Párhuzamos anyák (2021) 27

Parallel Mothers · Madres paralelas
120' · spanyol · dráma 16

1 díj · 3 jelölés

Két egyedülálló nő ugyanazon a napon ad életet gyermekének. Közös kórterembe kerülnek. Kiderül, hogy egyikük terhessége sem volt tervezett. A középkorú Janis repes az örömtől, míg a kamaszkorú Ana traumaként éli meg, hogy anya lett. A kórház folyosóján Janis vígasztalni próbálja Anát. Pár mondat… [tovább]

spanyol · angol

Szereposztás

Penélope CruzJanis
Rossy de PalmaElena
Aitana Sánchez-GijónTeresa
Daniela Santiago
Milena SmitAna
Julieta Serrano
Israel ElejaldeArturo

Kedvencelte 1

Várólistára tette 66


Kiemelt értékelések

Pistacchio

A magyar premier előtt egy hónappal láthattam moziban. Nagyon tetszett, mint az előző Almodóvar filmek. Kicsit másként képzeltem a történetet, ezért kellemes meglepetés volt. Tetszett az is, hogy történelem és politikai utalások is voltak benne. Penélope Cruz még mindig nagyszerű.

MrsAbbie

Nekem tetszett. Na nem mondanám 10*-nak, hiszen én kicsit jobban belehaltam volna, vagy Janis volt erősebb..?- de akkor is, vagy akkor sem hiszem el, vagy fura. A „testvér” pedig a végénél fura érzéseket váltott ki belőlem, mert nem tudtam, vajon hány hónap telt el a film -talán- csúcspontja óta.., és gy olyan gyorsnak tűnt.
A film egyébként krónológiai sorrendben (egy kivétel) halad, folyamatosan ugrik előre az időben, könnyen érthető.
Van benne szerelem, meg vonzódás, meg tanácstalanság, meg olyan egymásra találás, amit a szeretet és a gondok-bajok szülnek.
Néhol kevés, néhol épp elég, de nekem tetszett. Nem pörgött, egyszerű, mégis van némi mondanivalója.Többször nem nézem meg, de emlékezetemben fog maradni a története miatt.

Junes 

Nagyon más, mint Almodóvár korábbi rendezései. Számomra a Dolor y Gloria volt a csúcs, mintegy összegzése a korábbi munkáinak. Ez valami teljesen más vonal, sokkal inkább elnagyolt érzelmekkel.

Olyan érzésem volt, mintha lenne egy kerettörténet, mely közrefog egy teljesen más történetet. Összeértek, össze is fonódtak a szálak, mégis mintha csak távoli kapcsolódás lett volna érzelmi távolságtartással.

A kerettörténet a spanyol polgárháborúban elhurcoltak, meghaltak felkutatásáról, a család történetének, be nem fejezett megemlékezéseinek lezárásáról szól. A jelenlegi helyzetben a záró idézet, valamint a feltárt sírba fektetett archeológusok képe rendkívül erős, szíven ütő volt. Akármennyire is próbáljuk eltüntetni a háború nyomait, a történelem akkor is fennmarad.

A köztes történetben két, egymástól egy nemzedéknyire álló nő anyasághoz, a megszületett gyermekéhez, saját magához, a férfiakhoz, családjához és egymáshoz való viszonyát figyelhetjük meg. Az erőteljes érzelmi töltöttség lehetősége ellenére a jeleneteket elnagyoltnak, felszínesnek, semmitmondónak éreztem. Sokat akart meríteni, hogy aztán végül üres maradjon a marka. Szinte minden bele lett pakolva, ami megindíthatta volna a nézőket, ám mintha csak fellendítette volna a fátylat egy titkos ajtóról azzal, hogy no, akkor majd ide valamikor egyedül bemehetsz, most már tudod, hogy merre a bejárat.
Almodovar ezen filmje sajnos egyszer nézős a számomra :(


Hasonló filmek címkék alapján