Papírpókok (2020) 58% 6★

Gonosz egy film ez. Mindent úgy finomhangol, hogy szinte már hazugnak kell neveznem. Nem cseszte fel végtelenül az agyam, és filmként még dicsérnem is kell az alakításokat, de a valóságtapasztalatom állandóan tiltakozott közben. Egy nagyon magas érzelmi intelligenciával rendelkező lány áll a történet középpontjában, aki az első jelenetekben is tökéletesen kezeli az érzelmileg sérült és már akkor is nagyon bántó (mérgező) édesanyját. Egészen csodaszerű, ahogy különféle szitukon átvergődi magát a csajszi. Végig egészségesen, racionálisan cselekszik, beszél mindenkivel, akivel csak tud, és nem akad fenn a teljesen hiábavaló küzdelmen. Gonosznak neveztem a filmet, mert egy reménytelen helyzetet mutat be menedzselhetőként, és közben mégis ennek a lánynak kell elhordoznia a terheket. Ezzel az a baj, hogy a hétköznapokban nem történik egy életben 276 csoda, nem alakulnak jól a dolgok, és ahogy a magánnyomozó is megfogalmazza, vannak fuldoklók, akiket nem lehet megmenteni, és még a mélybe is ránthatnak. Veszélyt jelenthet sugallni az áldozatvállalás szükségességét és értelmességét. Nem, az lutri. Alacsonyak a nyerési arányok. A történet bosszant tehát a maga idealizált csapongásával. Magával ragadhat a pszichotikus állapotba került anya szenvedése, lenyűgözhet a végtelenül egészséges lelkű lány, de nagyon fel van puhítva itt minden. Jó karakterek, remek alakítások, de egy veszélyes következtetésekre okot adó, elnagyolt történet.