoltam ha már egy régi klasszikushoz nyúlnak, akkor megspékelik valami modern rettegéssel, de ez inkább rettenet. Na jó azért annyira nem volt rossz. :)
Freddynek nagyon fura a feje, már hozzászoktam a régihez.

Nem volt rossz, egynek elment. Viszont sokat rontott a filmen, hogy a Nancy-t játszó színésznő szörnyen játszott.

Valóban nyomába sem érhet az 1984-es Wes Craven-féle Rémálomnak.
Szerencsére azt a hibát nem követték el, mint a ’98-as Psycho készítői, és nem másolták le kockáról-kockára az eredeti filmet.
Vannak benne jelentős változtatások Craven filmjéhez képest. Akár még jó is lehetett volna, de valahogy nem működik. Nem tudom, hogy ez a színészek, a rendező, a forgatókönyv hibája, vagy csupán az eredeti film rajongójaként nem tudom elfogadni.
Sajnos tényleg egy szimpla, lényegében élvezhetetlen tini horror.
Azért egyszer meg lehetett nézni (igaz, csak két részletben sikerült, mert eléggé untam).