Ősember (2019–2022) 86% 16★

Az animáció és az egész megvalósítás hibátlan, nagyon hangulatos és mutatós, ezen a téren csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla. A történetmesélés is nagyon ügyes.

DE!!! És ez egy baromi nagy DE!!!!!!!

Aki érez egy fikarcnyi empátiát is az állatok iránt, az nem tudom, hogy élvezheti ezt a non-stop vérengzést… És ne csak arra gondoljunk, hogy egyik dinó megöli és megeszi a másikat, itt olyan szinten brutális, elmebajba hajló részek vannak, hogy felfordult a gyomrom és teljesen le vagyok döbbenve. Kinek tetszik ez? Miféle lelkület kell ehhez?
Csak ízelítő: pofaletépés, élve elrohadó beteg dínó, nyílt törések, állatok széttaposása, kibelezése premier plánban, síró kölyök állatok kegyetlen felzabálása…

A 'kedvenc' részem az volt, mikor zombi vírussal fertőződik meg a növényevő dinoszaurusz és olyan ámokfutásba kezd, amihez képest az összes eddig látott zombifilm kutya f***…. (Akit nagyon esz a kíváncsiság, keressen rá a 'plague of madness' kifejezésre, aztán meglátjuk, mennyire kap kedvet a sorozathoz…)

Édes jó Istenem….

Szóval kösz, de kösz nem, pont olyan beteg lélekgyilkos cucc ez, mint A pestises kutyák. Sajnos ezt a beteg történetet se tudom többel, mint 1 csillaggal jutalmazni.
(Természetesen mindenhol az egekig magasztatlják, imdb.com-on 20 ajnározásra jut 1 lehúzó kritika, valahol elkeserítő, hogy ezt ilyen sokan ennyire szórakoztatónak találják.)

Durva, brutális, groteszk, sok vér, és persze zombi dínó – csak, hogy néhányat említsek a szörnyűségek közül, amik ebben a sorozatban előfordulnak.

De közben ez egy történet egy elképzelhetetlennek hit barátságról, kitartásról, gyászról, magányról, és persze arról a kettőségről, ami az embert jellemzi: hiába tartjuk magunkat legjobbnak mind közül, elég egyetlen szikra ami felébreszti bennünk a vad ősembert, miközben valaha valamikor az a vad ősember is képes volt arra, hogy szeressen, gondoskodjon, akár a mostani ember.

Az első évad még sok kis kaland egybefűzése, a második viszont már teljesen egybefüggő út, ami a katarzis felé viszi a szereplőket, miközben egyik rész sem marad mondanivaló nélkül.

Érdekes volt, hogy minden kultúra megjelent valamilyen formában, miközben voltak itt űrlények, varázslók és démonok is. A főhős kicsit a Conanra emlékeztetett, ahogy szembe szállt mindezzel. A vége pedig totálisan az volt, mint amit vártam, mégis szíven ütött kicsit. :')

Aki nem szereti a könyörtelen brutalitást, annak nem ajánlott megnézni, mert a sok vér között valószínűleg elvész neki a lényeg, ahogy az animáció ellenére gyerekeknek sem szabad megnézni. Viszont akinek a fentebb említett dolgok így együtt tetszenek, az nem fog csalódni benne. :)

Ez egy mese tinédzsereknek és felnőtteknek. Mivel már eleve abszurd az ember-dínó párosa, ezért szerintem senkinek nem kellene meglepődnie a zombikóron, varázslókon, véren és hentelésen. Igenis, van benne és szerintem nem árt neki, mert ez csak egy mese.

Az 1. évadban a részek önállóak, nincs központi története, a párosunk csak céltalanul bolyong és szép lassan összeszokik. Ennek fő indoka már kiderül az első részből. Amihez nagyon fontosak különben a véres, durva, eltúlzott jelenetek és kegyetlenségek… Akinek az első rész túl sok, ott álljon le, mert nem fogja szeretni a sorit.
A 2. évad már történetet is tartalmaz és ügyesen világít rá dolgokra, csak meg kell találni a mélyen elrejtett mondanivalót. A sorozat lezárultnak tekinthető, van befejezése. Mondhatni, nagyon okosan lett lezárva.

Vannak részek, amik csak a látványvilág miatt készültek el, de vannak olyanok is, melyek komoly mondanivalóval rendelkeznek. Szerintem ebből van több. Az összeszokás, az elmúlás, az irányítás, a félelem… rengeteg érzést mutat be a részek alatt, melyek a szöveg nélküliség miatt még erősebben érezhetők a rajzokon keresztül.

Én ezt a sorozatot azoknak ajánlom, akik szeretik az extravagáns, földtől elrugaszkodott, olykor túlzó (vér, rondaság, stb.), de tartalmas produkciókat. És fontos, hogy ne csak bámuljuk a képkockákat, hanem lássunk mögé, keressülk meg a mondanivalóját.

Azta… Hát ez állat volt. Néhol egy kicsit elborult, és végig borzalmasan morbid de betyárul jó történet.
Az animáció első ránézésre a Pindúr Pandúrok és Johhny Bravo között van, mégis roppantul élvezetes a látvány.

Már régen szemezgettem Tartakovsky ezen művével, sőt, pár részt láttam is belőle anno. De most végig néztem és abszolút megérte! Igen, sokszor nagyon brutális, nagyon véres és nagyon erőszakos. De! Mégis rengeteg érzelem, és mondanivaló van ebben a sorozatban, ami miatt megéri megnézni. Ott van a harag, bánat, fájdalom, aggodalom, irányítás, gyász, de a szeretet és az öröm is. spoiler nagyon szépen bontakozik ki a második évadban, még akkor is, ha olyan vége van, amilyen. Az első évad inkább az összeszokásról szól Spear és Fang között, míg a második évad egy kerek, egész történet. Szépen van lezárva, egy rossz szavam nem lehet rá.
Imádom, hogy szavak nélkül – egyedül a második évad egyik epizódjában beszélnek végig angolul – is el lehet mesélni egy történetet pusztán gesztusokkal és zenével. A zene egyébként nagyon jól megy az egyes epizódokhoz, valamint a látványvilág is gyönyörű.
Én mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy tényleg nem mindennapi történetre vágyik.

Elejétől… majdnem a végéig borzasztóan tetszett. Bár az első évad sokkal jobban, a sok ősállattal, és a sokkal szebb látványvilággal.
Az egy csillag levonás… A második évad lezárását meg lehetett volna oldani szebben is, és az utolsó harc is elég erőltetett volt. Kicsit „túl mély” volt a viking tag kapcsolata a démonnal, nem igazán értettem, milyen kacifántos logika alapján nyelte el végül a pokol a vörös Eiríket. Aztán Mira és Spear utolsó jelente, WTF? Nem jutott volna ez előbb eszükbe, mondjuk mikor Spear nem volt még spoiler???
Mindegy, kíváncsi leszek, mit akarnak még a harmadik évadban, hiszen láthattuk, hogy még bőven lehet folytatni a történetet.

Nem, nem, nem, én ezt biztos nem. Az első részt se néztem végig, mert elég erős a gyanúm, hogy mi lesz a két baba rex (?) sorsa. Biztos jó, de még rajzolva se….Nem, nem és nem.