Egy igaz történet a történelem egyik legnagyobb hamisítási ügyletéről, amelynek központi alakja a hamisítók „királya”, Salomon Sorowitsch, Sally volt. A férfi kicsapongó, törvényenkívüli életet élt a náci világban egészen addig, amíg Friedrich Herzog le nem tartóztatta és a mauthauseni… [tovább]
Kedvencelte 1
Várólistára tette 19
Kiemelt értékelések
balagesh
Igazi meglepetés. Klasszikus, tévéfilmes kinézet, aminél anyagi korlátok miatt fel sem merülhet a valóság imitálása, hanem filmszínházasan másolják és érzékeltetik a valóságot.
A történet egy érdekes szituációt mutat be, amelyben nincsenek tökéletes válaszok, csak helyesek. Van tehát egy etikai probléma, amihez nagyon jó kis színészgárdát hoztak össze.
Vannak ezek a nem egyszer kifejezetten durva arcú, de nagyon karakteres színészek, akikre lehet építeni. Karl Markovics teljesen jól hozza az alvilági fickót, aki egyszerre művésze a szakmájának, és még az érzelmi élete sem silányodott el teljesen. A csoportjának, mondhatni, jó világa van a koncentrációs táborban, ami megint felveti a kollaboráció örök problématikáját. Hol kezdődik, mi számít annak, minden szituációban ugyanaz érvényes-e? Konrkétabban: csak az-e a kemény fickó, aki behúzza a kéziféket, és még egy kapavágást sem hajlandó tenni, lőjjék csak le nyugodtan, vagy az, aki a túlélés közben be tud vinni egy-két mélyütést. A tábor felszabadulásának jelenete is mesteri ebből a szempontból, ahogy a kalickában és a teljes nyomorban tartottak találkoznak.
Érdekes ellenpólus a karrierista náci, aki nem a karakterisztikusan elvakult meggyőződéses robot, és ez is a film előnyére szolgál.
Jó kis film ez. Egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő.
+ Most nézem csak, aki eddig csillagozta, mind jókat adott neki.
TLD
Salomon Thug Life Sorowitsch bankjegyek és különböző okmányok hamisításával, ezen kívül néha festészettel foglalkozik. Öntörvényű, független és bár megvannak a maga elvei, még zsidóként is apolitikus marad a náci rendszer kiépülése közben. A totalitárius rendszerek viszont arról híresek, hogy totálisan másznak bele mindenki életébe (a filmben szó szerint az ember hálószobájába) és válaszút elé kényszerítik az egyént. Salomont deportálják, ám a nácik hamar felfigyelnek sokoldalú tehetségére, s ennek következtében egy kis csapattal együtt kivételesen jó kondíciók között tartják a táborban, ha cserébe pénzhamisítással segítik a háborús gépezetüket – Remény rabjai világháborús kiadásban.
Ez a film komoly morális dilemmákra keresi a választ kis helyeken, viszonylag kevés szereplővel. A szereplők eszméletlenül jól el lettek találva, nem sokat beszélnek és mégis komplexek, motivációjuk pedig érthető.
Két pénzhamisító rab, rajtuk keresztül két elv feszül egymásnak:
– Salomon patentül hamisít, segít a náciknak, számára a túlélés a lényeges (nem érthetetlen életcél a holokauszt közepén). Nem önző ember ugyanakkor, hiszen csapatára, barátaira vigyáz, nem árulja el őket.
– Vele szemben áll Adolf Burger, aki inkább meghal, mintsem hogy segítse a nácikat, szándékosan szabotálja tehát az elkészített hamis bankjegyek minőségét, de ezzel kockára teszi a csapata életét (ha kiderül, persze végük).
Szűk helyszíneken és rövid, de feszültségterhes párbeszédekben kibontakozó konfliktusuk teljesen lekötött és vitte előre a filmet, a „megoldás” pedig elgondolkodtató volt spoiler
(A német őrök között van kisebbségi komplexusos szadista és karrierista „átlagember” is, tehát a nácik ábrázolása sem egyoldalú.)
