Murphy háborúja (1971) 75% 2★

Mindig is szerettem ezt a filmet: több szempontból is mély benyomást tesz az emberre, mai szemmel nézve legalább két ajánlata, a történetnek hátteret adó dél-amerikai folyami környezet használata, illetve a színészi játék kimondottan elragadó, de egyébként is felüdítő látványosság egy olyan korban, ahol a mozi látványvilágát a számítógépes technológia határozza meg.

A sztori maga végeredményben kőegyszerű: az Orinocón felúszó német tengeralattjáró elsüllyeszt egy angol hajót, az egyetlen túlélő pedig magánháborút indít a búvárhajó ellen. A cselekmény ereje a letisztult egyszerűségben rejlik, gyakorlatilag négy (nagyon maximum öt) főszereplő mozog a színen, plusz a statiszták, a forgatókönyv bizonyosan nem volt túl vaskos, de a kivitelezés csodát művelt vele.
Mint írtam, az Orinoco lenyűgöző színtér, hatalmas, sárgás-barnás folyam, ami annyira elevenen jelenik meg a filmen, hogy az ember egyenesen elképed tőle. A fényképezés mindig nagyon közel van a vízhez, jól érzékelteti a hullámzást, egy-egy jelenetben a néző teljes joggal érezheti, hogy ott van személyesen a helyszínen.
Nagy erénye a mozinak, hogy nem válik Peter O’Toole one man show-jává, pedig elsőre sok minden erre predesztinálná. Lenyűgöző alakítása mégsem veszi el a fény Phillipsről és Noiret-ről, sőt, ők ketten egy-egy jelenetben egyedül is képesek nagy pillanatokat létrehozni a színen. A német kapitány ehhez képest színészi szempontból az elvárható minimumon dolgozik, van egy olyan sejtésem, hogy már maga a forgatókönyv és a rendezés sem akarta a karakterben levő mélyebb árnyalatokat, lehetőségeket megjeleníteni, kihasználni – gondolkodtam, kell-e ő egyáltalán a színre, muszáj-e tényleg látnunk Muprhy ellenségeit a film során, de logikusan úgy tűnik, hogy igen, különben nem működne a finálé…
Sem pedig az akció: ami egyébként nagyon látványos, izgalmas és technikai kivitelezés szempontjából megkérdőjelezhetetlen. A film utolsó 15-20 perce karfakarmolós izgalomforrás, joggal dobja fel nekünk a kérdést, manapság hány produkció vállalná be ennek a jelenetsornak a leforgatását kizárólag praktikus effektekkel – vagy hány színész menne bele, hogy úgy vegyék filmre a spoiler, ahogy itt O’Toole-ét.
A zene John Barry műve, és bár nem lett ikonikus munkája, a maga visszafogott módján feltűnően intelligensen kíséri le a mozi cselekményét.

Remek, úgy érzem, méltatlanul elfeledett háborús film a Murphy háborúja, én mindenképpen ajánlanám, lehetőség szerint minél jobb minőségű kópián.