Őslények országa (Őslények országa 1.) (1988) 88% 141★

Emlékszem, ezt még pici koromban néztem anyuval moziban. Aztán mikor újra és újra előkerült, nosztalgikus hangulat lett rajtam úrrá. Annyira szép, természetes és szeretnivaló. Sosem tudom végignézni bőgés nélkül, de ezt talán nem is lehet. A zene is fantasztikus. Jó érzés volt most ismét elutazni az őslények országába.

Úristen, én ebbe a filmbe SZERELMES voltam.
Ha a Jurassic Park indított el a dínómánia útján, akkor ez a mese tartott rajta.
Húgommal folyton bőgtünk azon a jeleneten, amikor spoiler, ezért anyu egy idő után nem akarta odaadni a videót, nehogy szomorúak legyünk. Mindig meg kellett ígérnünk, hogy nem fogunk sírni, persze ez sose jött össze. :D
Annyira jó volt az egész, mindig is szerettem ezeket az Odüsszeia-áthallásos történeteket, amikor a szereplők az egész film alatt egyik pontból a másikba mennek, és közben mindenféle kalandba keverednek.
A kedvenc szereplőim Kistülök és Tüskés voltak. állítom, hogy kettőjüket összegyúrva megkapjuk az én személyiségemet, bármennyire ellentmondásosnak is tűnik ez :D

Gyermekkorom nagy kedvence, aminek az elejét persze mindig végig sírtam.
A története nagyon jó, a szereplők szeretni valóak. A grafika és a zene is kiváló!
Kistülök makacs fejét annyira imádom :)

Sokakhoz hasonlóan nekem is gyerekkorom nagy kedvence, megszámlálhatatlanul sokszor láttam annak idején, mondjuk főleg azért, mert a húgom nálam is durvábban rá volt kattanva. Izgalmas volt, a szereplők pedig dínók és ráadásul cukik is, mi kell még?
Két évtizeddel később sem veszített fényéből, még mindig végig tudom izgulni :)

A rajzfilmek rajzilmje, a krémek krémje. Legalábbis nekem.
A dínómániám itt bontakozott ki teljesen. Úgyhogy innentől kezdve pénztárcát nem kímélve kunyeráltam anyutól a különböző figurákat,könyveket és gyakorlatilag mindent ami dinoszauruszos.
A történet végtelenül egyszerű, küzdelem az életbenmaradásért a barátság fontossága és számtalan bölcsesség. Amin a mai napig meg tudok hatódni ha felcsendül a zenéje. Számomra hatalmas értékkel bír.
Ui: Kistülköt vagy ezerszer fenékbe billentettem volna a részek alatt! :)

Nem egy túl bonyolult történet, de szép, kedves és szerethető, akárcsak a karakterek.
A leírás alapján tudtam, mi fog történni Tappancs anyjával, mégis szurkoltam neki. Az öreg dínó szavai (amit a gyászoló Tappancsnak mond) kincset érnek, azt megkönnyeztem.
spoiler
Kistülök volt a kedvencem, de Tappancs a legcukibb.
Szép a végén a zene.

„A” rajzfilm. Legeslegnagyobb kedvencem, gyerekként rongyosra néztem a videókazettát…

Pozitívumok:
-dínók minden mennyiségben
-szuper rajzstílus, gyönyörű animációk és csodaszép hátterek
-GYÖNYÖRŰ ZENE (a vége főcímdal, istenem…)
-remek karakterek (nekem mindig Tappancs és Tüskés volt a kedvencem)

Negatívumok:
-mindig bőgés lett a vége XD

Húú, ez a legelső mozis élményem. :D
Nagyon szerettem kiskoromban, de féltem is egy-két résznél. Lehet erre vezethetőek vissza a dinós rémálmok tinikoromban. :D

Instant sírás

Valahogy a gyerekkori emlékeimben nem így maradt meg… Durván, és több fronton is sokkolt. Rendkívül ijesztő minden Élesfogús jelenet, a főszereplő elveszti az anyját. Tappancs túlságosan naiv, Kistülköt szívem szerint megfojtottam volna, annyira idegesített. Legalább Kacsacsőr, Röpcsi és Tüskés szerethető volt.
De hogy valami jót is kiemeljek a nosztalgián kívül; dinoszauruszokról szól. Egész jól el is különíti őket, legalábbis bugyuta, gyerekek számára sem túl bonyolult nevekkel illeti a fajokat, pl. hosszúnyakú, laposfejű. Megtanítja továbbá, hogy a barátaidra számíthatsz a bajban, akkor is, ha előtte szemét voltál velük. És lehetsz bármekkora bunkó, be lehet állítani úgy, hogy mindenki téged sajnáljon…
És akkor a valóban jó tulajdonsága a filmnek, a zenei- és képi világa. Igényes rajzok, szép tájak, fantasztikus zene.
Az emlékek miatt mégis olyan, mintha alulpontoznám. De lehet csak magasak voltak az elvárásaim.