Porontyok (1979) 68% 37★

A terápiás ülések nagyon erőteljesre sikerültek, mintha csak a Jelenetek egy házasságból (1973–1973)-t néztem volna. Sok dráma nem hozza ezt a színvonalat, egy horrortól pedig egyáltalán nem vártam ilyen minőségű színészi játékot. Akinek valamilyen konfliktusa van a szüleivel, számára kifejezetten könnyen átélhetők lesznek egyes jelenetek.
Megértem, ha valaki szerint a belső indulatok ilyesfajta formába öntése túlságosan leegyszerűsített és nyers. Nálam mégis működik, Cronenberg talán az egyetlen, akinél a gore jelenetek alatt nem a szememet forgatom, hanem kifejezetten élvezem nézni, van érzéke hozzá.
„…Mindennapi Cronenbergünk add meg nekünk ma…”

Hát fúj!!! Cronenbergben nem lehet csalódni, már azt hittem, csak egy sima horror lesz, aztán tessék, bele a képembe. Ezt neked!
Újabb beteg Cronenberg-film. A testhorroron túl szerintem nagyon érdekes volt már a felütése is, hogy színpadon játszódó jelenettel indít, és ez a pszichiáter (Oliver Reed nagyon jó volt) és Nola jeleneteiben mindig visszaköszön, hiszen mindketten végig szerepet játszanak. Érdekes volt a történet is, a vége meg nagyon cronenberges.
Nekem tetszett, de a Videodrom az egyik kedvenc filmem, szóval lehet, hogy ezzel kisebbségben maradok.

Nem tudom hova tenni ezt a filmet; érződik rajta a mélység, hogy itt valamit nagyon meg akart mutatni Cronenberg, de kissé kiforratlannak tűnik nekem. Talán szó szerint vette, hogy az őrület és düh testet ölt a testen belül, túlburjánzik a lelken, nem tudom. A maga idejében megrázó lehetett, nekem most viszont kevés volt. A kezdés, a terápiás beszélgetés színpadiassága viszont nagyon erős volt, azt a vonalat végig lehetett volna tartani, szerintem ebben az esetben kellően beleroppantam volna. Így nem.

A pszichoterápia nagyon ingoványos talaj, David Cronenberg pedig jól használta ki az ebből adódó lehetőségeket. Az első perctől az utolsóig fennmaradt a feszültség. Nem kellett a végéig várni, hogy fény derüljön a titokra de maradt benne szufla így is. Samantha Eggar önmagában elég creepy jelenség voltspoiler. Nem mondhatnám, hogy gyenge a gyomrom de a nyolcvanvalahanyadik perctől volt részemről némi öklendezés. Ezt szívesen kihagytam volna de ettől eltekintve tetszett a film.

A film nekem egy kicsit kusza volt, hogy mit is akart ezzel Cronenberg. Viszont amiket eddig láttam tőle, azok közé tökéletesen beilleszkedik. Egy kicsit misztikus, elképzelhetetlen, hihetetlen, ahogy a filmjei általában. A pszichodráma túlzásba vitt esete.

Ez mi volt? Hittem Stephen Kingnek, az ő ajánlására néztem meg. De többet nem hiszek neki.
Sehonnan sehová, nincsenek válaszok, csak gagyi történések, és az ígéretes felvezetés után vérlocs-pocsba, belső szervek nyalogatásába fullad az egész.