Pluto (2023–2023) 81% 15★

Anno nagyon régen (mondjuk csak a remake-animesorozatban) láttam Tezuka Osamu Tetsuwan Atom-történeteinek egy részét, köztük a Greatest Robot on Earth c. csodát is, amely azonban a legtöbb epizóddal ellentétben nem igazán nyűgözött le. Az érdekes koncepció gyorsan lement, a vége pedig akkora hülyeség volt, hogy az komolyan fájt. Aztán évtizedekkel később jött Urasawa Naoki, akinek megtetszett a történet, és elkészítette minden idők egyik legkiválóbb sci-fi bűnügyi mangáját. Mivel alapvetően a 2009-es befejezés óta mindenki erre várt, ezért hiába a Netflix szerezte meg a megfilmesítés jogát, ezúttal igen jó munkát végeztek. A megvalósítás kitűnő, hangok és képi szinten is jó lett benne minden. A cselekményvezetés lassú, és bár viszonylag sok akció van benne, ezek is háttérbe szorulnak, hiszen a történet sokkal inkább világának filozófiáját, a háttérből eredő kemény erkölcsi és lelki folyamatokat vizsgálja inkább, miközben végig meg tudja tartani a nyomasztó stílust és a helyenként igencsak elgondolkoztató gondolatmenetet. Persze Urasawa nem csak az eredeti történet elemeit tette bele (bár azokból mindent átvitt, szóval ha valaki azt látta, a lényegi elemekben kevés meglepetés lett), hanem egy csomó új részletet is hozott, illetve hozzáadott más Tetsuwan Atom fejezetekből is részleteket (Blau1589 karaktere egyértelműen a Blue Knightból jön). Mindehhez azt mondom, hogy nagyon felnőtt és nagyon nehezen emészthető lett a Pluto, de pont ezért tudom mindenkinek ajánlani, akinek van türelme egy ilyen kaliberű rejtély kibontásához.

Vegyes érzelmeim vannak. Nem mondnám, hogy kifejezetten happy-end ez a történet, de mégis jó volt, elgondolkoztató. Engem hangulatában teljesen a Cowboy Bebop – Csillagközi fejvadászok (1998–1999) sorozatra (nem a film, hanem az anime) emlékzetet.